Tündérkertbe gyűjti a régi gyümölcsfajtákat a Partiumi Falugazdász Hálózat, számolt be a Határtalan Gazda. Évek óta dédelgetett tervük keretében a Szatmár, Szilágy, Bihar és Máramaros megyék területén a régi, veszélyeztetett gyümölcsfajták leltározását is megkezdték.

Kovács Gyula pórszombati erdész, a mozgalom egyik alapítója már 2014-ben beszámolt arról, hogy a bukovinai székelyek és a moldvai csángók is elkezdték összegyűjteni a maguk őshonos gyümölcsfáit. A gazdag, ám pusztuló vidéki világ gyümölcsfajtáinak megőrzése volt a célja az első Tündérkertek megálmodóinak: Kovács Gyula, Szarvas József színész, és Ambrus Lajos író saját portáikon kezdték az őshonos fajták gyűjtését.

A megvalósítás gyakorlati lépéseit – az oltóanyagok gyűjtése, a szaporítás előkészítése – a még létező régi, hagyományos tájfajták feltérképezése előzi meg, amihez a partiumi falugazdászok idén is a helyi, őshonos gyümölcsfajtákkal (alma, körte, birs, szilva, cseresznye, meggy) rendelkező gazdák, gyümölcsfa-tulajdonosok segítéségét kérik.


„A Tündérkertbe főleg régi almafajták gyűjtésére gondoltunk, hiszen az almának ötszáz éves múltja van Erdélyben, így vidékünkön is számos, őshonos fajtája ismert. Ezek az almafajták nagyapáink korában még szinte minden kertben jelen voltak, árnyat adtak a kaszálón, viszont mára eltűntek. A régi gyümölcsfák nem csak robusztus méreteik és betegséggel szembeni ellenálló képességük, hanem a termésben megjelenő sajátos, egyedi ízvilág miatt is lenyűgözőek. De természetesen a védett kertben az alma mellett a régi körte és egyéb erdélyi gyümölcsfajtáknak is helye van. Az őshonos fajták felkutatásában és mentésében előre is köszönöm a segítségüket" – hangsúlyozta Huszár Antal, a partiumi Tündérkert-program Bihar megyei irányítója.

A védett kertben minden erdélyi gyümölcsfajtáknak helye van

A védett kertben minden erdélyi gyümölcsfajtáknak helye van – fotó: Pixabay

Szatmár megyében az elmúlt években már készült egy adatbázis az ősi gyümölcsfajták fellelhetőségéről, de ezt folyamatosan bővíteni és aktualizálni kell. Sajnos időközben sok öreg, értékes gyümölcsfát – amit még a 1900-as évek elején ültettek az elődök – a területek vagy a háztáji kertek eladása után szinte azonnal kivágtak az általában városról kiköltöző új tulajdonosok, a helyükre pedig tujákat, különböző díszcserjéket ültettek.

„Néhol még megtalálhatók a régi tájfajták, de az idő egyre jobban szorít bennünket" – tette hozzá Fehér Gyula, a partiumi falugazdász gyümölcsfa-mentési programjának Szatmár megyei koordinátora. Mesélt a nehézségekről is, ugyanis a régi gyümölcsfajták beazonosítása gyakran a térségenként, akár településenként eltérő megnevezések miatt sem egyszerű feladat:



„A mi településünkön, Szatmárhegyen is voltak, vannak olyan körtefajták, amiknek szájról szájra terjedő neve van. Ezek a megnevezések semmiféle szakirodalomban nem szerepelnek. Ilyen például az ún. Ezerjó körte, vagy a Titkonérő körte. Utóbbi azért kapta ezt a nevet, mert részlegesen ért, emiatt a gazda sose tudhatta pontosan, hogy a gyümölcs mikor érik. Legalábbis abban az évben, amikor volt rajta termés. Hajlamos volt ugyanis túlteremni magát, aztán évekig nem termett semmit. Ilyen volt a habitusa annak a fának" – érzékeltette a fajtajellegzetességet egy konkrét példán keresztül.