Van, amiben hasonlítunk Dél-Afrikára, de az nem a technológia

Ez lehet az összegzése azon tanulmányút tapasztalatainak, melyen a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem delegációjának tagjaként vehetett részt dr. Szabó Péter, a keszthelyi Georgikon Campus általános főigazgató-helyettese, a Szőlészeti-Borászati Intézet adjunktusa.

– Egy hetet töltöttünk 7 kollégámmal (állattenyésztők, szőlészek, élelmiszertudományi és nemzetközi szakemberek) Dél-Afrikában, Fokváros és Stellenbosch városokban, illetve a környékükön – bocsátotta előre dr. Szabó Péter. – A tanulmányút célja a kapcsolatfelvétel volt az ottani Cape Peninsula University of Technology Egyetemmel, mellyel hosszú távú együttműködést szeretnénk kialakítani. Egyik munkatársammal az egyetemlátogatás mellett – gondolva a saját szakterületünkre – beiktattunk egy kis szőlészeti elemet is, mert szerettünk volna bepillantást nyerni az ottani világhírű szőlőtermesztés, borászat és természetesen, az oltvány-előállítás technológiájába. Dél-Afrikában 125 ezer hektáron folyik szőlőtermelés, körülbelül 2 millió tonnányi szőlőt állítanak elő évente, Stellenbosch pedig ennek az egyik központi régiója. Dél-Afrikában körülbelül 90 ezer hektárt foglal el a borszőlő, 20-21 ezer hektáron csemege-, 15-16 ezer hektáron pedig mazsolaszőlőt állítanak elő. Az ültetvények létesítéséhez 99 százalékban gyökeres szőlőoltványt használnak fel, ennek előállítása szintén Stellenbosch környékén összpontosul, itt található az agráregyetem, illetve annak szőlészeti-borászati kutatóintézete is. Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy a szőlőalany-termelés 60 százalékát a Ramsey alanyfajta teszi ki, ez egy Amerikában nemesített fajta, nálunk nemigen terjedt el, de Dél-Afrikában rendkívül népszerű. Két, Wellington környéki oltvány-előállító üzembe látogattunk el, egyébként ezen a vidéken koncentrálódik nemcsak a szőlőtermelés, hanem az oltvány-előállítás is, mert itt a legoptimálisabb mindehhez a csapadékmennyiség, a hőösszeg, a napsütéses órák száma és a talaj is, mely egyfajta üledékes kőzet és gránit keveréke. Egyébként ezeken a területeken sajátos óceáni hatás is érvényesül az éghajlatban, ami szintén segíti a termelést. A klíma szubmediterrán-jellegű, a nyár nagyon meleg, száraz, a tél pedig enyhébb és párásabb, azt gondolom, a mi éghajlatunk is abszolút ebbe az irányba tart. Megjegyzem, az egyes szőlőültetvények között is lehet klimatikus eltérés a térséget jellemző hegyláncoknak köszönhetően, amelyek a csapadék mennyiségét, a szél erősségét, irányát és a napsütéses órák számát is be tudják folyásolni.

A tanulmányút résztvevői, a kép jobb szélén dr. Szabó Péter – fotó: Agroinform

Dr. Szabó Péter hozzátette: ismert, hogy körülbelül ugyanazon szélességi körökön belül helyezkednek el az ország szőlőtermő területei, mint a mieink, csak épp az ellentétes déli féltekén, aminek eredménye az, hogy ugyanúgy váltakoznak az évszakok, mint nálunk, csak éppen fordítva. Így fordulhatott elő, hogy mikor elindultak, itthon éppen csak elindult a szőlő vegetációja, ott pedig már lombhullást követő állapotban voltak a növények.

Oltvány-előállító üzemeket is felkerestek, középen dr. Szabó Péter – fotó: Agroinform

–  Az ottani oltványüzemek 50-100 éves múltra tekintenek vissza, s az oltvány-előállítás mellett borászati termékelőállítással is foglalkoznak, ami idehaza nem jellemző, nálunk inkább elkülönül egymástól a két terület – folytatta a főigazgató-helyettes. – Míg Magyarországon egy oltvány átlagára kevesebb mint egy euro, ott 1,15 euro körül alakul, csemegeszőlő esetében ez picivel magasabb. Ami nekem feltűnő volt ezekben az üzemekben, hogy rendkívül jól felszereltek, igen nagy technológiai fegyelem mellett végzik a szaporítóanyag-előállítást. Kiváló színvonalú infrastruktúrával rendelkeznek, izolátorházaik vannak, a külföldről vásárolt szaporítóanyagokat akár két évig is ezekben tartják karanténban, nagyon komolyan veszik a növényegészségügyet és azt, hogy patogénmentes szaporítóanyagok kerüljenek kereskedelmi forgalomba. Helyben, a cégeknél el tudnak végezni olyan laboratóriumi vizsgálatokat, amelyekhez nálunk kutatóintézeti háttér kell. Régóta alkalmazzák a vírusok elleni harcban a hőterápiát és a melegvizes kezelést is, mely elpusztítja a fitoplazmákat, és csökkenti egyes kórokozók (baktériumok, gombák, stb.) számát, ugyanakkor nincs hatással a vírus- és viroidfertőzésekre. Emellett alkalmaznak különböző szövettenyésztési technikákat is. A mentesített vonalak a vírusdiagnosztika után edzésre és kiültetésre kerülnek izolált körülmények között. Hosszú távon a fenntartásuk folyamatos ellenőrzés mellett izolátorházaikban történik. Az oltási módok esetében miközben mi idehaza az omega-oltást alkalmazzuk, náluk elterjedt még az angolnyelves párosítás is.

A résztvevők megkóstolhatták a helyi borokat is – fotó: Agroinform

Dr. Szabó Péter hozzátette: a növényvédelmet tekintve a vírusos és baktériumos megbetegedések a leggyakoribbak, mint például a fitoplazmás betegség, a levélsodródás, vagy az agrobaktérium. A legnagyobb kihívást ott is a fitoplazma jelenti a termelők számára.

A szakember a kedvelt borszőlőfajták közt említette a Chenin Blanc-t, a Colombard-t, a Cabernet Sauvignont, a Syrah-t, a Sauvignon Blanc-t, a Pinotage-t, a Chardonnay-t és a Merlot-t. Tehát összességében a hagyományos világfajták a dominánsak.