Az ernyősvirágzatú növények esetében a szár, a levelek, a virágok, sőt több fajnál a termés és a gyökerek is furokumarinokat tartalmaznak. A növények megérintésekor a sejtnedvük a bőrfelületre kerül, többszöri érintkezés hatására a bőr az adott területen fényérzékennyé válik. A furokumarinok a napfény UV-sugarainak hatására bomlanak, a képződő bomlástermékek hatására égő érzés jelentkezik, a bőr kipirosodik, viszketni kezd, súlyosabb esetekben 24-48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta.
Amennyiben az óvatosság ellenére a bőrfelületre jut az ernyősvirágzatú növények sejtnedve, minél hamarabb mossuk le, majd ruhával takarjuk az érintett felületet, és kerüljük a napfényt! Súlyos tünetek esetén feltétlenül keressünk fel egy bőrgyógyászt!
A növények sejtnedve a bőrfelületre kerülve égési sérülésre emlékeztető hólyagosodást idézhet elő – fotó: Nébih
A hazánkban néhány helyen megtalálható kaukázusi medvetalp és Sosnowsky-medvetalp sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mert mindkét inváziós növény nagy mennyiségben tartalmaz furokumarinokat. Súlyos bőrgyulladást képesek kiváltani, az érintett felületen már egyszeri érintésük után is erősen fényérzékennyé válik a bőr. Az égési sérülésekre emlékeztető gyulladások, hólyagok megjelenésekor minél előbb orvoshoz kell fordulni. Fontos az orvosi kezelés, mert ennek hiányában a később létrejövő bíborszínű vagy fekete hegek évekig megmaradhatnak. Szembe kerülve a sejtnedvük átmeneti vagy akár végleges vakságot okozhat.
Hasznos tudni, hogy nemcsak az ernyősvirágzatú növények érintése okozhat fitofotodermatitiszt, hanem a rutafélék családjában is előfordulnak furokumarinokat tartalmazó fajok (pl. kerti ruta, citrom, bergamott narancs), továbbá a füge érintése is kockázatos lehet.