Ne csak öntözz, öntözz jól! Fontos tanácsok a zöldségfélék öntözéséhez

Hogyan öntözzünk?

Gyakori kérdés, hogy melyik a legjobb, zöldségfélék vízpótlására legalkalmasabb öntözési mód? A különböző öntözési módok közül (esőztető, csepegtető, gumitömlős, árasztásos öntözés) valamennyi öntözésnek van előnye és hátránya, egyértelműen kijelenteni, hogy csak ez vagy az a módszer javasolható, helytelen lenne.

A különböző öntözési módok közül valamennyi öntözésnek van előnye és hátránya – fotó: Shutterstock

Az esőztető öntözés az, amely leginkább hasonlít a természetes csapadékformához, de nagy hátránya, hogy vízpazarló, meleg napokon, napközben alkalmazva akár 30%-a is elpárolog a kijuttatott víznek. További hátránya, hogy a növényeket vizesen tartja, ami a gombás és baktériumos betegségek elszaporodását (fertőzését) nagymértékben segíti. Kétségtelen előnye, hogy nemcsak a talajból elfogyasztott vizet pótolja, frissíti a növényeket, száraz időjárás és légköri aszály esetén a levegő páratartalmát is növeli.

A mikroöntözési formák (csepegtető öntözés, szivárogtató öntözés, mikroszórófejes öntözés) a legvíztakarékosabb öntözési mód. Pontos víz- és tápoldat-adagolást tesz lehetővé, de a beruházása költséges, és a rendszer csak kiváló minőségű vízzel (!) üzemeltethető. A csepegtető és szivárogtató formák esetében külön kell gondoskodni a párásításról, a növények frissítő öntözéséről. Korszerű gazdaságokban a csepegtető és szivárogtató öntözést a mikroszórófejes kijuttatással kombinálják, ilyenformán megoldják a párásítást és a vetemények frissítését is.

A kisüzemekben és a házikertekben a leggyakrabban alkalmazott módszer a gumitömlős öntözés. Lehetővé teszi a növények egyedi kezelését, alkalmas a talaj vízutánpótlására és levegő páratartalmának növelésére is. Hátránya, hogy nem hatékony, nem gépesíthető, automatizálható, működtetése egy embert állandóan leköt.

Az árasztásos módszer a legrégebben alkalmazott öntözési forma. Gyengébb minőségű vizek kijuttatására is alkalmas, de csak asztalsimaságú területen jöhet számításba. Mint a gumitömlős módszer, állandó ügyeletet igényel.

Bizonyos határon belül az öntözéssel befolyásolható a gyökeresedés mélysége. A gyakori és kis adagú öntözéssel „fenntartjuk” a gyökereket a felső talajrétegben, aminek az a veszélye, hogy egy kimaradó öntözés (pl. technikai meghibásodás) jelentős kárt okozhat, szemben a nagy adagú öntözéssel (30-40 mm-es öntözési norma), amely mélyen tartja a gyökereket.

Hasonlóan növelhető a termesztés biztonsága a kiültetést és a beiszapolást követő, 7-10 napos „szomjaztatással”, amikor a gyökerek a vizet keresve, mélyebb és nedvesebb rétegekbe húzódnak. Az így mélyebben elhelyezkedő gyökérzet átmeneti vízhiány esetén is vízhez juttatja a növényeket.

Mikor, a nap melyik szakában öntözzünk?

Kis és nagy gazdaságokban az öntözés időpontját, mint számos növényápolási munka idejét, az üzemszervezési szempontok is alapvetően meghatározzák. (Nagy üzemben: mikor van öntözési kapacitás; kisgazdaságban, házikertekben: mikor van szabad idő.) Borús időben, ha nincs nagy meleg, gyakorlatilag teljesen mindegy a növény szempontjából. Viszont nagy melegben két ok miatt az esti vagy a kora reggeli öntözés javasolható:

• Melegben öntözve nagy a vízveszteség, egyes öntözési módok esetén akár a 30-40%-os veszteség is elképzelhető.
• A felmelegedett növényeket a hideg víz leperzselheti, stresszhatás érheti, aminek következtében virág- és terméselrúgás következhet be. Ez nem zárja ki, hogy napközben a talaj felületének nedvesítésével ne növeljük a párát, ne frissítsük a levegőt. Általános gyakorlat az esti, naplemente utáni öntözés.

Az öntözés kapcsán gyakran elkövetett hibák (Öntözési hibaleltár)

A zöldségnövények vízigénye terén, akárcsak a talajigényt vagy a tápanyagigényt nézzük, nagy a különbség. Más a vízigénye azoknak, amelyeket levelükért, gyökerükért vagy szárgumójukért termesztünk, és más azoké, amelyeknek a botanikai értelemben vett termését fogyasztjuk. De egy-egy faj esetében a többféle termesztési mód is más-más öntözési technológiát igényel. Ebből adódóan még egy adott növény esetében sem lehet egységes termesztési technológiáról és öntözési eljárásról beszélni.

A termesztés során az öntözéssel kapcsolatos hibák is gyakran egy-egy fajra, fajtacsoportra jellemzőek. Gyakrabban előforduló, öntözéssel kapcsolatos technológiai hibák a következők:

• A burgonyafélék esetében (paprika, paradicsom, padlizsán) az öntözés során gyakran elkövetett hibák, hogy a kiültetés után túlöntöznek. A beiszapoló öntözést követően kicsit tanácsos visszafogni a vizet, ilyenkor a sok víz, virág- és terméselrúgáshoz vezethet, különösen ha nitrogént is adunk ezzel egy időben.

• Alacsony talajnedvesség és kedvezőtlen páratartalom-viszonyok mellett a paprikán könnyebben, de a paradicsom esetében is kényszerérés, csúcsrothadás alakulhat ki a terméseken, ami szakszerű öntözéssel könnyen megelőzhető.

Alacsony talajnedvesség és száraz levegő hatására kialakuló kényszerérés és csúcsrothadás paprikán – A szerző felvétele

• A túlzott mértékű öntözés – elsősorban a biológiai értelemben vett termésért termesztettek esetében (bab, borsó, paprika, paradicsom, uborka, dinnye, padlizsán) – vegetatív (lombozat) irányba tolja el a növények fejlődését.

• Magas páratartalom és túlöntözés hatására ödéma (vízkórság) léphet fel több zöldségféle esetében.

• Burgonyánál a túlzott öntözés a gumóképzés idején hátrányosan befolyásolja a gumó minőségét, rontja a tárolhatóságot, a túl hosszú öntözési forduló gumódeformációt és felhasadást okozhat.

A talaj nedvességtartalmának nagymértékű ingadozása a burgonya termésének repedését, deformációját okozhatja – A szerző felvétele

• A nyári ültetésű káposztafélék palántáinak eredése jelentős mértékben függ a kezdeti vízellátástól.

• A karalábénál, de a paradicsomnál is az egyenetlen és túlzott vízellátás következtében kirepedhet a gumó.

A paradicsom egyenetlen öntözése a bogyók repedését okozhatja – A szerző felvétele

• A szárazság és a nem megfelelő párásítás a karfiolnál és a brokkoli esetében kényszerérést eredményezhet.

• Kötöttebb talajon, a magról vetett növények kelesztő öntözése során gyakran kicserepesedik a talaj felső 2-3 cm-es rétege, amely a kelést nagymértékben akadályozhatja.

• A vöröshagymánál a 70%-os fejméret elérésétől fokozatosan csökkenteni kell az öntözés mértékét. Ellenkező esetben nem alakul ki a termést védő páncéllevélzet, megnő a kopaszhagymák aránya. A szár megdőlését követően kerüljük az öntözést, amivel elősegíthetjük a hagyma nyakzáródását, azaz javíthatjuk a tárolhatóságot.

• A bab melegigényes, a túl hideg víz a gyökereken keresztül lassítja a növekedést.

• A retek a fejlődés kezdetén fokozottan érzékeny a túlöntözésre. Később a hónapos retekfajták a szedést megelőző időszakban egyenletes vízellátást igényelnek, a rendszertelen öntözés a gumók repedést eredményezheti.

• A gyökérzöldségfélék vízszükséglete a répatest növekedése idején fokozatosan nő. Ilyenkor fontos az egyenletes vízellátás, amivel elkerülhető a répatestek felrepedése. A tárolási petrezselyem és sárgarépa öntözését betakarítás előtt 3-4 héttel kell befejezni, egyébként romlik a tárolhatóságuk.

Túlöntözés következtében rosszabb a gyökérzöldségfélék tárolhatósága, gyakran előfordul termésrepedés is – A szerző felvétele

• Gyakori hiba a gyökérzöldségfélék esetében csak a felszín öntözése, a mélyebben elhelyezkedő gyökerek nem vagy csak kevés vizet kapnak. A szárazság is okozhatja a termések elágazását, deformálódását.

Vízhiány is okozhatja a répatestek deformációját – A szerző felvétele

• A saláta fejesedése idején a hőmérséklettől és a levegő páratartalmától függően napi egy-két alkalommal 1-2 mm-es párásító öntözésre is szükség lehet. Ilyenkor kedvező talajnedvesség és páratartalom mellett akár napi 10-20 gramm tömeggyarapodás is megtörténhet.

• A talaj kiszáradása jelentős mértékben fokozza a késő tavaszi vetésű spenót idő előtti magszárképződését, de hasonló jelenséggel találkozhatunk a nyári saláta termesztése során is.

• Tartósan borús, esős, hűvös időben – főleg hajtatás alkalmával – kialakulhat a saláta ödémás betegsége, illetve az üvegesedése, amely során a leveleken vízszerű, üveges foltok jelennek meg.

• A spárga esetében a letermés utáni (július és augusztus) öntözés döntően kihat a következő évi termésre. A hiányzó vízmennyiséget 14 naponkénti öntözéssel, 35-40 mm-es vízadaggal (5-6 alkalom) szükséges pótolni.

• Szedés idején a spárgát csak nagyon indokolt esetben öntözzük, a hideg víz lassítja (átmenetileg le is állítja) a sípok képződését.