Hermelin (Mustela erminea) nyári bundában – fotó: Takács András Attila
A hermelint csak kevesen ismerik „testközelből”. Állatkertekben, bemutatóhelyeken nem sűrűn lehet példányaival találkozni, a természetben is meglehetősen ritka, kerüli a településeket és elsősorban szürkület után, éjszaka aktív. A hermelin a rejtőzködés nagymestere: a nyári – hátán barna, hasán világos – bundáját havas teleken szinte teljes testén hófehérre cseréli, csak a farka vége marad még ekkor is fekete. Mivel az éghajlatváltozás miatt a havas telek egyre ritkábbak és rövidebbek, a téli bundás hermelin megjelenése mára lassan a fehér holló ritkaságával vetekszik.
A hermelin kedveli a facsoportokkal tarkított, lehetőleg vízközeli gyepes, füves helyeket, olykor mezőgazdasági művelés alatt álló területeket. Olyan élőhelyfoltokban tud fennmaradni, ahol a művelés nem intenzív: a rágcsáló- és rovarirtó szerekkel, műtrágyával és talajjavító kemikáliákkal erősen kezelt területek alkalmatlanok számára.
A Vadonleső Program egy olyan természetfigyeléssel, szemléletformálással összekötött adatszolgáltató rendszer, amely Magyarország egyik legjelentősebb, úgynevezett közösségi adatgyűjtő (Citizen Science) programjává nőtte ki magát.
Az Év Emlőse egy egész éven át tartó rendezvénysorozatot is jelent egyben, melynek keretében az adott fajról szóló tudományos és népszerűsítő programokat szervezünk, gyermekeknek és fiataloknak szóló pályázatok hirdetünk meg. Az elmúlt években mintegy tízezer pályamunka – versillusztráció, képregény, videóklip, mese, vers – érkezett különböző korosztályú gyerekektől a Vadonleső Program pályázataira. Emellett országos hírű művészek, köztük a Természetvédelem Nagykövete címet viselő írók, költők, zenészek, előadóművészek kapcsolódtak be saját műveikkel a programsorozatba, és számos, az Év Emlőséhez kapcsolódó vers, mese és dal született.