A közép-ázsiai puszták lakója a Brandt-pocok (Lasiopodomys brandtii), mely a füves területeken, föld alá vájt üregekben él. A felszínen gyűjtögetve élelmét folyamatosan életveszélyben van, hiszen a ragadozómadarak vadásznak rá. Ha túl nagy a fű, a pocok nem lát ki rendesen, és így könnyen lecsapnak rá a ragadozók, ami ellen a pocok fűnyírással védekezik – írja az ng.24.hu.
A Belső-Mongóliában élő pockok első számú ragadozói a gébicsek, és ahol ezek jelen vannak, a pocok lerágcsálja a számára hasznot nem jelentő fűféle hosszúra nőtt csomóit. Annál kevesebb maradt az Achnatherum splendens nevű fűféléből, minél nagyobb volt a pockokra leselkedő veszély. Ahol a pocok lerágta a füvet, ott elmaradozott a gébics, megnövelve a pockok túlélési esélyét.
Amikor a kutatók hálóval levédtek egy területet, és így tudtak ott vadászni a gébicsek, a pocok abbahagyta a fűnyírást.
Azaz a pocok is az ökoszisztéma-mérnöknek nevezett állatok közé tartozik, melyek tevékenységükkel átalakítják a környezetüket.
Ha a gébicsek eltűnnének a pusztákról, a pockok nem rágcsálnák rövidre a fű csomóit, ami ezáltal sokkal könnyebben terjedhetne, és kiszoríthatna más növényeket, melynek hatására további állatok és növények sokaságának élete változna meg.
A pocok is az ökoszisztéma-mérnöknek nevezett állatok közé tartozik – fotó: Shutterstock
Ez a fűféle a pockok káros hatása ellen is védhet: ahol túlzottan elszaporodtak a pockok, a nagyra növő fű ültetésével vegyszermentes módon, a pockok természetes ellenségeit segítve kordában lehet tartani a populációjukat.