A kutatók kíváncsiak voltak, hogy az útifű, amely eredetileg európai növény, és a világ számtalan pontjára átterjedt, hogyan képes mindenhol megmaradni. Ezért több helyszínen sok ezernyi útifű növényt magonc korától pusztulásáig figyelemmel kísértek, megszámolták a növények által hozott virágokat és magvakat, majd az azokból kikelt magoncokat is, és DNS-vizsgálatokat végeztek, hogy megtudják, eredetileg hány tő útifű került ki Európából. Az eredmények megdöbbentőek voltak – írja az ng.24.hu.

„Szinte sokkolt minket, hogy erre a növényre az ökológia néhány szabálya egyszerűen nem érvényes"

– mondta az egyik kutató.

Az ökológusok számos elméletet állítottak fel a sok évtizednyi kutatásaik eredményei alapján arról, hogy hogyan is működik a természet, melyek közül az egyik arra vonatkozik, hogy milyen összefüggés áll fenn a genetikai sokféleség és az adott faj populációjának mérete között.


A kisebb populációk kevésbé sokszínűek a génjeikben, a nagyok, amelyek sok utódot, növények esetében magot is hoznak létre, genetikailag is sokfélék. Ez az evolúció alapja.

A nagyobb genetikai sokféleségből könnyebb alkalmazkodóképes géneket találni a változó körülmények közepette. Az útifűnek azonban az eredeti élőhelyén a környezeti körülményektől függött a genetikai sokfélesége és nem a populáció méretétől.

A világon ma számos helyszínen élő invazív útifű növény nagyon sok különböző alkalommal települt be az adott környezetbe, és az újonnan behurcolt növények könnyebben alkalmazkodtak, mint a legtöbb más növény.

lándzsás útifű

Az útifűnek az eredeti élőhelyén a környezeti körülményektől függött a genetikai sokfélesége és nem a populáció méretétől – fotó: Pixabay

Az útifű ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai, japán és észak-amerikai behurcolása ugyanis újabb és újabb alkalommal megtörtént, és az újonnan bevitt növények mind növelték a már behurcoltak genetikai sokféleségét. A többszöri behurcolás tehát az invazív növények genetikai sokféleségét a keveredések útján megnöveli, így ezek sokkal sikeresebben tudnak meghódítani új területeket is, hatalmas károkat okozva ezzel.

Vagyis egy fajnak nem kell nagy méretű populációval rendelkeznie ahhoz, hogy alkalmazkodóképes legyen, elég, ha sok kis populációnak van lehetősége keveredni.