Az így kivont foszfort foszfortrágyaként tudják hasznosítani. (Szakirodalmi adatok szerint a szarvasmarha-hígtrágyában 0,93,5 kg/mł nitrogén, 0,31,5 kg/mł foszfor, 0,52,5 kg/mł kálium és 2540 kg/mł szerves anyag található. Szerk.).
Ismeretes, hogy a szerves trágyák kijuttatása révén a talajokat P, N és más tápelemekkel lehet ellátni. Ha viszont a trágyában túl sok a foszfor, akkor a feleslegben lévő foszfor tavakba, folyókba jutva a víz minőségét erősen lerontja. Közismert, hogy az élővizekbe jutott foszfor eutrofizációs folyamatokat indít, melyek az élővizek nagymértékű szennyeződéséhez vezetnek. A nagy tehénállományú tehenészetekben ezért fontos a felhalmozódott trágyák (hígtrágyák) túlzott foszfortartalmának csökkentése.
Az USA-ban egyedül Pennsylvaniában több mint félmillió tehenet tartanak, de a tehénállomány többsége 100-150 egyedű kisgazdaságokban található. A MAPHEX néven ismert (Manure Phosphorus Extraction) eljárásnak az a lényege, hogy két utánfutó padozatára „ráépítenek” egy csigás prést, centrifugát, vákuumszűrő egységet és egyéb kellékeket, s ezt a mozgó rendszert a tehenészeti telepekre irányítják.
A rendszert 10 kisebb tehenészeti telepen 10 napos rotációban tudják üzemeltetni, de ha nagyobb (pl. 2000 fölötti tehénállományú) telepen használják, akkor elég a 24 órás üzemeltetés, és a munka befejeztével mehetnek is tovább a másik telepre. Ebből is látható, hogy milyen gyorsan lehet vele dolgozni. 10 perc alatt 250 gallonnyi hígtrágyából a foszfor 99 százalékát lehet kivonni. (1 gallonnak az USA-ban 3,78 l, Nagy-Britanniában 4,54 l felel meg. Szerk.).
Fontos a felhalmozódott trágyák túlzott foszfortartalmának csökkentése – fotó: Shutterstock
A rendszer első lépésben a rostos részeket és egyéb szilárd – foszfortartalmú – anyagokat vonja ki a trágyából („víztelenített iszap”), majd az utolsó két kezelési stádium során kémiai kezeléssel a feloldott foszfort szűrhető formájúvá alakítják át. A művelet során a hígtrágyából kivont víz – főleg nitrogéntartalmának köszönhetően – öntözéssel kijuttatva a szántókon értékes N-forrásul szolgál.
A művelet végén visszamaradó rostos és más foszfortartalmú anyagokból keletkező, koncentrált formájú (szilárd halmazállapotú) „trágyaszer” kiválóan használható szántókon, faiskolákban mind a tápanyagellátásra, mind a talajjavításra, de még a tehénistállókban alomanyagként is.