Rövidormányú zsuzsóka (Curculio gyongyiae)

A National Geographic számolt be a felfedezésről, cikkünk ennek alapján született.

Szénási Valentin, a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembere fedezte fel az új fajt Esztergom közelében, a Kincses-hegyen végzett felméréseinek során. Mivel nem ismerte fel a megpillantott bogárfajt, a közeli Suzuki gyár miatt először úgy vélte, hogy talán idegenhonos, ázsiai bogárfaj kezdett hódításba.


Miután alaposabban megvizsgálta amit talált, a kis ormányosbogár felfedte titkait, és kiderült, hogy nem csak hazánkban számít újdonságnak a létezése, de a tudomány számára is új fajt jelent!

Az ormányosbogár-félék (Curculionidae) a bogarak rendjének legnépesebb családja. A világszerte mintegy 50-60 ezer fajt számláló rovarcsaládnak Magyarország területéről jelenleg eddig 922 faját ismertük, ez a szám azonban mostantól 923-ra emelkedett. A bogarak a nevüket ormányszerűen megnyúlt fejükről kapták. Az ormányosbogarak csaknem kizárólag növényevők, a legtöbb faj élőhelye meglehetősen behatárolt. Zömmel szárazföldiek, de vannak vízi növényekben élők is. Táplálkozás során ormányukkal lyukat fúrnak a növényekbe, és ebben helyezik el petéiket, lábatlan lárváik pedig a növényben fejlődnek ki.

A most felfedezett példány a magyarul zsuzsóka néven ismert nembe tartozik, ami világszerte nagyjából 400 fajt számlál, és Magyarországon eddig ebből tízzel találkoztunk, ami ismét csak egyel több, azaz 11 lett a friss felfedezéssel. Kép: Keresztes Gábor, izeltlabuak.hu, licenc CC BY 4.0

A most felfedezett példány a magyarul zsuzsóka néven ismert nembe tartozik, ami világszerte nagyjából 400 fajt számlál, és Magyarországon eddig ebből tízzel találkoztunk, ami ismét csak egyel több, azaz 11 lett a friss felfedezéssel. Kép: Keresztes Gábor, izeltlabuak.hu, licenc CC BY 4.0

A gazdáknak nem olyan jó hír

Szaporodásuk miatt az ormányosbogarak számos, kultúrnövényeken élő faja mezőgazdasági kártevő. Így például a hamvas vincellérbogár lárvái a lucerna és a szőlő, a lisztes répabarkó a cukorrépa gyökereit, az apró csipkézőbarkók pedig a pillangósvirágú növények leveleit károsítják. A levélbarkófajok tűlevelű és lombos fák – köztük a gyümölcsfák – lakói. Hasonlóan káros a fák lombozatára a bimbólikasztó bogár vagy más néven almabimbó-likasztó ormányos, illetve a borsóormányos is. A szintén az ormányosbogarakhoz tartozó, alig 2–3 milliméter hosszú gabonazsuzsok az elraktározott szemes gabona és kukorica kártevője. Legvégül pedig a fák gesztjét és kérgét károsítják az igazi szúk vagy szúbogarak.

A most felfedezett példány a magyarul zsuzsóka néven ismert nembe tartozik, ami világszerte nagyjából 400 fajt számlál, és Magyarországon eddig ebből tízzel találkoztunk, ami ismét csak egyel több, azaz 11 lett a friss felfedezéssel. Az új faj neve a bogárra rábukkanó Szénási Valentin felfedező felesége után, akit Szénásiné Demeter Gyöngyinek hívnak, a Curculio gyongyiae lett.

Maga a curculio gyongyiae egy

Maga a curculio gyongyiae egy "sárgás-barna színű, a hímes esetében 6,5 milliméter testhosszú, a nőstényeknél 6,7 milliméter testhosszú bogárka, ormánya pedig további 2,5 millimétert ad ehhez, amivel egy centi körül alakul a nagysága. Kép: Keresztes Gábor, izeltlabuak.hu, licenc CC BY 4.0

De hol bukkantak rá?

Az apró bogárkát molyhos tölgyeken találták, melyeken más fajokba tartozó zsuzsókák is élnek, és egyelőre úgy tűnik, hogy az új faj rendkívül ritka, és nagyon keveset találtak belőle a tölgyek tipikus, dombvidéki mészköves, dolomitos élőhelyén, hazánk középső tájain, jórészt a Pilisben - írta a National Geographic. Az új fajok felfedezésekort szokásos múzeumi és gyűjteményi adatok ellenőrzése után kiderült, hogy Horvátországban és Görögországban is előfordulnak példányai.

Maga a curculio gyongyiae egy "sárgás-barna színű, a hímes esetében 6,5 milliméter testhosszú, a nőstényeknél 6,7 milliméter testhosszú bogárka, ormánya pedig további 2,5 millimétert ad ehhez, amivel egy centi körül alakul a nagysága. Ez újabb jele a ritkaságának, mivel a tudósok ritkán hagynak figyelmen kívül, egy ilyen relatíve nagy méretű állatot.

Szénási Valentint a felfedező így nyilatkozott a National Geographic-nak válaszolva:

"Elég nagy energiákkal kerestem a fajt az ország más pontjain a cikk megjelenése előtt, hogy minél több típuspéldány legyen a leíráshoz, de csak a tanulmányban bemutatott helyekről sikerült kimutatni. Ehhez képest az idei szezonban újonnan előkerült a Gödöllői-dombságból és a Balaton-felvidékről is, bár a korábbi 2-3 évben ezeken a helyeken is kerestem az állatot, de akkor nem került elő egyik helyről sem. Biztosan él a Mecsek-Villányi-hegységben is, hiszen ismert két horvát és egy görög példány is. A felfedezés hatására cseh kutatók is elkezdték célirányosan keresni és előkerült Morvaországból, valamint Szlovákiából is, Salgótarján közeléből, így biztosra vehető, hogy a Cserhát-Mátra-Bükk délies oldalait borító molyhos tölgyesekben is jelen van a faj. Tágabb kitekintésben valószínűnek tartom, hogy a Balkán-félsziget mellett Olaszországban, Franciaországban, de talán Spanyolországban is élhet."

(Forrás: National Geographic)