Emberszerűsített föld
Ne kerülgessük túl sokáig a geológiai EKG-t, a Föld „pulzusa” 27,5 millió év. Bolygónk "geológiai szíve" a tudósok szerint ritmikus ütemben ver, csakúgy mint a sajátunk. A földtörténet megvizsgált szakaszainak legtöbb jelentős geológiai eseménye ugyanis 27,5 millió éves időközönként csoportosult, ezt a mintát nevezték hát el a tudósok most "a Föld pulzusának" egy új tanulmányban.
"Az elmúlt 260 millió évben a tengerszint változásaitól a vulkánkitörésekig több tucat nagyobb geológiai esemény követte ezt a ritmikus mintát, jelentsen ez bármit is."
"A geológusok sokat és sokáig gondolkodtak azon, hogy létezhet-e egy körülbelül 30 millió éves ciklus a Föld geológiai feljegyzéseiben" - mondta el Michael Rampino vezető szerző, a New York-i Egyetem biológiai és környezettudományi tanszékeinek professzora. Egészen a közelmúltig azonban az ilyen események gyenge datálása megnehezítette a jelenség gyakoriságának tanulmányozását.
Ne kerülgessük túl sokáig a geológiai EKG-t, a Föld „pulzusa" 27,5 millió év. Bolygónk "geológiai szíve" a tudósok szerint ritmikus ütemben ver, csakúgy mint a sajátunk. Kép: Pexels
A dolgok mögött bujkáló minta
"Sokan, de talán a legtöbb geológus azt mondaná, hogy a geológiai események nagyrészt véletlenszerűek" - mondta Rampino. Az új kutatásokban azonban Rampino és csapata kvantitatív elemzést végzett annak megállapítására, hogy valóban véletlenszerűek-e az események, vagy mégis van-e mögöttes minta. A csapat először is áttanulmányozta a geológiai feljegyzések irodalmát, és 89 olyan jelentős geológiai eseményt azonosítottak, melyek az elmúlt 260 millió évben történtek. Ide tartoztak a:
- nagy kihalások,
- az óceán anoxikus eseményei (azok az idők, amikor az óceánok mérgezőek voltak a bennük oldott oxigénkészletek kimerülése miatt),
- a tengerszint ingadozása,
- az árvízi bazaltkitöréseknek nevezett fő vulkáni tevékenységek
- és a Föld tektonikus lemezeinek elrendezésében bekövetkezett változások.
Ezután a kutatók időrendbe állították az eseményeket, és a Fourier-analízis néven ismert matematikai eszköz segítségével értékelték az események gyakoriságát.
"Felfedezték, hogy ezeknek az eseményeknek a nagy része tíz különböző időszakban csoportosul, melyek átlagosan 27,5 millió év különbséggel követték egymást."
Az említett "periódus-szám" nem adódott napra pontos értéknek, de nagyon jó becslésnek már bátran lehetett nevezni, mivel 96 százalékos megbízhatósági intervallumot jelentett, vagyis a véletlenek valószínűségét nagyjából kizárták" - mondta el Rampino.
A tanulmány szerint például a 27,5 millió éves pulzus elég közel áll naprendszerünk 32 millió éves függőleges oszcillációjához a Tejút galaxis középsíkja körül. Kép: NASA
Növekvő rejtélyek nyomán
A kutatók csak az elmúlt 260 millió évet vizsgálták, mivel a ma rendelkezésre álló technológiával ebben az időszakban a legpontosabb az ilyen események datálása. Ugyanakkor az a vélemény alakult ki közöttük, hogy ha mélyebbre ástak volna, az eredmények valószínűleg tovább ismételték volna a felfedezett mintát, elnyújtózva a bolygónk történelmében.
"A tengerszint változásainak adatait például 600 millió évre visszamenően ismerjük viszonylagos pontossággal, és úgy tűnik, hogy még ez az adatsor is ezt a most felfedezett "pulzust" követi!"
- mondta Rampino. Az egyelőre nem világos, hogy mi okozza ezt az impulzust a geológiai aktivitásban, de azt tudjuk, hogy a lemeztektonika belülről vezérelt, a köpeny belsejében történő mozgások által - írták a kutatók a tanulmányban. A dolognak a Föld Naprendszerben és a galaxisban végzett mozgásához is lehet köze- mondta Rampino. A tanulmány szerint például a 27,5 millió éves pulzus elég közel áll naprendszerünk 32 millió éves függőleges oszcillációjához a Tejút galaxis középsíkja körül.
Mindenesetre, ha a felfedezett minta valóban létezik, akkor az utolsó ilyen eseménysor-klaszter körülbelül 7-10 millió évvel ezelőtt volt, tehát a következő valószínűleg 15-20 millió év múlva következik majd be - nyugtatta meg a felkorbácsolt kedélyeket Rampino a Geoscience Frontiers folyóiratban.
(Forrás: Livescience)
