Új, sokkoló kifejezéssel írja le a globális vízhelyzetet az ENSZ: elérkeztünk a „vízcsőd” korszakába. A fogalom nem túlzás, hanem figyelmeztetés – arra utal, hogy a világ számos térségében a természetes vízkészleteket gyorsabban éljük fel, mint ahogy azok újratermelődnének. 

Mit jelent és mivel jár a vízcsőd?

A felszíni vizek – folyók, tavak – jelentik a mindennapi ellátás alapját, míg a felszín alatti vízbázisok afféle tartalékot képeznek. Csakhogy az ENSZ Egyetem Víz-, Környezet- és Egészségügyi Intézetének friss jelentése szerint mindkettőt egyre intenzívebben használjuk. Az öntözés, az ipari felhasználás és a lakossági igények együtt olyan nyomást helyeznek a rendszerekre, amelyet sok térség már nem bír el.

A világ jelentős víztároló rétegei tartós csökkenést mutatnak. Egyes nagy folyók időszakosan már el sem jutnak a tengerig, a túlhasználat és az aszály együttes hatása miatt. A jelentés szerint a globális népesség mintegy fele évente legalább egy hónapon át komoly vízhiánnyal szembesül. Ez nem csupán kényelmi kérdés:

az élelmiszer-termelés, az energiabiztonság és a vidéki megélhetés is közvetlenül függ a stabil vízellátástól.

A mezőgazdaság különösen érzékeny pont. A világ édesvíz-felhasználásának döntő része köthető az agráriumhoz. Amikor a talajvízszint süllyed, a termelők egyre mélyebbről kénytelenek szivattyúzni, ami növeli a költségeket, és hosszú távon kimeríti a készleteket. Egyes térségekben már most is tapasztalhatók a túlzott vízkivétel következményei: talajsüllyedés, elsivatagosodás, terméskiesés.

aszály

A vízcsőd korszakába léptünk – Fotó: Shutterstock

A „vízcsőd” kifejezés arra is utal, hogy nem átmeneti zavarról van szó. A jelentés szerint több vízrendszer olyan állapotba került, ahonnan a korábbi egyensúly csak jelentős beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre. Ez új szemléletet kíván: a vízgazdálkodásban a realitásokhoz kell igazítani a terveket, és a kínálathoz kell szabni a keresletet – nem fordítva.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Hatékonyabb öntözési technológiákat, víztakarékos növénytermesztési megoldásokat, a csapadék jobb hasznosítását és a víz újrahasználatának bővítését. Emellett kulcskérdés a talaj vízmegtartó képességének javítása, ami a regeneratív gazdálkodási módszerek felé terelheti a termelőket.

A víz ma már nem csupán környezetvédelmi ügy, hanem gazdasági és társadalmi stabilitási tényező. Az ENSZ figyelmeztetése egyértelmű: ha továbbra is így gazdálkodunk a készletekkel, annak árát az élelmiszer-ellátás, a vidéki közösségek és végső soron mindannyian megfizetjük. A kérdés nem az, hogy lesz-e változás – hanem az, hogy időben lépünk-e.

Forrás: earth.com