A máriatövis nagyon dekoratív növény, olyannyira, hogy akár a díszkertben is megállja a helyét. Szívós, ellenálló, nem éppen egyszerű leszedni, de megéri a fáradtságot, mert nemcsak önmagát tartja erőben, hanem nekünk is segít regenerálódni – írja az egy.hu.

máriatövis

Máriatövis (Silybum marianum) – fotó: pixabay.com

Hatása orvosilag bizonyított

A máriatövis (Silybum marianum) – népies nevén őszbogáncs, szamárkóró, boldogasszony tövise – az őszirózsafélék családjába tartozik. Évszázadok óta tartják számon a májtisztítás egyik leghatásosabb gyógynövényeként:  orvosilag is bizonyított a védő és tisztító hatása.

Nagy mennyiségben található benne olaj és fehérje, de gyógyászati szempontból a szilimarinnak nevezett vegyülete a kiemelendő – ez a hatóanyag stabilizálja és erősíti ugyanis a sejthártyát, antioxidánsként védi a májat, serkenti a májsejtek termelődését, megújulását, az elhalt sejtek cserélődését is.

Megfelelő orvosi konzultáció mellett alkalmazható májzsugor, májgyulladás, valamint gomba, alkohol, nehézfémek, toxinok, gyógyszerek okozta májmérgezés, illetve májkárosodás esetén.

Hatása annyira sokrétű, hogy infúzió formájában hatásos ellenszernek bizonyult még a gyilkos galóca okozta életveszélyes mérgezésnél is.

Ha egy beteg májnak mindössze csak a tíz százaléka ép, akkor a károsodott kilencven százalékot a máriatövis egy-négy hónap alatt képes regenerálni. A szerző hozzáteszi: ez természetesen csak abban az esetben működik, ha a szedése mellett megszüntetjük a káros anyagok bevitelét, és betartunk minden egyéb orvosi utasítást.


Évezredek óta alkalmazzák

Az ókorban olajjal és sóval főzve, zöldségként fogyasztották, a gyökerét hánytatónak használták, de segítségül hívták epehajtáshoz is.

A középkorban Bingeni Hildegard a tüdő- és mellhártyagyulladás ellen ajánlotta. Alkalmazását a szignatúraelmélet határozta meg, ami azon az elképzelésen alapul, hogy a hasonlót a hasonló gyógyítja, azaz a szúrós növény a test szúrós fájdalmaira hat kedvezően.

Gyökerét tejszaporítónak és vízhajtónak tartották, majd a 18. században felfedezték a májbetegségek kezelésében betöltött kiemelkedő hatékonyságát – végül a 19. században több neves orvos is foglalkozott májbántalmak elleni hatásával, mígnem korunkra egy széles körben elismert májvédő gyógynövény vált belőle.

A taoista öregedésgátló orvoslás tekintélye és számos, népszerű kötet szerzője dr. Maoshing Ni a hosszú élet egyik titkaként említi meg a növényt – a máj ugyanis döntő szerepet játszik a test méregtelenítésében, így az életünk hosszában is. Ha a májat vírustámadás éri, nem bírja ellátni ezt a feladatát (ennek a tünetei lehetnek a kóros fáradtság, az émelygés, az izomfájdalmak és a sárgaság). A máriatövis magja a taoista tanok szerint segít a májsejtek regenerációjában, amihez a következő receptet kell elkészítenünk:

„Törj össze egy teáskanálnyi magot, hagyd állni 10 percig, mielőtt megiszod. Naponta háromszor ismételd".

Ráadásul a máriatövis az alkoholisták reménye is lehet, mert az alkoholizmus okozta májbántalmak egyik fő orvoslója.

máriatövis magja

A máriatövis magja – fotó: pixabay.com

A máriatövis gyűjtése és elkészítése

A máriatövis magjait ősszel gyűjtik.

Felhasználási módjai:

  • Egy evőkanálnyi összezúzott magot húsz percig kell főzni fél liter vízben, majd ha már hűlt, két decilitert lehet belőle elfogyasztani. Az egyszeri adagja ne legyen ettől több, viszont ezt naponta maximum ötször ismételhetjük. Fontos tudni, hogy a szilimarin sajnos rosszul oldódik vízzel, a máriatövistermés vizes kivonata, vagyis a tea fogyasztásával nem minden esetben érhető el a kívánt terápiás cél. A májvédő teák ezért általában többkomponensűek, vagyis a hatásuk nem csak a máriatövistől várható.
  • A teán kívül fogyasztható tinktúra formájában, kapszulában vagy magokból préselt olajként is.
  • A máriatövis magjából készült liszt nagyon gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben, így búzaliszttel keverve kenyerek, kekszek és sütemények elkészítéséhez is felhasználhatjuk, esetleg sűríthetünk vele leveseket is.

A szilimarin szerencsére nagyon jól tolerálható, mellékhatások mindössze a kezelt betegek egy-két százalékánál jelentkeznek. Hosszú távú szedése esetén sem várhatóak toxikus következmények, a nemkívánatos hatások többnyire kimerülnek a hasmenés, puffadás, hányinger formájában.

Nem alkalmazható magas vérnyomás, angina pectoris, várandósság, szoptatás, pajzsmirigytúltengés, aritmia (szívritmuszavar), epepangás esetén. A használatával kapcsolatban mindenképpen ki kell kérni a kezelőorvosunk tanácsát!