A lazabokrú fajok gyepgazdálkodásunk legfontosabb fajai. Legeléstűrésük és hajtásnevelésük alapján a nádképű csenkesz és a sudár rozsok inkább nagyra nőtt aljfűnek tekinthetők, viszont a hazai gyepgazdálkodási szakirodalom szálfűként említi őket – írja az allattenyesztok.hu

Nádképű csenkesz

Nádképű csenkesz – fotó: Forest & Kim Starr, wikimedia.org

Nádképű csenkesz

Előnye, hogy a nagy termetével és jó elnyomóképességével a szélsőséges termőhelyi viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodik. Természetes élőhelyei főként a mocsárrétek, ahol magas és széles töveket fejleszt, és évente 40-50 t/ha zöldtömeget képez, de szinte bárhova telepíthető.

Előbbi helyeken viszont kevésbé jó minőségű takarmányt ad, mivel nagyon gyorsan rostosodik az első növedékben és a sarjúkban is, ami az emészthetőségének a csökkenésével jár. A durva levelei és a kemény szára miatt az állatok nem szívesen legelik, elsősorban húsmarhának javasolható, de egyes fajtái ma már jobb minőségű takarmányt adnak finomabb levélzet mellett.

Erőteljes gyökérzete jól átszövi a talajt, ezzel is hozzájárulva a korai és kései legeltethetőséghez. Az első növedékben hamar kinő az állat foga alól, a hasát elérő gyepbe ugyanis már nem szívesen megy bele a jószág, ha mégis, akkor csak nagy taposási kár mellett legeli.

Bugahányás után silózásra való, melyre egyfajú telepítésként is alkalmas, ahogy felülvetésre is. Jól terem nyirkos, kötött talajon, lápon is, az öntözést, és az időszakos elárasztást meghálálja. Száraz fekvésbe telepítve zárt, hosszú életű gyepet hoz létre, sokáig nem enged be a társulásba gyomnövényeket, és nem ritkul meg.

Előnye még, hogy tavasszal korán, a többi növénynél korábban sarjad, így korábban elkezdhető a legeltetési idény. Késő ősszel még a -4 fokos fagyban is zöldtakarmányt ad, így néha decemberig is legeltethető. Jó társnövényei a zöld pántlikafű, az angolperje és a csomós ebír – olvasható az allattenyesztok.hu cikkében.


Réti komócsin

Réti komócsin – fotó: Matt Lavin from Bozeman, Montana, USA, wikimedia.org

Réti komócsin – a kaszálók, rétek különösen értékes, vízigényes faja

A nedves fekvésű és az öntözött gyepekben válik domináns fajjá. Csak szakaszolt legelőre vethető, a szabad legeltetéssel járó igénybevételt nem bírja. Késői fejlődésű, júniusban virágzó növény, emiatt lassan öregszik, így sokáig megőrzi kedvező tápanyagtartalmát, jó emészthetőségét.

Kicsi az elnyomóképessége, a nyári időszakban lassan sarjad. Szakaszos legeltetésnél célszerű az utolsónak sorra kerülő szakasz keverékébe vezérnövényként alkalmazni. A természetben társnövényei a zöld pántlikafű, a réti ecsetpázsit, a mocsári kerep, a korcshere. Telepítése angolperjével, tarackos tippannal, réti csenkesszel, vörös és fehér herével javasolt. Valamennyi állatfaj számára alkalmas takarmány.

Csomós ebír

Csomós ebír – fotó: Forest & Kim Starr, wikimedia.org

Csomós ebír

Nagy termőképességű szálfű, ami az üde és száraz fekvésű gyepeken érzi jól magát. Kora tavaszi sarjadása okán az első növedékben gyorsan elöregszik. Az állatok, ha tehetik, akkor a fiatal hajtásait legelik, így elég hamar a nem legelt növények közé kerül.

Szárainak könyöklő növekedése miatt a gyep zsombékossá válhat, ha az nem elég sűrű, tömött. Egyaránt alkalmas legelő és rét, illetve kaszáló típusú keverékekbe, a fiatal növényt valamennyi állatfaj szívesen fogyasztja. A szénáját a lovak kedvelik. Herefüves kaszálók telepítésére is használható lucernával, baltacimmal társítva. Az öntözést mindig meghálálja. Társnövényei főleg a nagyobb elnyomóképességű fajok.