A magyar kertek szeretett fája a dió, melyet a hajdani kertészek az unokáknak ültettek, bíztak a fák hosszú életében és sosem permetezték. Ma már a többi gyümölcshöz hasonló intenzív növényvédelmet igényel. A modern konvencionális művelésű ültetvényekben már 7-9 alkalommal is permetezik évente.
Házikertekben is fertőzi a diót egy kórokozó gomba és egy baktérium, valamint az utóbbi időben a nyugati dióburok-fúrólégy. Ezek ellen a károsítók ellen érdemes védekezni a házikertekben is – olvasható az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet cikkében.
Baktériumos termésfoltosság – fotó: pixabay.com
Gombás és bakteriális fertőzés okozta foltosodás
Nedves tavaszon-nyáron a dió gnomóniás levélfoltossága és a Xanthomonas campestris pv. juglandis baktérium által okozott baktériumos rügy-, levél- és termésfoltosság rendszeresen megjelenik a leveleken, de akár a termést is megtizedelheti. Mindkét kórokozó ellen hatékonyak a réztartalmú készítmények, tehát azok a csonthéjasok lemosásához és permetezéséhez használt rézhidroxid, réz-oxiklorid hatóanyagú növényvédő szerek, amelyek egyébként is használhatóak a kertben.
Mindkét kórokozó az ágakon és a rügypikkelyek alatt telel át. Ahol nyáron gondot okoztak, ott a következő tavasszal, rügypattanáskor érdemes valamelyik réztartalmú gombaölő szerrel, bőséges lémennyiséggel lemosni a fákat. Ez a tavaszi lemosópermetezés, mellyel gyéríthetjük a fertőzésre készülő kórokozókat. Tenyészidőszakban érdemes a permetléhez tapadásfokozó készítményeket adagolni (pl. a Heliosol vagy a Wetcit). A xantomonaszos betegség ellen biológiai növényvédő szer, a Bacillus amyloliquefaciens (korábban B. subtilis) QST 713 törzsét tartalmazó Serenade Aso is használható (amely egyébként több házikertben termesztett zöldség- és gyümölcs többféle gombás betegsége ellen is kiváló) – írja az ÖMKi
Dióburok-fúrólégy
A nyugati dióburok-fúrólégy megjelenése előtt talán az almatermésűek tűzelhalása, majd az amerikai lepkekabócák terjedése okozott utoljára igazán nagy ijedtséget a házikertesek körében. A tűzelhalást okozó baktériumot sikerül kordában tartani, fűrésszel és permetezéssel, a lepkekabócát pedig a felszaporodó parazitoidja, a lepkekabóca-ollósdarázs és az aszályos időjárás is meghátrálásra kényszerítette. Úgy tűnik, hogy mára megismertük a nyugati dióburok-fúrólégy biológiáját és így a gyenge pontjait is. Lassan kialakulnak a védekezés lehetőségei, így remélhetőleg már nem akarják kivágni a diófákat az elkeseredett házikertesek.
A nyugati dióburok-fúrólégy 2011-ben került elő Kőszeg külterületén és Nagycenken, 2018-ban már Szabolcsban is megtalálták. A cseresznyelégyhez hasonlóan a talajban báb alakban telel át. Innen június végén rajzanak ki a szárnyas imágók és a párzásuk után a megtermékenyített nőstények a zöld termésburok bőrszövete alá tojják be a tojásaikat. A kifejlődő nyüvek a burok szövetében rágnak, itt fejlődnek, vedlenek, de a dióbélbe nem hatolnak be. Amikor a lárvák befejezik a fejlődésüket, lepottyantják magukat a talajra és abba befurakodva bebábozódnak, így telelnek át. A következő nyáron találkozunk velük újra. A rajzás pontosan nyomon követhető a ÖMKI weboldalán is, az országban több helyszínen végzett rajzásmegfigyelés alapján.
A nyüvek rágása nem okozna nagy gondot, de a megrágott terméshéjon keresztül baktériumok és gombák fertőzik meg a diószemeket. Ezektől a kórokozóktól lesz feketén rothadó és nyálkás a zöld burok alatti csontos dióhéj.
Később a bélbe is bejutnak a baktériumok, az is elfeketedik, akár 100%-os kárt is okozhat a légy és a nyomában megjelenő kórokozók. Hosszan, akár három hónapon át is rajzik, tehát védekezni is folyamatosan kell. Helyileg a cseresznyelégynél is bevált PALz jelű ragacsos sárgalappal, és a hozzá adott illatanyaggal lehet nyomon követni a légy rajzását. A sárgalapokat a korona felső harmadába lehet kihelyezni július elején. Csak a diófa tetejére kihelyezett csapdák mutatják pontosan a rajzás kezdetét. A rajzás megfigyeléséhez hetente meg kell számolni az újonnan csapdába ragadt egyedek számát, ehhez a ragacslapot le kell engedni, majd újra magasba emelni.
Mivel a ragacslapok nagyon sok más rovart, köztük sok beporzót, természetes ellenséget is megfognak, javasoljuk, hogy inkább figyeld az országos rajzásmegfigyelő hálózatból származó adatokat az ÖMKi weboldalán! – tanácsolják a cikkben.
|
Dióburok-fúrólégy kártétele – fotók: Nébih
Mi legyen a fertőzött dióval?
Az ÖMKi szakemberei szerint:
- célszerű a lehető leggyorsabban felszedni és megtisztítani a lehullott fekete szemeket, így évjárattól, fertőzöttségtől függően a termés egy része megmenthető
- a fertőzött termést és a nyüves burkokat azonnal el kell távolítani a fa alól, mert ezekben még élhetnek lárvák, amelyek a mi fáink alatt fognak bebábozódni
- a fán se hagyjunk beteg diószemeket, mert ezekből még később is kibújhatnak, leeshetnek a lárvák. Ezeket a diószemeket és a nyüves dióburkot inkább égessük el vagy komposztáljuk!
- a nyári - kora őszi gyakori gereblyézéssel, sekély talajforgatással is megzavarhatjuk a bábozódásukat, vagy a nyári időszakban a fa alá kiterített ponyvával, és a ponyváról a lehullott diók és növényi maradványok összeszedésével is megakadályozhatjuk, hogy a lárvák a fáink alatt bábozódjanak.
- a lárvák összeszedésében segíthetnek a kapirgáló tyúkok is. Sajnos a szomszédból vagy az utcai fák alól továbbra is számíthatunk a legyekre a következő évben.
Mint írják a kémiai növényvédelemre házikertben nagyon kevés lehetőség van. Kaolin hatóanyagú riasztószerrel (Surround WP) távol tarthatjuk a diólegyeket a diófáinktól. A kaolin ásvány vékony réteget képez a növény felületén (ezért fontos az alapos, a teljes lombkoronán áthatoló és azt bevonó porlasztás motoros házi permetezővel), amelyet a petéket lerakó nőstények elkerülnek, és inkább olyan diófát keresnek, ahol a tojásból kikelő lárváik nagyobb eséllyel rágnak be könnyen a dióburokba.
Végső esetben marad az ökotermesztésben engedélyezett, a spinosad vagy piretrin hatóanyagú rovarölő szerek használata csalétekkel kombinálva vagy anélkül. A Combi Protec csalétek bomló fehérjék szagát árasztja, a rovarölőszerrel keverve egy vékony sávban, a lomkorona felső-középső részét permetezik, így csökkentve egyébként a kijuttatott rovarölő szerek mennyiségét. Ez az a technológia, ami házikertben tényleg csak nehezen kivitelezhető.
A természetes piretrin a szakirodalmi adatok szerint repellens (riasztó) hatással van a rovarokra, ezért csalétekkel vagy csalétek nélkül a hazai vizsgálatok szerint ugyanolyan hatásfokú védelmet biztosít. A spinosad hatóanyagról nem ismert, hogy repellens hatása lenne, ezt érdemes csalétekkel együtt kijuttatni – házikertben viszont a kijuttatási technológia nem megoldott.
A biológiai termesztés módszereit követő kertbarátok a lehullott termés gyors felszedésével, gyérítéssel (pl. a fa alatti gereblyézéssel, ásással, a tyúkokkal), valamint megelőzésként, a dióburok-fúrólégy imágóit távoltartó permetezéssel védhetik meg diófáik egészségét – írja az ÖMKi.
