A növényvédelmi és talajvédelmi problémák elkerülése és kiküszöbölése végett, valamint az egyes növények hatásának maximális kihasználása érdekében mezőgazdasági területeinken vetésváltásra van szükség.
A talajfertőtlenítést igénylő kultúrák visszaszorulásával a vetésszerkezet átalakult, egyszerűsödött, mely a fokozódó növényvédelmi problémák kialakulásához vezetett.
A vetésforgó kialakítása során egy növény elővetemény-értékét a következő növény szempontjából vizsgáljuk, hogy milyen hatása lesz a termesztésére.
A vetésforgó kialakítása során egy növény elővetemény-értékét a következő növény szempontjából vizsgáljuk, hogy milyen hatása lesz a termesztésére – fotó: Pixabay
De mégis mi határozza meg a növények értékét előveteményként?
Fontos szempont, hogy:
• milyen mértékben szaporodtak el benne a károsítók és milyen herbicideket használtunk a gyomok visszaszorítására;
• milyen minőségű talajt és mennyi gyökérzetet hagy maga után;
• milyen mértékben vette igénybe a talaj tápanyagtartalmát és kapott-e szerves trágyát;
• a betakarítás után mennyi idő jutna a talaj-előkészítésre.
A vetésforgóban olyan növények kövessék egymást (és kerüljenek egymás szomszédságába), amelyeknek nincs azonos kártevője vagy kórokozója, ezzel is megelőzve a betegségek későbbi felszaporodását.
Bizonyos herbicidek utóhatással rendelkeznek, melyek a következő növény fejlődését gátolhatják, ezért fontos a készítmény és az utónövény kapcsolatának ismerete.
A betakarítás után jusson elegendő idő a talaj-előkészítésre és magágykészítésre – mely befolyásolja a vetésidőt –, s vegyük figyelembe a talaj tápanyagkészletét, az igénybevétel mértékét vagy a pótolt tápanyag formáját.
A talajművelési eljárásokat, biológiai törvényszerűségeket és talajerő-gazdálkodást is figyelembe véve törekedjünk arra, hogy a sekélyen gyökerező növényeket mélyen gyökerezők kövessék, a talajrontók után talajjavítók következzenek, és lehetőség szerint más növénycsaládba tartozzanak az egymást követők. Nézzünk néhány példát.
A hüvelyesek kiemelkedő jelentőséggel bírnak a vetésforgóban – fotó: Shutterstock
Melyik növény milyen jelentőséggel bír a vetésforgóban?
A hüvelyesek kiemelkedő jelentőséggel bírnak a vetésforgóban. Nitrogénben gazdagítják a talajt, nitrifikáló baktériumok segítségével képesek a levegő nitrogénjének megkötésére. Egyesek jótékony hatása több évig is érvényesülhet; jó előveteményeik a gabonaféléknek.
A gabonafélék előveteménye legyen istállótrágyázott ipari, kapás- vagy takarmánynövény, vagy a már korábban említett hüvelyesek, utónövényük pedig kapások. Sekélyen gyökereznek, a talaj kiszárad gyér lombozatuk miatt.
A szálastakarmányok időben feltörve kiváló elővetemények. Gyakran őszi kalászosok követik, hiszen korán lekerülnek, árnyékolják a talajt, és a gyomokat is gyérítjük betakarításuk során. Fontos szerepük van a talajok kultúrállapotának fenntartásában és a biodiverzitás egyensúlyának fenntartásában.
Az ipari növények általában két gabona közé kerülnek, de fajtól függően más és más hatásuk lehet az utóveteményre (pl. talajkímélő vagy talajszárító).
Végezetül pedig a széles sortávuk miatt rendszeres ápolásban részesülő gyökér- és gumósnövények általánosságban gyomirtó növényeknek tekinthetők, ezért önmagukat elkerülve minden növénynek jó előveteményei lehetnek.
