Annyiféle nézet kering ma a közösségi portálokon és a világhálón, hirtelen mindenki száj- és körömfájás szakértő lett: sokak szerint felesleges leölni a beteg állatokat, mert immunizálódnának. Egyébként is, van más megoldás: a vakcina. (Érdekes, hogy nagy valószínűséggel az a kör ragaszkodik most a vakcinához, aki a Covid alatt kézzel-lábbal kapálózott ellene és akkor a koronavírus kapcsán "szakértett".)

Mindezek tükrében kíváncsiak voltunk Dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója, az Állatorvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára és intézetigazgatója véleményére. Miért kell leölni az állatokat, ha létezik más megoldás is?

– Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok virológus. A szakterületem az állattenyésztés, ennek a tudománynak vagyok a doktora, de igyekszem tájékozódni és hitelesen tájékoztatni – bocsátotta előre a szakember. – Azt is hangsúlyoznom kell, hogy bármennyire is mondják egyesek, hogy nincs információ RSzKF-ügyben, ez nem így van, legfeljebb rossz helyen keresik azokat. A Nébih vagy a Magyar Állattenyésztők Szövetsége honlapjain is van RSzKF tematikus aloldal, ahol rengeteg releváns információ hozzáférhető bárki számára. Sokan nem keresik meg ezeket a forrásokat, hanem egy-egy közösségi portálról kiragadott vélemény alapján vonnak le messzemenő következtetéseket. Ez komoly tévedésekhez vezethet.

Miért van szükség az állományok felszámolására?

– Az eljárások nem önkényesek – szögezte le Wagenhoffer. – Több mint 120 év gyakorlati tapasztalat szerint a száj- és körömfájás esetén az állatok ugyan átvészelhetik a betegséget, de legalább 40-50 százalékuk a vírust még sokáig üríti, vagyis fertőzi a többi állatot. Visszamaradnak a fejlődésben, termelésük csökken, vagy akár teljesen tönkremennek. Azt gondolom, az átvészeltetéses „módszer" állatvédelmi szempontból sem jó és kimeríti az állatkínzás fogalmát. Az ilyen állatot gazdasági értelemben már nem éri meg tartani. Kivétel lehet, ha génmentésről van szó, és szükség van az adott egyed génállományára, mert például egy őshonos fajta ritka vonalához tartozik. Persze reméljük, nem lesz több kitörés és ilyen mentésre nem kell sort keríteni – emelte ki az igazgató.

Tévhitek és valóság

– Komoly problémának látom, hogy sokan a közösségi médiából, fórumokból vagy egy-egy véleménycikkből tájékozódnak. Aztán ezek alapján tesznek felelőtlen kijelentéseket, miszerint a hatóságok „ész nélkül irtanak ki állatokat". Ez tévedés – sőt, az ellenkezője igaz: minden döntés mögött sokrétű szakmai és gazdasági mérlegelés áll. A magyar állategészségügyi hatóság állomány-felszámolást csak ott rendelt el, ahol bebizonyosodott, hogy megjelent a fertőzés, egészséges állomány kiirtására nem került sor hazánkban.


Azért van szükség azonnali döntésre az RSzKF esetén, mivel a vírus órák alatt fel tud szaporodni a gazdaállatban, amely aztán hamar elkezdi üríteni, vagyis akár fél nap alatt a megfertőződött állat maga is fertőzővé válik. Mire a klinikai tüneteket észlelni tudjuk, már nagy valószínűséggel az állomány nagyobb része megfertőződött a vírussal, amit a néhány napos lappangási idő miatt korai stádiumban vérvizsgálattal még nem lehet kimutatni. Ezért van szükség a fertőzéssel érintett állományok mielőbbi leölésére, ami a négy hazai telepen a nagy létszám miatt több napig eltart. A legérzékenyebb a vírusra a tejelő marha, a legtöbb vírust viszont a sertés üríti, akár a marhához képest háromezerszer többet. Egyelőre kizárólag tejelőmarhák fertőződtek meg, egyetlen sertés és juh sem esett még áldozatul a betegségnek és nagyon bízom benne ez így is marad!

Vakcinázás: megoldás vagy újabb probléma?

– A vírusürítés minimalizálása érdekebén kell az állatokat vakcinázni. Sajnos az oltott állatok is fertőzők maradnak akár még hónapokig, ezért ezeket is le kell ölni. Azt is tudni kell, hogy az RSzKF vírusnak hét szerotípusa és annak számtalan  variánsa létezik, amelyekre külön vakcinát kell alkalmazni, nincs általános, RSzKF elleni vakcina. A vakcinázás esetén az ország legalább 6 hónapra elveszíti a száj- és körömfájás-mentes státuszát, vagyis az exportpiacainkról hónapokra lemondhatunk. Ez különösen nagy probléma, mivel Magyarország állattenyésztése jelentős részben exportorientált. Érdemes belegondolni: az állattenyésztők lehúzhatnák a rólót és mivel feleslegessé válna a munkájuk, velük együtt a növénytermesztők is – tehát az egész agrárium. Ezt még lehet tovább gondolni, az élelmezésbiztonság, az állami bevételek és még sok minden más szempont alapján. Ha valaki ezeket komolyan szétszálazza, akkor amit a folyamat végén lát, abba beleborzad. Már érzi minden magyar gazda ennek a négy esetnek a piaci hatását, de nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szinten is megfigyelhető a RSzKF hatása.

Zárszóként: szakmai döntésekre szakmai alapon kell reagálni

– Mindenki szeretne segíteni, de fontos, hogy a döntéseket azok hozzák, akik megfelelő tudással és felelősséggel rendelkeznek. Az állattartóknak, tenyésztőknek is az az érdekük, hogy a lehető legkisebb kár mellett zárjuk le ezt a járványt. Minden állattartó vegye nagyon komolyan a járványvédelmet, minimalizálja az állatok, emberek és járművek mozgását, a telep legyen valóban zárt, sem a kerítésen, sem a védekezésben ne legyenek lyukak. Bízunk benne, hogy az állategészségügyi hatóság megkap minden eszközt kormánytól, amivel a járvány terjedését meg tudjuk állítani és ezt követően a károsult gazdák kompenzációban részesülnek az állományuk újraépítéséhez – hangsúlyozta Dr. Wagenhoffer Zsombor.

Indexkép: Facebook