A szántóföldi növénytermesztők kétségkívül 'alternatív' és jövedelmező megoldást látnak a szójatermesztésben, így biztosan számíthatunk arra, hogy a következő években a szója felívelő helyet foglal el a vetésforgóban, amellyel egy időben számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy egy kultúrnövény hirtelen és erőteljes területnövekedése törvényszerűen vonja maga után a növényvédelmi kihívásokat.

Optimális termesztési feltételek mellett a szójatermesztés eredményességét egyértelműen a gyomok elleni sikeres védekezés határozza meg. A szója sikeres gyomirtása az évjárathatás és a klimatikus viszonyok extrém változásainak függvényében a legmeghatározóbb kihívást jelenti a termelőnek. A szója gyomirtásában alkalmazható hatóanyagok skálája nem széles körű, ezért a megfelelő hatékonyság és eredmény elérése érdekében fontos figyelembe venni azokat a befolyásoló tényezőket, amelyek direkt vagy indirekt módon határozzák meg a szója sikeres gyomirtását.


1/ Termőterület kiválasztása és az elővetemény kérdése

A terület talajtípusa és tulajdonságai (szervesanyag-tartalom, kémhatás, kötöttség) első körben határozzák meg a gyomirtó szer kiválasztását. Számos esetben fordulnak elő olyan fitotoxikus tüneti megjelenések, amelyek a nem megfelelő hatóanyag-választás miatt (pl. metobromuron, klomazon hatóanyagok alacsony szervesanyag-tartalmú területeken történő használata) vagy a nem megfelelő fenológiai fejlettségben elvégzett gyomirtások után következnek be. A szójában a T4-es gyomfajok dominanciája a meghatározó (1. kép), amelyek közül a kakaslábfű, muharfajok, parlagfű, libatop és disznóparéjfajok, selyemmályva jelentősége kiemelkedő.

A területválasztásnál kerüljük az évelőkkel (mezei acat, szulákfélék) fertőzött területeket. Az évelő gyomnövényeket az elővetemény gyomirtásában kell szabályoznunk, ellenkező esetben a szójaállományban ez a korrekció csak posztemergensen, legtöbbször a szójanövények károsodásával tompítható, de véglegesen nem megoldható. Száraz évjáratban a gyomok erős viaszréteggel rendelkeznek, amely tovább nehezíti a gyomirtási hatékonyságot.

szója

Egy- és kétszikű T4-es gyomfajokkal  erősen fertőzött szójaállomány – fotó: Dr. Varga Zsolt

Előretörő probléma a szűkített vetésforgó, amelynek növénykórtani veszélyein túl a kultúrnövények gyomfajként betöltött szerepe is hangsúlyos (napraforgókaszat 4-5 évig életképes, és 25-30 cm-ről is képes kicsírázni). Ezt fokozza, hogy a herbicidtoleráns hibridek termesztése miatt szójában az árvakelésű napraforgó elleni gyomirtás nehezen megoldható.

A kalászos és kukorica után tervezett szója esetében már az elővetemény gyomirtása is meghatározó tényező. Ebben az esetben kerüljük az aminopiralid és mezotrion hatóanyagok alkalmazását, ugyanis ezek a hatóanyagok főként egy aszályosabb évjáratot követően súlyos fitotoxicitást okozhatnak a szójaállományokban.

2/ Talaj-előkészítés, agrotechnika és a vetés gyomirtást befolyásoló hatása

A sikeres preemergens gyomirtás alapja a jól elmunkált, aprómorzsás vetőágy. Száraz évjáratban a talajfelszín rögösebb, amely nem kedvez a kijuttatott hatóanyagok egyenletes eloszlásának (rögárnyékból előtörő gyomok). Minden területen visszatérő kérdés a forgatás nélküli talajművelés terjedése, amely szintén befolyásolja a gyomirtási technológia hatékonyságát. A talaj felső rétegében felhalmozódó gyommagokból csírázó gyomok gyorsabb és agresszívebb kompetítorai a szójának.

A szója a sorok záródásáig rossz gyomelnyomó képességű, így a vetés módja (sűrű vagy széles sortávolság) is meghatározó. Fontos, hogy a szója vetését akkor kezdjük, amikor optimális a talaj- és léghőmérséklet és a vetést követő csapadék valószínűsége. Ebben az esetben a szója kelése is gyorsabb, nem vontatott, és hamarabb borítja a talajfelszínt.

szója

Tökéletesen sikerült preemergens gyomirtás széles sortávú szójában – fotó: Dr. Varga Zsolt

3/ Gyomirtási technológia és a hatóanyagok kiválasztása, valamint a rezisztencia kérdése

A szója esetében a preemergens (vetés után, kelés előtt) gyomirtás alkalmazása kiemelt jelentőséggel rendelkezik. Még a száraz évjáratban is fontos az alapkezelések jelentősége, mivel a legközelebbi eső is bizonyos mértékben érvényesíteni tudja a kijuttatott készítmények hatékonyságát, viszont ilyen évjáratban számítani kell az elhúzódó, több hullámban csírázó gyomnyomásra, amely szükségessé teszi a posztemergens beavatkozásokat.

Az állománykezelésnél a gyomok fenológiai állapota meghatározó, ezért törekedjünk arra, hogy a szik-, egy-két lombleveles gyomok ellen permetezzünk. Egy váratlanul érkező csapadékos periódus eltolhatja a védekezési időpontot, amely a gyomok erősödését és a gyomirtás hatékonyságának csökkenését eredményezi. A kizárólag posztemergens technológiák alkalmazása a rezisztenciális folyamatok elindulását is elősegíti. Hazai szinten tudományosan bizonyított az ALS-gátló hatóanyagokkal szemben rezisztens szőrös disznóparéj és olasz szerbtövis biotípusok megjelenése (Ughy, 2024). A posztemergens kezelések esetében – főként száraz periódusban – a gyomirtó szerekhez adott hatásfokozók növelik a gyomirtási hatékonyságot (3. kép).

szója

Előtérben imazamox + bentazon + hatásfokozó gyomirtó hatékonysága 14 nappal a kezelést követően (háttérben fehér libatoppal fertőzött kontroll) – fotó: Dr. Varga Zsolt

Ez a cikk a Szójázz bátran! TechMagban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni.