Berend Ferenc, a hazai no-till, azaz a talaj mozgatását teljesen mellőző művelési rendszer egyik hazai apostola a minap vette kézhez Simon Haldrup, az Agreena vezérigazgatójának levelét és a vele érkező oklevelet, mely szerint a 2023-as évben a somogyi farm lett az év karbongazdálkodója Magyarországon.
Az Agreena Európa legnagyobb talajszén programjában a regeneratív gazdálkodási gyakorlatot díjazza szén-dioxid kreditekkel: minél nagyobb területen minél több szén-dioxidot sikerül megkötnie egy gazdálkodónak, annál nagyobb bevételt realizálhat a kreditekből amellett, hogy a fenntarthatóságért is tesz. Berend Ferenc programba bevont földjein az általuk alkalmazott no-till technológia, a mulcshagyás, a takarónövények alkalmazása és az állatok vetőföldön tartása mind-mind hozzájárul ehhez. S hogy mit jelent az elismerés, illetve van-e konkrét, akár forintban is mérhető hozadéka ennek? Erről kérdeztük a népszerű agrárszakembert, aki első kérdésünkre meglepő választ adott.
Berend Ferenc az elmúlt években bebizonyította: a no-till működik – forrás: Facebook/Somogyi Kószáló Farm
Csak egy eszmei elismerés?
"Igazából semmit. Ez csak egy képlet alapján számított érték. Az jött ki, hogy mi kötöttük meg a legtöbb karbont hektáronként, de ez egy elméleti mérés. Azért hoztuk nyilvánosságra, hogy a kétkedőknek is bizonyítsuk: lehetséges a talajaink javítása."
A karbonmegkötés lényege, hogy a talaj képes hosszú távon megőrizni a szerves anyagokat, így hozzájárul a klímavédelemhez és a talaj termőképességének javításához. A hagyományos gazdálkodási módszerek ezzel szemben sok esetben csökkentik a talaj humusztartalmát, ami hosszú távon kimeríti a termőföldet.
Berend Ferenc szerint azonban a gazdák motivációját nagyban befolyásolja az anyagi elismerés hiánya:
"Ha ezért pénzt kapnánk, akkor azt mondanám, hogy igen, fontos elismerés. De mivel nem adnak érte pénzt, így igazából számunkra nem ez a fő szempont. Mi nem azért csináljuk, hogy díjakat nyerjünk, hanem mert saját kísérleteinkkel már bizonyítottuk, hogy ez működik."
Ez rávilágít egy komoly problémára: a fenntartható gazdálkodásra való áttérés jelentős befektetést igényel, viszont jelenleg kevés a közvetlen támogatás azok számára, akik hosszú távon gondolkodnak.
A talajfelszínen hagyott növényi maradványoknak köszönhetően gyorsan növekszik a talaj humusztartalma – forrás: Facebook/Somogyi Kószáló Farm
A humusztartalom növelése a kulcs
A karbonmegkötés egyik kulcsa a talajmozgatás minimalizálása, a takarónövények alkalmazása és az állattartás integrálása a növénytermesztésbe. Ferenc szerint az egyik legfontosabb cél a talaj humusztartalmának növelése:
"Az én életcélom az, hogy a talajaink humusztartalmát tekintve elérjük a 2%-os szintet. Ez az a pont, ahol a talaj már sokkal ellenállóbb és hosszú távon fenntartható gazdálkodást tesz lehetővé. Az állattartás segít ebben, mert az állati trágyával gyorsabban tudjuk növelni a szervesanyag-tartalmat."
A 2019 óta no-till (direktvetéses) gazdálkodást folytató gazda példája azt mutatja, hogy ezzel a módszerrel jelentős eredményeket lehet elérni. Egy mérés során például megállapították, hogy az adott területen a humusztartalom 1,2%-ról 2,5-3%-ra nőtt néhány év alatt. A szakember úgy véli: egyelőre csak ezért érdemes csinálni, jelenleg ugyanis a karbonmegkötésért közvetlen források még nem járnak hazánkban.
De miért nem kapnak a gazdák pénzt a karbonmegkötésért?
Európában és világszerte egyre többet hallunk a karbonkvóták piacáról, ahol a gazdák pénzt kaphatnak a szénmegkötő tevékenységükért. Magyarországon azonban ez még gyerekcipőben jár.
"Ez az egész karbonpiac még mindig inkább szerencselovagok üzletága. Néhány cég próbálja ezt üzleti alapon működtetni, de a nagyvállalatok főként azt preferálják, ha egy hagyományos szántóterületet állítanak át no-till rendszerre. Azokat, akik már régóta fenntartható módon gazdálkodnak, kevésbé támogatják."
Ez azt jelenti, hogy azok a gazdák, akik már korábban áttértek a regeneratív mezőgazdaságra, kevésbé kapnak elismerést, mint azok, akik most kezdik el a no-tillt.
No-till gabonavetés – forrás: Facebook/Somogyi Kószáló Farm
A no-till gazdálkodás kihívásai Magyarországon
Bár a no-till technológia egyre népszerűbb, Magyarországon még mindig sok akadály áll a széleskörű elterjedés előtt. Az egyik legnagyobb probléma a bérföldek rendszere:
"Ha egy gazda bérli a földet, akkor nem biztos, hogy megéri neki hosszú távon befektetni a talaj javításába. Mire a talaj szerkezete kialakul és a no-till előnyei érezhetővé válnak, lehet, hogy a következő bérlő aratja le a hasznot."
További kihívások közé tartozik:
- A talajviszonyok eltérései: A no-till technológia főként száraz klímán működik jól, de Magyarországon a csapadékosabb Dunántúlon is próbálják alkalmazni.
- Növényvédelmi problémák: A csiga és egyéb kártevők elleni védekezés új stratégiákat igényel.
- A társadalmi elfogadás: A fenntartható mezőgazdaságot még mindig sokan szkeptikusan kezelik, és kevés a gyakorlati támogatás.
Merre tovább a magyar mezőgazdaságban?
A karbonmegkötő és regeneratív mezőgazdaság jövője Magyarországon még bizonytalan. Bár egyre több gazda tér át a fenntartható módszerekre, a megfelelő pénzügyi ösztönzők és támogatások hiánya hátráltatja az elterjedésüket.
Berend Ferenc azt mondta: azok, akik már évek óta no-till rendszert alkalmaznak, saját tapasztalatukból tudják, hogy ez a technológia működik.
Az elismert szakember úgy véli: a jövő agráriumának egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy hogyan lehetne az úttörő gazdákat megfelelően elismerni és támogatni. Ha valóban fenntartható mezőgazdaságot akarunk, akkor ezt nemcsak szavakkal, hanem konkrét gazdasági ösztönzőkkel is segíteni kell.
Indexkép: Facebook/Somogyi Kószáló Farm
_fill_360x200_0.jpg "Biomassza, takarmányfehérje és karbonsemlegesség – Merre tart a Hungrana?")
