Amikor jön egy vagy több nagy zivatar, érdemes ellátogatni egy közeli erdőbe, hiszen rengeteg csodás gomba vár ott ránk. A hazai erdők és rétek igen gazdagok ehető gombákban, de arra nagyon oda kell figyelni, hogy minden esetben végzett gombaszakértővel át kell vizsgáltatni a szedett gombákat! Nem elég az interneten utánakeresni, és megnézni, mire hasonlít a legjobban a talált gomba, hanem szakértőnek kell átnéznie, hiszen a tévedés végzetes lehet.
Azonban, amennyiben ezt betartjuk, a gombászás igazán szórakoztató és hasznos elfoglaltság lehet az egész család számára. Hamarosan itt az augusztus, amikor bőséges gombazsákmányra lelhetünk az erdőben. Érdemes már most felkészülni, és megtervezni, mikor megyünk kirándulni, hogy a réteken mezei csiperkét, az erdőkben pedig különböző vargányákat, rókagombát és őzlábgombát találjunk.
Óvatosan gombásszunk!
Az erdők augusztusban tele vannak ehető, de sajnos mérges gombákkal is. A legveszélyesebb mérges gomba a gyilkos galóca, így nagyon oda kell figyelnünk és természetesen be kell vizsgáltatunk a szedett gombákat. A gyilkos galóca egyetlen példányának elfogyasztása már halálos mérgezést okozhat és a méreganyag főzéssel vagy sütéssel sem semmisül meg.
A mérgezés tünetei, melyek leggyakrabban hányás, hasmenés és nagyon erős, görcsös fájdalmak jóval az elfogyasztása után, akár 10–12 órával később jelentkeznek. A beteget ilyenkor azonnal kórházba kell szállítani! Így hát nem kérdés, hogy a gomba kérdésben csakis képzett gombaszakértő adhat választ és tehet pontot a kérdőjel helyére.
_fill_540x300_0.jpg)
Ezeket a gombákat érdemes begyűjtened
Ízletes vargánya
Nem véletlenül olyan népszerű a vargánya, hiszen igazán ízletes ételeket lehet belőle készíteni. A húsa tömör, színe világos vagy gesztenyebarna, kalapjának átmérője az 5 cm-estől egészen a 25 cm-esig terjedhet.
A vargánya még fűszerként is finom. Fotó: Shutterstock
Spóratermő rétege a kalap alján csöves szerkezetű, bunkószerű tönkje van, és leginkább szeptember és november között lehet rátalálni az erdőkben. Nagyon fontos, hogy a vargányát ne mossuk meg, mert pillanatok alatt meg tudja szívni magát vízzel. Inkább egy kefe segítségével vagy egy papírtörlő kendővel tisztogassuk meg. Kiváló lehet salátákban, de levesként is elképesztő íze van.
Párolva köretként is megállja a helyét, de sokan a belőle készült pörköltet tartják a legjobb felhasználási módjának. Természetesen, magyar emberek vagyunk, így amit csak lehet, szeretünk kirántani. Így van ez a vargányával is, amely igazán kiváló rántva is. De arra is fel lehet használni, hogy megízesítsünk vele különféle fogásokat, így porrá őrölve fűszerként is jó választás lehet.
Nagy őzlábgomba
Ahogyan az a nevéből is kiderül, a nagy őzlábgomba igazán jó fogásnak bizonyul, hiszen méretes. Az őzlábgomba a kalaposgombák rendjébe és a csiperkefélék családjába tartozik. Ritkás erdők és erdőszélek lakója nagysága miatt pedig egyáltalán nem nehéz megtalálni. Igazán csinosnak mondható gomba, melynek csupán csak a kalapja fogyasztható, mivel a tönk húsa túlságosan kemény.
Feltűnő, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba, amely a kalapja középen csúcsos és barna színben pompázik. A kalap a többi részén világos alapon barna pikkelyektől tarka, a tönkje pedig lefelé vastagodó és van rajta egy eltolható gyűrű. Kalapja akár 10–30 cm nagyra is képes megnőni, ezért nagyon látványos gomba.
Húsa, bár puha, de rostos, ezért nehezen szeletelhető, de nagyon kellemes, dióra emlékeztető illata és íze van. Érdemes még aznap felhasználni, amikor begyűjtöttük és átvizsgáltattuk, azonban ne mossuk meg, mert meg fogja magát szívni. Kiváló sütve, rántva és természetesen pörköltnek is.
A nagy őzlábgomba csodaszép látványt nyújt, és még finom is. Fotó: Shutterstock
Sárga rókagomba
A sárga rókagomba nagyon kedvelt azok között, akik szeretik a különlegesen finom ízeket. Húsa igazán fűszeres, de emellett a zamata az, amely még nagyon közkedveltté teszi az ínyencek között.
A sárga rókagomba színe nevéhez méltón halványsárga, kalapja 10–15 cm átmérőjű, kezdetben kúpos, a széle aláhajló. A kalap később kiegyenesedik, a széle felhajlik. A tönkre lefutó sugárlemezek színe szintén sárga.
A sárga rókagomba íze és illata a kajszibarackra emlékeztet. Lombos és tűlevelű erdőkben is érdemes keresni, sőt, az erdei tisztásokat gyakran borítja be szőnyegként, azonban legyünk vele nagyon óvatosak, mert hasonlít az enyhén mérgező, narancsszínű álrókagombára, amely emésztőrendszeri panaszokat képes előidézni. Ha összehasonlítjuk a két gombát, akkor meg fogjuk látni, hogy az álrókagomba sugárlemezei nem futnak le mélyen a törzsre, és sötétebbek a kalapjánál, amely ráadásul vékonyabb, mint a sárga rókagomba kalapja.
A sárga rókagomba íze a barackéra emlékeztet. Fotó: Shutterstock
A sárga rókagomba egész Európában kedvelt, és júniustól novemberig terem, elsősorban a meleg, esős időszakokban. Szerencsére jól szállítható, és habár egy kissé csípős az íze, a főzés során ez enyhül, azonban csodás, barackos illatát még a szárítás során is megtartja.
Erdőszéli csiperke
A csiperke a gombák egy csoportja, amelybe a kisebb termetű, sárguló kalapú, ánizsszagú, karcsú és hosszúlábú csiperke is beletartozik. Mivel nagyon sok mérges gombához hasonlít, nagyon óvatosnak kell lennünk a szedésénél. Még a fehér gyilkos galócával is könnyen összetéveszthető, és sajnos nem csak az alakja, de még a termőhelye is azonos, sőt, még a szaga is nagyon hasonlít rá. A leginkább úgy lehet megkülönböztetni a csiperkét a gyilkos galócától, hogy a gyilkos galóca lemezei teljesen fehéren maradnak, és a tönk alján bocskor található, de ne feledkezzünk meg róla, hogy minden esetben el kell vinni a begyűjtött gombákat képzett gombaszakértőhöz.
A csiperke kalapja akár 30 cm átmérőjű is lehet, az íze pedig igazán kellemes, édeskés, éppen ezért rengeteg módja van az elkészítésének, egyikkel sem fogunk kudarcot vallani. Lomb- és fenyőerdőben lelhető fel leggyakrabban, leginkább az erdőszéleken, de az akácos erdeinkben is a leggyakoribb gombák közé tartozik. Nyári és őszi gomba, mivel májustól novemberig terem. Az esőzések után érdemes keresni, hogy minél többet tudjunk gyűjteni.
A csiperke gombát akár otthon is termeszthetjük. Fotó: Shutterstock
Nem csak gyűjteni érdemes a gombát
A gombákat azonban nem csak gyűjteni érdemes, hanem akár otthon is termeszthetjük őket. Azért is különösen fontos ez, mert így jóval gyakrabban fogjuk őket fogyasztani. Márpedig a gomba igazán egészséges. Legfontosabb tápanyaguk a fehérje, de tartalmaznak még fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, íz- és zamatanyagokat, étvágygerjesztő glutaminsavakat és antibiotikus anyagokat is. Így hát fogyasztásuk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megőrizzük egészségünket.
Így legyen otthon gombád
A gomba a sötét, nedves, hideg, páradús környezetet kedveli, ezért akkor álljunk neki az otthon termesztésének, ha van egy pincénk vagy egy garázsunk, amelyik ennek a célnak megfelel. A legfontosabb tényező a gomba számára a megfelelő hőmérséklet. Ez a legtöbb gomba esetében 13-15 Celsius-fok közötti hőmérsékletet jelent. Éppen ezért érdemes megvárni, míg eljön a ősz, és akkor belekezdeni a termesztésbe.
A hőmérséklet mellett fontos még a fény mennyisége is, hiszen olyan helyiségre van szükség, amelyik vagy teljesen sötét, vagy csak nagyon kevés fény jut be. Kiválóan termeszthető otthon a csiperke gomba. Ehhez a gombazsákokat készen tudjuk megvásárolni. A csiperke elhalt növényi sejtekből származó cellulóz bontásával fedezi szénhidrátszükségletét, de a fejlődéshez nitrogénre és egyéb ásványi anyagokra is szüksége van, melyet a gombafonalak szívnak fel környezetükből. Táptalaja a komposzt, ami nitrogén műtrágyából, érlelt szalmás trágyából és ásványi anyagokból áll.
A zsák be van szőve a csiperke csírájával. A zsák felszínét vízszintesre kell igazítani, és nyirkos fóliával betakarni, majd az első két hétben 20-25 Celsius-fokos hőmérsékletet kell számára biztosítani. Ezután le kell venni a borítást és a tápközeget 4 cm vastagon takarófölddel kell beborítani. Tíz nap múlva el kell kezdeni a hőmérsékletet fokozatosan csökkenteni, míg elérjük az ideális 17-18 Celsius-fokot. Fontos feladat, hogy a zsákok környékét öntözzük meg.
A termés négy hullámban jelenik meg. Az első szedés a zsákok elhelyezése után 32-38 nappal történhet, de csak akkor szedjük le a csiperkét, amikor a gombakalap alatt az úgynevezett fátyol kitapintható.
Igazán különleges látványt nyújt a laskagomba. Fotó: Shutterstock
Nem csak a csiperke, a laskagomba is termeszthető a pincében vagy a garázsban. PE zsákba töltött becsírázott alapanyagot kell beszerezni hozzá, és egy farönköt. A gombafonalakkal átszőtt rönköket árnyékos, szélvédett helyen, háromnegyed részig kell a földbe süllyeszteni. Ügyeljünk rá, hogy a rönk környéke mindig kellően nedvesen legyen tartva, hiszen így tudnak kifejlődni a gombatestek.
A laskagomba legszívesebben 17 Celsius-fok környéki hőmérsékleten terem, ha ennél magasabb a hőmérséklet, akkor biztosan nem fog teremni. Azonban a hideg és a fagy sem árt neki, és szüksége van rá, hogy a páratartalom 75 és 90% között legyen, ezért érdemes a gombatestet permetszerűen, tiszta vízzel locsolni, naponta 2-3 alkalommal. A padozat öntözése is nagyban hozzá tud járulni a laskagomba számára ideális páratartalom eléréséhez.
A gombafonalak 2-3 hét alatt szövik át a tápközeget, majd a gombakezdemények kibújnak a zsák lyukain. A gombát akkor kell leszedni, amikor a kalap széle kezd elvékonyodni és barnulni, de a nagyságukat nem érdemes figyelembe venni, hiszen néha nagyra nőnek, néha pedig aprók maradnak, de attól még tökéletesek a fogyasztásra.
Mindenkinek jó gombászást kívánunk!
_fill_99x55_0.jpg)
