A tapasztalatlan pecás kezébe kerülő csíkos ragadozók gyakran bizonytalanságot okoznak a meghatározásnál. Mivel a két fajjal sokszor egyazon helyszínen is találkozhatunk, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KHESZ) segít abban, hogyan különböztethetők meg egymástól.

A Körösvidék esetében is elmondható, hogy a süllő és a kősüllő sokszor közvetlenül egymás mellett van jelen számos vízterületen. Nem jellemző, hogy konkurálnának egymással, így egy-egy jó ragadozós helyen akár mindkét faj egyedeivel találkozhatnak a horgászok. Magabiztos elkülönítésük nagyon fontos, ugyanis a két faj egyedeinek a kifogását eltérően szabályozzák a hazai törvények.

Élőhelyi és külalaki hasonlóságaik mellett alapvető különbözőségek jellemzik a két süllőnket.

Mit kell tudni a kősüllőről?

A kősüllőnek kisebb az oxigénigénye, a szakemberek ezért indikátorfajként is értelmezik, mivel ha egy holtági környezetben eutrofizációs, azaz elöregedési folyamat indul be, akkor ott állománya rendkívüli módon fel tud futni. Természetesen a folyóvizekben is találkozhatunk kősüllővel, a Körösökben stabilnak mondható az állománya, de a hazai tapasztalat azt mutatja, hogy több élővizünkben megfogyatkozott. Ennek okai egyelőre nem tisztázottak, hiszen a szaporodási körülményeken, a predáción, az inváziós fajok jelenlétén túl rengeteg egyéb körülmény befolyásolhatja az állománycsökkenés negatív tendenciáját. Európában a sebezhető fajok között tartják számon. A két faj elkülönítése tehát már csak emiatt is igen fontos és hasznos tudás egy horgász számára.


A meghatározásnál fontos szempont, hogy a jellegzetes oldal harántsávok a kősüllő esetében már fiatal korban is nagyon markánsak, ezek a süllők esetében sokszor még alig észrevehetők.

Az ebfogak is jó támpontok, hiszen míg a süllőnél az alsó-felső álkapcson 2-2 erősebb, úgynevezett kapófog található, addig a kősüllőnél ezek jóval kisebbek, a felnőtt egyedeknél teljesen hiányozhatnak, a fiatal példányokon azonban még megtalálhatók.

Mindenképpen érdemes figyelni további jó faji bélyegként ezeknek a halaknak a szájhasítékát, ami kősüllő esetében ritkán éri el a szem középvonalát, míg a süllőnél szinte minden esetben túlér azon.

A kősüllő gyakorlott szemnek már ránézésre is feltűnően zömökebb hal, a süllő nyurgább, de ez kondíció kérdése is.

A két faj a késő őszi, téli horgászvizek legáltalánosabban fogható ragadozói közé tartozik.

A Körösvidék folyóinak élőhelyi adottságait dicséri, hogy a térség élővizein számos olyan közös élőhelyük ismert, ahol akár egymást válthatja a horgon e két halfaj.

Forrás: pecaverzum.hu

Indexkép: Facebook-bejegyzés