Hazánkban a legjellemzőbb a szarvasmarha által adott tej fogyasztása, de juh-, kecske- és bivalytej is fellelhető a piacon, utóbbiból készül az igazi mozzarella. A juh és a kecske üzemi tartása és fejése már működő rendszerben zajlik, viszont a bivalyfejés nem egyszerű feladat, az állat ugyanis nehezebben kezelhető. A szabadon tartott bivalyok ugyanis általában nem válnak kezes bárányokká – hogy ezzel a szép képzavarral éljünk.
A legnépszerűbb tejet adó szarvasmarhafajta a holstein fríz: a bolti tejtermékek zöme ettől a fajtától származik. Igazi önfeláldozó típus, kövér példányt nemigen találunk közte, de ez azért van, mert saját szervezetének anyagcsere-működését is képes háttérbe szorítani annak érdekében, hogy tejet termeljen. Ez a nemesítés csodája.
A holstein fríz a nemesítés csodája – forrás: Pixabay
A fajta előnyös tulajdonságait szinte a végletekig kihasználjuk. A másik legnépszerűbb tejelő fajta a jersey, amely koncentráltabb, vagyis kedvezőbb beltartalmi mutatókkal rendelkező és zsírosabb tejet ad, ezért kedvelt az élelmiszergyártók, különösen a sajtkészítők körében.
Alacsonyabb tejhozama miatt azonban piaci részesedése elmarad a holstein-frízétől, sőt: még a magyartarka is bőven megelőzi.
A fajta érdekessége, hogy úgynevezett A2-es tejet ad, ami az utóbbi évek egyik legnagyobb tejipari innovációjának számít. Sajátos fehérjeszerkezete miatt kevésbé okoz emésztési panaszokat, mint a forgalomban lévő egyéb tejek.
_fill_540x300_0.jpg)
Jelentős tejhozamáért kedvelt továbbá a brown swiss is, ami egy Amerikában kitenyésztett tejhasznosítású fajta. Évente körülbelül 8-9000 kg tejet ad, ami közel duplája a magyartarka hozamának és csak kicsit marad el a holstein-fríz 10 000 kg/év körüli hozamától. Kiválóan fejhető, könnyen ellik és nem igényes a takarmányra, ezért ígéretes jövő állhat előtte.
Természetesen ezeken a fajtákon kívül számos más tejhasznú fajta is elérhető idehaza, bár sokkal kisebb piaci részesedéssel. Találkozhatunk még az angelni, az ayrshire, a borzderes, a dán vörös, az erdélyi pirostarka marha, az eringer, az európai feketetarka lapály, az európai vöröstarka lapály, a kárpáti borzderes, a kosztromai, a mokány marha, a montbeliarde, a normande, a norvég vörös, a pinzgaui és a svéd vörös fajták tejével is.
Ma már a standard tej fehér színű, ezt várják el a fogyasztók – forrás: Pixabay
Legyen szó bármilyen fajtáról, a tej ízét befolyásolja, hogy mit fogyaszt a tehén, ráadásul a tej színe is változó lehet. Ma már a legtöbben a fehér tejet tartják etalonnak, pedig a legelő állatok valójában sárgás tejet adnak. Ennek oka, hogy a sok zöldtakarmánnyal több karotint is bevisznek és ettől sárgásabb lesz a tejük.
A második legnépszerűbb tejfélét, a kecsketejet az 1800-as évek végéig gyógyszertárban is lehetett kapni, pár évvel később már minden tüdőszanatórium mellett volt egy kecskefarm is, mivel a különböző tüdőt érintő megbetegedéseket kecsketej fogyasztásával igyekezték megelőzni. Már ekkor is ismert volt ugyanis, hogy a kecsketej antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik.
A kecske teje gazdagabb esszenciális aminosavakban, a tejfehérje típusai eltérnek a tehéntejétől, ezért a tejfehérje-allergiások egy része is fogyaszthatja. Sokkal magasabb az A-vitamin tartalma, mint a tehéntejnek és fehérje- és zsírsavösszetétele is kedvezőbb.
Forrás: Egy.hu
_fill_540x300_0.jpg)
