Ezt Dr. Friedrich László tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének igazgatója mondta az Agroinformnak adott interjújában. A Digitális Élelmiszeripar Stratégiát összeállító szakmai munkacsoport vezetője és a 10. alkalommal, Kecskeméten megrendezett PREGA Precíziós Gazdálkodási Konferencia és Kiállítás élelmiszeripari digitalizációval foglalkozó szekciójának egyik szakmai felelősével az eseményen válthattunk szót.

– Mi a tendencia az élelmiszeriparban a precíziós gondolkodás/technológia kapcsán? Ma a mezőgazdaságban forradalmi lehetőségként tekintünk rá, de milyen a megítélése a feldolgozóiparban, ahol már régebb óta jelen van – és ebből fakadóan talán előbbre is jár...

– Maga a méréstechnika és automatizálás az élelmiszeriparban régmúltra tekint vissza, hiszen a technológiai folyamatoknál már jó ideje követni kell a termékek, élelmiszerek egyes paramétereit, a technológiai hőmérsékleteket, nyomást és például a termékek tápértékeit – válaszolta Dr. Friedrich László. – Ugyanakkor az utóbbi években versenyképesség tekintetében fontossá vált, hogy még több adatunk legyen. Nos, adat van, de ezt az adatot ki kell nyerni az egyes berendezésekből, ehhez további mérési rendszereket, szenzorokat kell telepíteni. Azt gondolom, az utóbbi években éppen ebben léptünk nagyot, valóban még több adatot generálunk, de ezeket az adatokat ma már fel is dolgozzuk. Ez úgy vélem, nagy lépés az élelmiszeripar tekintetében.

Dr. Friedrich László

Dr. Friedrich László tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének igazgatója – forrás: Agroinform

– Az automatizálással hogy állunk?

– Az automatizálás logikusan együtt halad a méréstechnika fejlődésével, hiszen ez egy komplex folyamatszabályozási rendszer, ahol mérünk, adatot kapunk, az adat alapján döntünk, döntéselőkészítést hajtunk végre, majd ezt követően beavatkozunk. A folyamat különböző eszközökkel megy végbe, például egyszerű szelepnyitásokkal, vagy hőmérséklet-szabályozó rendszerekkel, de az utóbbi években nagymértékben megnőtt a robotizáció és az automatizálás, a robotkarok alkalmazásának aránya nemzetközi szinten és hazánkban egyaránt. A robotizációt alapvetően a humánerőforrás növekvő mennyiségi és/vagy minőségi hiánya teszi szükségessé. Sajnos, vannak olyan feladatok a feldolgozás folyamatában, melyek annyira monoton jellegűek, hogy ezekre nehezen találni embert – az ilyen esetekben segítenek sokat a robotkarok. Nem beszélve arról, hogy velük pontosan, gyorsan lehet az egyes technológiai folyamatokat megvalósítani.

– Milyen a technológiai színvonal? Van-e elmaradásunk Nyugat-Európához képest?

– Erre nem lehet egyértelmű választ adni, üzemmérettől, üzemtől, ágazattól függ. Érdekes módon nem jelenthető ki feketén-fehéren, hogy a nagyüzemek abszolút azonos szinten vannak az európai versenytársakkal, ez jobban a középüzemek, de még inkább a kisüzemek esetében jellemző. Számos olyan kicsi élelmiszer-feldolgozóról tudunk, melyek nemcsak megközelítik a nyugat-európai nívót, de felül is múlják azt. Ők azok, akik amikor mi 4-5 évvel ezelőtt elkezdtünk az Ipar 4.0-val, a digitalizációval foglalkozni, elmondtuk a tendenciákat hazai és nemzetközi kitekintésben, vették a fáradtságot és szintet léptek. Voltak olyan bátrak, hogy újítsanak – persze, ez nem csak bátorság kérdése, hanem tőkeforrásé is, ugyanakkor hiába van pénz, ha akarat és újító szándék nincs hozzá. Ma már minden döntésük adatalapú, sőt, már az AI-t, a mesterséges intelligencia alkalmazását is beépítették a technológiába.


– A mesterséges intelligencia jelenléte, illetve fejlődése mit jelent a humán munkaerő, a foglalkoztatás tekintetében?

– Ez nagyon érdekes kérdés, mert ahogy már az elején mondtam, rengeteg adat van, több milliárd adatról van szó, amit fel kell dolgozni. Nap mint nap, percről percre jönnek a termelési adatok és ebből az adathalmazból szelektálni kell. Ezt a humán erőforrás sokszor meg sem tudja tenni. Képzési oldalról megközelítve a kérdést, a kompetenciák és a képességek fejlesztésében kell nekünk nagy lépést tenni. Egyetemi, illetve felsőoktatási szinten viszonylag jól állunk. Ott is van mit fejleszteni, de a szakképzés szintjén szükség van egy nagy lépésre ahhoz, hogy ezeket a kompetenciákat a termelésben, operatív szinten meg tudjuk valósítani. Visszakanyarodva a kérdéshez: mindent figyelembe véve, bizonyos feladatokat humánerőforrással nem is tudunk majd ellátni, mert ahogy mondtam az előbb, nincs rá ember. Ezért a mesterséges intelligencia mellett szakemberekre mindig szükség lesz – mondta végül Dr. Friedrich László.

Indexkép: Agroinform