A Koppenhágai Egyetem kutatói az EU takarmányfehérje ellátását vizsgálva rámutattak arra, hogy az ellátás túlzott mértékben az amerikai szója importjára támaszkodik – írja a phys.org/news.

A szója termesztése negatív hatással van a környezetre – fotó: Pixabay

A szóját viszont a tengerentúli termesztők jelentős részben – többnyire génmódosított fajtákat használva – a környezet súlyos károsításával (Brazíliában és Paraguayban az esőerdők irtásával) állítják elő, ami negatív hatást gyakorol a biodiverzitásra, és fokozza a szén-dioxid kibocsátást.

Ugyanakkor a dán kutatók szerint a szójaimportnak egy jelentős része lóbabbal is kiváltható lenne. A termesztett növények közül a szója után a legmagasabb fehérjetartalmú növény a lóbab, amelynek óriási előnye, hogy Európa nagy részén, (még az északi körzetekben is) könnyen és kifejezetten környezetbarát módon termeszthető, illetve a helyben termesztett lóbabról pontosan tudni lehet, hogy génkezelt-e vagy sem.

A megőrölt lóbababot úgynevezett nedves frakcionálással alakítják fehérjeporrá – fotó:phys.org/news

Ezért számos európai állattartó már korábban is szorgalmazta az amerikai szója kiváltását, hangsúlyozva, hogy nem feltétlenül szükséges a fehérjeforrást (nagyrészt génmódosított) amerikai szója formájában biztosítani, sőt a kiváltásra a lencse, a paréj, a pohánka és a quinoa is alkalmas lehet.

A koppenhágai kutatók kísérletekkel bizonyították, hogy a szója lóbabbal történő helyettesítése a takarmányozásban nem okoz szignifikáns különbségest az állatok teljesítményében. Iben Lykke Petersen, a kutatás egyik vezetője azt is elmagyarázta, hogy a megőrölt lóbabot a leghatékonyabban az úgynevezett nedves frakcionálással előállított fehérjepor formájában lehet a takarmányokban hasznosítani.