A tavalyi súlyos aszály rendkívül rosszul érintette a főbb haszonnövényeket – írja cikkében a Qubit. A kukorica termésátlaga több mint ötven éves mélypontra jutott – a tavalyi 3,4 tonna/hektáros hozamhoz hasonlót utoljára 1970-ben tapasztaltak a gazdák, a 2000-es években az évi 5-8 tonnás hektáronkénti átlag a jellemző. A földeket felperzselő aszály miatt a termésmennyiség 63 százalékkal maradt el az elmúlt öt év átlagától, a 2,8 millió tonnás tavalyi adatot utoljára 1961-ben sikerült alulmúlni. De a kukorica mellett a napraforgó és búza 29 és 20 százalékos visszaesése is jelentős.

Ahogy az a Másfélfok klímaügyi szaklap online beszélgetésén elhangzott, a tavalyi aszály is felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire ki van téve a magyar mezőgazdaság az éghajlatváltozás fokozódó negatív hatásainak – Magyarország területének 55 százaléka mezőgazdasági terület, ezt veszélyeztetik a hőhullámok, a megváltozó csapadékmintázatok, az eltolódó vegetációs időszak és az emiatt gyakoribb és erősebb fagykárok.

klímaváltozás

A kukorica termésátlaga több mint ötvenéves mélypontra jutott tavaly – fotó: pixabay

A nagy kérdés az, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a mezőgazdaságot úgy, hogy az élelmiszerbiztonság, a termés minősége se kerüljön veszélybe és megmaradjon a termelékenység, ami az exporthoz is hozzá tud járulni. Az említett eseményen Fodor Nándor, az Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Mezőgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa mutatta be annak a kutatási projektnek az eredményeit, ami éppen ezekre a kérdésekre kereste a választ.

Hogyan lehet növelni a hatékonyságot?

A martonvásári központban 2017 és 2022 között lezajlott, az ATK és az ELTE TTK együttműködésében megvalósult AgroMo projektben számos érintett tudományterület (klimatológia, ökológia, mikrobiológia, agrometeorológia, agrár-közgazdaságtan stb.) képviselői igyekeztek egy olyan modellező szoftvert létrehozni, amely számszerűsíteni tudja a hazai mezőgazdasági termelés jövőbeli alakulását a különböző klímaváltozási és agrárközgazdasági forgatókönyvek függvényében.

A kutató elmondta, a 21. század mezőgazdaságának legnagyobb kihívása a hatékonyság növelése a csökkenő erőforrások mellett, aminek több módja is lehet.

klímaváltozás

Az őszi vetésű növények hozama várhatóan növekszik, a tavaszi vetésűeké pedig csökken a klímaváltozás előrehaladtával – forrás: qubit.hu

A GitHubon szabadon elérhető AgroMo a magyar mezőgazdasági rendszer működését szimulálja többféle termelési szinten. A klíma-, talaj-, növény-, agrotechnikai és agrárközgazdasági adatok alapján futtatott szimulációk két legszembetűnőbb tanulsága, hogy az őszi vetésű növények hozama várhatóan növekszik, a tavaszi vetésűeké pedig csökken a klímaváltozás előrehaladtával.

Több lesz a hőségnap

Az egyes klímamodellek szerint az évszázad végéig 4,5 Celsius-fokkal is megemelkedhet az éves középhőmérséklet Magyarországon, és így a hőségnapok száma is jelentősen nőhet: ma évente körülbelül 40 napot töltünk kánikulában, de ez 2100-ra akár a 73 napot is túllépheti. Ez a növekedés azonban fokozatosan történik majd, amit a búza vagy a kukorica hozamváltozásának szimulációja is jól mutat két különböző időszakban. A kutatók hatástanulmánya szerint azonban „megfelelő alkalmazkodási stratégiával a kukorica termésszintjei gazdaságosan növelhetők". Ilyen adaptációs technika lehet az, ha három héttel korábban (április közepe helyett március végén) vetik el a kukoricát, ha aszálytűrőbb fajtákat nemesítenek, vagy ha öntözik a földeket. Ha mindhármat alkalmazzák egyszerre, az évszázad végére nemhogy csökkenne, hanem jelentősen növelhető lenne a termés.


Másfelől egy-egy növény sebezhetősége rávilágít arra is, hogy monokultúrákat már nem éri meg fenntartani. Ezt Martonvásáron is tesztelik: „Vannak parcellák, ahol évtizedek óta monokultúra van, és vannak mellette klasszikus és modernebb vetésforgós kísérletek. Hosszú távon a monokultúra sosem nyerő" – mondta Fodor. Az agrárium szerkezetének változása, a birtokkoncentráció egyébként elősegíti az alkalmazkodást: a KSH friss adatai szerint az elmúlt három évben közel 20 százalékkal csökkent a hazai agrárgazdaságok száma (196 ezerre), miközben nőttek a birtokméretek. Fodor szerint a nagy gazdaságok előnye, hogy a vetésváltást könnyedén meg tudják csinálni, s erre oda is figyelnek.

Mindenesetre a modellek és az ATK kísérletei azt mutatják, nem kell tartanunk attól, hogy veszélybe kerül hazánkban az élelmezés biztonsága a klímaváltozás miatt – az őszi vetésű növényekre pozitív hatással lesz a változó éghajlat, a tavasziak negatív trendjét pedig ellensúlyozni tudja a fejlődő agrotechnika.

klímaváltozás

A Kárpát-medence vízborította és árvízjárta területei a folyószabályozások előtt – forrás: wikipédia

Rengeteg múlik azon is, miként tudunk gazdálkodni fogyatkozó vízkészletünkkel, hiszen globális átlagban az édesvízkészlet 70 százalékát a mezőgazdaság használja fel, miközben egyre szárazabb idők előtt állunk.

Egyszerűen megoldható lenne a víz-visszapótlás

Koncsos László vízépítő mérnök, a BME tanára már évtizedek óta vizsgálja a mezőgazdaság szempontjából különösen fontos Alföld vízhelyzetét, és az erre alapozott megoldási javaslatait legutóbb a Magyar Természetvédők Szövetsége online eseményén ismertette. Mint elmondta, régóta tudjuk, hogy gondok vannak az Alföld hidrológiai mérlegével, a tenyészidőszaki vízhiány több köbkilométerre rúg évente, miközben a Tisza vize óriási mennyiségben, hasznosítás nélkül száguld át az országon.

A hidrológiai modellek ráadásul azt mutatják, hogy 2100-ig szinte mindenhol csökken a talajvíz szintje, akár több méterrel is. Azon a 20 ezer négyzetkilométeres területen, ahol a Tisza vízkészletei biztosítani tudnák a természetes pótlást, éves szinten 1 köbkilométer talajvíz hiányzik majd az évszázad végére. Egy 2006-os kutatásban több mint 30 olyan mélyfekvésű területet azonosítottak a Tisza-völgyben, ami különösebb töltésépítés nélkül képes jelentős mennyiségű vizet megtartani a tájban. Össztérfogatuk a Balatonnál is nagyobb, 2,5 köbkilométer, és ezeket a kisebb-közepesebb árhullámok egyaránt képesek elönteni – lakott települést nem érintenek, aszályos-belvizes területekről van szó.

klímaváltozás

A sárga pöttyök az adott év termésátlagát (hektáronkénti hozamát kilogrammban), a szaggatott zöld vonal az ezek átlagából vont növekvő trendet, a kék és piros vonalak pedig az átlag szórásának felső és alsó határát mutatják – forrás: atk/ksh

Ehhez képest Koncsos szerint a magyarországi vízgazdálkodásban még mindig olyan módszerektől várják a csodát, amikről már kiderült, hogy nincs sok hasznuk. Az egyetlen megoldás az árvizek hasznosítása – vagyis nem elég a vizet visszatartani, az árvízi víztömeg egy részét is ki kell vezetni a tájba.

A szemléletváltást két eszközzel lehet kikényszeríteni: szabályozással és ösztönzéssel – utóbbit tűzte ki célul a Közös Agrárpolitika 2023–2027 támogatási rendszer. Mint Gyenes Adrienn, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakpolitikai szakértője elmondta, bővítették a támogatható terület fogalmát, így már nem áll a gazdálkodók érdekében, hogy az agroökológiai jelentőségű területeket beszántsák és levezessék a vizet, mert ugyanúgy megkapják majd az alaptámogatást az ilyen területek (mezővédő fasorok, kis vizes élőhelyek) után. Emellett hosszú távú támogatást kínálnak olyan nem termelő beruházások (méhlegelő, erózióvédelmi sáv, füves mezsgye, vizes élőhely) vagy agrár-erdészeti rendszerek (mezővédő fasor, fás legelő) létesítésére és fenntartására, amik elősegítik a földhasználatváltást és az élőhelyek helyreállítását, vagy víz-, környezet- és klímavédelmi célúak.


„A megfelelő talajgazdálkodás a gazdálkodó elemi érdeke, hiszen ha a talajéletet javítjuk, akkor a talaj vízbefogadó képességét is javítani tudjuk. Az intenzív, nehézgépekkel és vegyszerekkel folytatott szántóművelés a talajélet csökkenésének irányába mutat. Ehelyett olyan talajregeneráló, folyamatos takarást biztosító megoldásokat kellene alkalmazni, amik a talajéletet helyreállítják, a humusztartalmat gazdagítják" – mondta Kajner Péter, a WWF Hungary Élő folyók programjának szakértője. Ő szintén a Tisza-völgy mélyártereit javasolja megoldásként, hiszen az egyenként legalább 20 millió köbméteres kapacitású területek határvonalai a terepi adottságokat követik, vagyis sok töltésre és új vízépítési műtárgyra nem lenne szükség, így több mint 200 hektáron lehetne tárolni a Tisza többletvizét: „Ez már nagyságrendileg képes lenne kezelni a szárazodás problémáját." – mondta.