A jelen időjárási körülmények közepette szólni kell a sok és hirtelen lezúduló csapadék általi problémákról, hiszen a hirtelen lezúduló csapadék a talajaink erózióját idézheti elő. A víz által előidézett talajpusztulás a termőréteg elvékonyodását, a talaj humusz- és tápanyag-szolgáltató képességének csökkenését, vízháztartási viszonyainak romlását okozza. A vízerózió ugyan részben természetes folyamat, de sokat tehetünk azért, hogy a gazdálkodási mód, amit folytatunk, ne fokozza ezeket a hatásokat.

Hogyan tudjuk csökkenteni a károsodás mértékét? A NAK néhány lehetőséget ismertetett, melyet a gazdálkodóknak érdemes megfontolniuk.

Talaj fedése mulcshagyással, lejtő hosszának megtörésével (szintvonalakkal párhuzamos átjárható füves sáv, dupla magszámmal vetett sáv, zöldugar, méhlegelőszegély stb.), takarónövények alkalmazásával, ültetvényben füves sorköz, szintvonalakkal párhuzamos telepítés, rőzsefonat stb.

A talaj fedésével továbbá nem engedjük, hogy a talaj szerkezete sérüljön, „szétrobbanjon”, eliszapolódjon, ezáltal tömörödést is generálva, aminek következtében a későbbiekben – ismételt csapadékhiánynál vagy intenzív esőzésnél – ismét aszályhatás, illetve erózió léphet fel, tehát tovább fokozódik a degradáció. Az erózióvédelem szempontjai szerint kialakított parcellák talajának tömörödöttségét rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség esetén gondoskodni a megfelelő mélységű talajlazításról.

föld

A tápanyagban gazdag felszíni humuszos talajréteg adhat biztosabb alapot a megfelelő mennyiségű és minőségű termény, termés előállításához – fotó: MTI/Varga György

Ha mód van rá, akkor kerüljük el a lejtőirányú talajművelést és vetést, különösen kapáskultúráknál, mert azonos csapadékmennyiség és intenzitás mellett a lejtőirányban művelt területen nagyobb eróziós kártétel következik be.

Az erózió elleni védelemben különösen fontos a helyes nyári tarlóápolás. A lejtős terület egy részén (pl. sávokban) el kell hagyni az aratást követő azonnali tarlóhántást, mert a hántatlan tarló jobban ellenáll az eróziónak. Ez esetben mérlegelni kell, hogy a talajnedvesség megőrzése (azonnali tarlóhántás) vagy az erózió elleni védelem (későbbre halasztott, sávos tarlóhántás) a fontosabb.

A tarlóhántást mulcshagyó technológiával érdemes végrehajtani, mert az egyrészt védi a talajfelszínt, másrészt kedvezőbb feltételeket teremt a talajélet számára. A talaj nedvességi állapotától és az utóveteménytől függően a tarlóba vetett zöldtrágyanövények, takarónövények szintén előnyösek az erózió elleni védelemben.

Amint az a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásaiban olvasható: „Fenn kell tartani a minimális talajborítást a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése után, őszi kultúra vetésével, vagy másodvetésű takarónövény termesztésével, vagy a tarló szeptember 30-ig történő megőrzésével vagy legfeljebb sekély tarlóhántás és ápolás, illetve középmély vagy mély talajlazítás elvégzésével, valamint a tarló gyommentes állapotban tartásával, kivéve a nitrátérzékeny területeken termesztett tavaszi vetésű kultúrák esetében, ahol a szintvonalakkal párhuzamos talajelőkészítő munkák elvégzése szeptember 1-től megengedett.”

A 12%-nál nagyobb lejtésű területen dohány, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, csicsóka termesztése nem megengedett, és az erózió ellen kialakított teraszok megőrzése kötelező szőlőültetvények esetében.

A Nébih adatai szerint a „gyengén erodált szántó hozama 10-20%-kal, a közepesen erodált szántó hozama 40-60%-kal, míg az erősen erodált szántó hozama 60-80%-kal kevesebb, mint a hasonló típusú, nem erodált talajoké”.

Az igen lejtős, szabdalt területeken a szántóföldi hasznosítás helyett alternatív megoldást jelenthet az agrár-erdészeti rendszerek kialakítása is.