A helyzet folyamatosan romlik, és hosszú távon veszélyeztetheti a mezőgazdasági területek ökoszisztémáját - derül ki az otpagrar.hu cikkéből.

Az európai szántóföldek rendkívül érzékenyek az idegenhonos gyomfajok terjedésére, mivel a tápanyagban gazdag talaj, a bőséges napsütés és az intenzív mezőgazdasági művelés kedvező feltételeket biztosít számukra. Egy kutatás, amely több mint 22 ezer közép-európai parcellát vizsgált, arra a megállapításra jutott, hogy az inváziós fajok aránya az utóbbi évtizedekben drasztikusan nőtt, és a jövőben még tovább romolhat a helyzet.

Globális probléma, helyi következmények

Az idegenhonos növény- és állatfajok terjedése világszintű probléma, amelynek fő mozgatórugói a globális közlekedés és kereskedelem. A tudósok 2023-ig több mint 37 000 idegenhonos fajt regisztráltak, amelyek az ökoszisztéma egyensúlyát felborítva komoly károkat okozhatnak.

egynyari seprence

Az Amerikából behurcolt egynyári seprence is sok gondot okoz - Fotó: Pixabay

Bár az új inváziós fajok gyors ütemben jelennek meg, fontos megkülönböztetni a régóta jelen lévő gyomokat az újonnan érkezőktől. A nagy földrajzi felfedezések (1500 előtt) előtt behurcolt növényeket archeofiton fajoknak nevezzük. Ezek jellemzően nem okoznak súlyos természetvédelmi problémákat, sőt, néhány közülük védett növénynek számít.

Ezzel szemben az 1500 után, főként az intenzív kereskedelem és mezőgazdasági változások révén megjelent neofiton gyomfajok komoly fenyegetést jelentenek, hiszen gyorsabban terjednek, és jelentős ökológiai kockázatot hordoznak.


A szántóföldek különösen veszélyeztetettek

A mezőgazdasági területek az egyik legérzékenyebb ökoszisztémát képviselik az inváziós növényfajok szempontjából. Egy 50 ezer európai parcellán végzett elemzés kimutatta, hogy az intenzív művelés, a növényvédő szerek, a műtrágyák és az emberi beavatkozás elősegítik ezeknek a fajoknak a terjedését. A talaj állapota, a termesztett növénykultúra, az éghajlati viszonyok és a csapadékmennyiség mind meghatározó tényezők abban, hogy mely idegenhonos fajok képesek megtelepedni egy adott területen.

Gilles Colling, a University of Vienna kutatója és csapata 1930 és 2019 között vizsgálta az inváziós növényfajok térhódítását tíz közép-európai országban, köztük Magyarországon is. A több mint 22 ezer parcellán végzett kutatás riasztó eredményekkel szolgált: a neofiton gyomfajok aránya jelentősen megnőtt, és egyre inkább dominálják a helyi növényközösségeket.

A legagresszívabb betolakodók

Az Agriculture, Ecosystems & Environment szaklapban megjelent kutatás szerint az 1500 előtti és utáni gyomfajok aránya jelentősen megváltozott. Míg 1930-ban a neofitonokat tartalmazó parcellák aránya még „csak" 34,2 százalék volt, addig ez 2019-re 70,1 százalékra ugrott. A parcellákon belüli arányuk is megduplázódott: 5,5 százalékról 10,2 százalékra emelkedett. Az inváziós fajok biomassza-mennyisége is hasonló mértékben nőtt, 4,1 százalékról 9,9 százalékra.

A kutatás során a legelterjedtebb inváziós növények között szerepel a perzsa veronika (Veronica persica), amely eredetileg a Kaukázustól Iránig volt őshonos, valamint az Észak-Amerikából behurcolt egynyári seprence (Erigeron annuus). Ezek a fajok az elmúlt évtizedekben robbanásszerűen terjedtek el a közép-európai mezőgazdasági területeken, jelentős konkurenciát teremtve az őshonos növények számára.

Mit hoz a jövő?

A kutatók szerint az inváziós folyamatok folytatódni fognak, és a neofiton fajok egyre nagyobb arányban uralhatják a mezőgazdasági területeket. Ez hosszú távon a szántóföldi növényközösségek homogenizálódásához vezethet, ami ökológiai és gazdasági szempontból is problémát jelenthet.

A tanulmány egyik fontos következtetése, hogy az inváziós folyamatokat elsősorban néhány kiemelkedően agresszív faj irányítja, így az ellenük való hatékony fellépés kulcsfontosságú lehet. Ehhez célzott védekezési stratégiák kidolgozására van szükség, amelyek segíthetnek lassítani vagy megállítani ezeknek a gyomfajoknak a további térhódítását.

Indexkép: Pixabay/Perzsa veronika