Az utóbbi időben sokat foglalkozunk a klímaváltozás globális hatásaival, következményeivel, mint pl. sarki jégolvadás, tengerszint-emelkedés, hőség, szárazság, ivóvízhiány, nehézkes növénytermesztés, szélsőségesebb időjárás. De mire számíthatunk itthon? – teszi fel a kérdést Soós Anita, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Gazdaság- és Regionális Tudományi Doktori Iskola PhD hallgatója.
Globális és hazai gondok
Az éghajlat globális alakulásával párhuzamosan egyértelmű változások érzékelhetőek a hazai hőmérsékleti és csapadékviszonyokban is. A Magyarországra előrejelzett változások a természetes ökoszisztémákat, a mezőgazdaságot, a vízgazdálkodást stb. ugyanúgy érintik. Mindezek közvetlen hatással vannak és lesznek a társadalomra, a gazdaságra, sőt az állami költségvetésre.
Súlyos aszállyal érintett terület Tiszaeszlár határában – fotók: Soós Anita
Csapadékhiány környezeti következménye
A csapadék időbeli eloszlása az utóbbi évtizedekben is már egyenetlenebbé vált, ezért az elmúlt húsz-huszonöt évben emiatt is jelentkezhettek az erőteljesebbé váló aszályok.
Habár a csapadék az évi összegben csak kevéssel csökken, ellenben a változás éven belüli megoszlása meglehetősen előnytelenül alakul. A csapadékhullás intenzitása átlagosan nő, csakhogy csökken a csapadékot adó napok gyakorisága. Az időközönként heves csapadékot hozó záporok és az aszály kockázatát növelő száraz időszakok is periodikusabbak.
A vízhiányos területek kiterjedése nő, míg a jó vízellátottságú területeké csökken. Ráadásul a szélsőségesebb csapadékeloszlás következtében egyszerre jelentkezhetnek párhuzamosan a vízhiány és a víztöbblet okozta problémák.
Az égövre jellemző vegetáció határai eltolódnak. A társulások és táplálékhálózatok átrendeződnek, visszaszorulnak a természetes élővilág fajai, különösen az elszigetelt élőhelyeken. Ennek okán hosszú távon csökken a biológiai sokféleség a jövőben. Az inváziós fajok fokozottabban terjednek, új inváziós fajok, kártevő rovarok és gyomok jelennek meg.
Az élőhelyek szárazabbá válására, a vizes élőhelyek eltűnésére, a homokterületek sivatagosodására, továbbá az ökoszisztéma-funkciók károsodására is számítanunk kell. Esélyes a talajok kiszáradása, a talajban lezajló biológiai folyamatok sérülése, valamint a tűzesetek rendszeressé válása is. Mindezek komoly ráhatással vannak a mezőgazdasági élelmiszer-termelésre, ami szükségessé teszi a megfelelő alkalmazkodási stratégiák kialakítását és jövőbeli megvalósítását.
Növénytermesztési gondok
A növények a fő szabályozói a vízciklusnak, így erőteljes hatással vannak az éghajlatra globálisan és lokálisan egyaránt, ezért fontos tudnunk, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással van rájuk. Többek között a növekvő éghajlatváltozás következtében egyre inkább szenvednek majd a növények a vízhiány okozta stressztől, ami hosszú távon csökkenti a szárazföldi rendszerek szénelnyelő képességét.
A vegetáció egyre érzékenyebb a szárazságra. A felmelegedés nemcsak a hőmérsékletben történő változásban nyilvánul meg, hanem az éghajlati rendszer minden elemében. A növények esetében is meghatározhatóak adott környezeti tényezőkhöz köthető küszöbértékek, melyek átlépése nagymértékben behatárolja az adott populáció fejlődését, sőt akár teljes kipusztuláshoz is vezethet. Ilyen kényszerfeltétel például a hőmérséklet és a vízellátottság megfelelő szintje, melyek szükségesek az életfunkciók megfelelő működéséhez.
A vízellátottság változásának hatása a növényzetre több kapcsolódási ponton keresztül a mi életünkre is hatással van. Hazánk esetében mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási szempontból is jelentős problémát okozhat a vízhiány, hiszen a vízkárok és tavaszi fagykárok mellett az aszályok okozzák a legjelentősebb mezőgazdasági károkat.
A megváltozó környezeti feltételek okozta stresszhatások korlátozhatják a növényzet fejlődését, ezzel akadályozza a számunkra biztosított szolgáltatásait.
Az egyre fokozódó vízhiány hatására várhatóan csökkenni fog a vegetáció szénelnyelő képessége, ami további felmelegedéshez vezet. A bioszféra szerves részét képező növényzet a vízáramlás 60%-áért felelős, jelentősen befolyásolva a talaj és a levegő nedvességtartalmát, a hőmérsékletet, így lokálisan is hatással lehet egy térség éghajlatára. Talajfogó szerepe miatt is elengedhetetlen a szél- és vízerózió elleni védelemben, és a jövőben még inkább fontos lesz a várhatóan egyre intenzívebb csapadékeseményekhez és extrém szélsebességű viharokhoz történő alkalmazkodásban.
Az egyre gyakoribb, intenzívebb és egymást követő aszályok után a zöldülés mértékének csökkenése jellemző. Ez hazánkban is gondot okoz.
Nem apellálhatunk arra, hogy a növényzet megvéd majd minket az éghajlatváltozás okozta potenciális vízhiánytól, és a napjainkban tapasztalt aszályoknál sokkal drasztikusabb száraz időszakokra kell számítani a jövőben.
Mindent összevetve, az elkövetkező évtizedekben az éves csapadékmennyiség további csökkenése várható, miközben a telek enyhébbekké, csapadékmentessé, a nyarak viszont jóval szárazabbá alakulnak, ami fokozódó aszályveszélyt jelent Magyarország számára.
Hogyan alkalmazkodhat a mezőgazdaság?
Az vitathatatlan, hogy a száraz, aszályos periódusok kivédésére ahol lehet, öntözésre van szükség. Miközben egyre többfelé múlik a termesztés sikere az öntözésen, a vízbázisok egyre sérülékenyebbek hazánkban is, így ebből a szempontból sem mindegy, hogyan öntözünk.
Mindezekről megkérdeztük a Pipelife szakértőjét, xy-t, aki rávilágított: az öntözés növelésének együtt kell járnia a vízgazdálkodás hatékonyságának javításával is. Jelenleg a mezőgazdaság rengeteg vizet használ el, de rendkívül pazarló módon. A leggazdaságosabb és víztakarékosabb technológiának jelenleg az úgynevezett csepegtető- vagy mikroöntözés számít, mivel a vizet lassan és közvetlenül a gyökérzónába juttatjuk általa. Azt, hogy pontosan hogyan érhetünk el alacsonyabb vízfogyasztással nagyobb hozamot, ebben a cikkben részletezzük.