Ugyanakkor ez egy olyan munkaművelet, amely alapvetően meghatározza a növénytermesztés eredményét, ezért abban csak több éves tapasztalatokra alapozva lehet módosításokat eszközölni.
Átfogó vizsgálatot végeztek az őszi búza vetésével kapcsolatban – fotó: pixabay.com
Összehasonlították az őszi búza különböző módszerekkel történő vetési költségeit
A talaj szénmegkötésének előtérbe kerülése azonban új megvilágításba állítja ezt a problémát. A file:///C:/Users/HP hírportál beszámolója szerint a fentieket figyelembe véve, a litván Vytautas Magnus Egyetemhez tartozó Agroökoszisztéma és Talajkutató Intézet munkatársai egy átfogó vizsgálatot végeztek az őszi búza különböző módszerekkel történő vetési költségeinek összehasonlítása céljából.
Megállapítást nyert, hogy a hagyományos vetésnél volt szükség a legmagasabb dízel-üzemanyag felhasználásra (130,2 liter/ha), a legtöbb élőmunka-időre (6,65 óra/ha) és a legnagyobb energiafelhasználásra (18.349 MJ/ha).
Ugyanakkor a hektáronkénti termés a közvetlen tarlóba vetés (no tillage) esetén érte el a legmagasabb szintet (7,54 tonna/ha).
Nem véletlen, hogy a világ több országában egyre jobban terjed a közvetlen tarlóba történő vetés vagy sávos vetés – fotó: pixabay.com
Az őszi búza termesztés költsége tarlóba vetéssel akár 23 százalékkal csökkenthető
Mindezek alapján, az őszi búza termesztés költsége tarlóba vetéssel akár 23 százalékkal csökkenthető a hagyományos módszerrel szemben. Ezek a mutatók azonban a különböző talajtípusoktól és az alkalmazott gépek hatékonyságától függően változhatnak.
Fentiek szerint nem véletlen, hogy a világ több országában egyre jobban terjed a közvetlen tarlóba történő vetés vagy sávos vetés (no tillage vagy minimum tillage), amellyel litvániai szakértők a búzavetés költségeit hektáronként 25-30 euróval tudták csökkenteni.
Emellett a tarlóba vetés és a sávos vetés a kisebb talajbolygatás révén kevesebb szenet juttat a légkörbe.