Mezőgazdasági munkások Burley típusú dohánypalántákat szednek fel a Petri Szövetkezet hidrokulturás fóliasátrában Pócspetriben május közepén. Magyarországon idén több mint 800 termelő 3000 hektáron termel dohányt.

fotók: MTI / Balázs Attila

A képen a dolgozó Burley típusú dohánypalántákat nyír a Petri Szövetkezet hidrokulturás fóliasátrában.

fotó: MTI / Balázs Attila

A fóliasátrakból kiszedett palántákat a dolgozók a termelők traktorjára, vagy a pótkocsikra rakják.

fotó: MTI / Balázs Attila

Ezek után a termelők elültetik a palántákat a szántóföldön. A képen mezőgazdasági munkások Virginia típusú dohánypalántákat ültetnek egy magántermelő földjén Pócspetriben.

fotó: MTI / Balázs Attila

Munka közben jól esik egy kis szünet és pár falat energia-utánpótlás.

fotó: MTI / Balázs Attila

Virginia dohány története és termesztése

Az amerikai polgárháborút megelőzően az Amerikában termesztett legtöbb dohány füstöléssel fermentált sötét levelű dohány volt. Ezt a fajta dohányt termékeny síkságokon termesztették, majd ezt az erőteljes válfajt vagy szárítással, vagy levegőn szárították.

Valamikor az 1812-es háború után igény támadt egy enyhébb, könnyebb, aromásabb dohányra. A mezőgazdasági termelők szerte az Egyesült Államokban különböző szárítási folyamatokkal kísérleteztek. De az áttörés csak 1839 körül következett be.

Már évszázadokkal korábban észrevették, hogy homokos talajon vékonyabb, gyengébb növények teremnek. Az észak-karolinai Caswell megyében élő Abisha Slade kapitánynak sok terméketlen, homokos talajú földje volt, ahol elültette a dohány új, "aranylevelű" változatát.

Slade kapitány rabszolgája, Stephen 1839 körül véletlenül létrehozta az első igazi virginia dohányt. A termés szárítására használt tüzet faszén használatával akarta újraindítani. A hirtelen hő hatására a levelek megsárgultak. A felfedezés hasznosításával Slade kifejlesztette a virginia termelésének módszerét: sovány talajon termelt és faszenet használt a szárításhoz.

Slade sok közszereplést vállalt, hogy megossza a virginia előállításának technológiáját más mezőgazdasági termelőkkel. Az új termesztési mód híre nagyon gyorsan elterjedt. Az appalache-piedmonti terméketlen homokos talaj hirtelen jövedelmezővé vált, és az emberek gyorsan különböző mesterséges hőfermentálást alkalmazó technikákat fejlesztettek ki. Rájöttek, hogy a virginia dohánynak sovány, kiéhezett talajra van szüksége, és akik nem tudtak földjükön más növényeket termeszteni, nagy lehetőséghez jutottak: korábbi forgalmuk akár 20-35-szörösét is elérték. 1855-re a Virginiával szomszédos hat piedmonti megye uralta a dohánypiacot.

A polgárháború kitörésének idejére a virginiai Danville városban kialakult egy virginiára szakosodott piac, mely a környező terület, az észak-karolinai Caswell megye és a virginiai Pittsylvania megye termelését ölelte fel.

A frontra induló déli katonák szintén a fő vasúti átrakóállomásról, Danville-ből indultak. A katonák magukkal vitték a hamar megkedvelt virginia dohányt Danville-ből a frontra, ahol aztán kereskedtek vele, mind egymás között, mind az északiakkal. A háború végén a katonák hazamentek, és ekkorra a helyi terménynek már országos piaca volt.

A legtöbb kanadai cigaretta 100%-osan, tisztán Virginia dohányból készül.

Burley dohány

A Burley dohány könnyebb, levegőn szárított, főként cigaretta gyártására használt dohányfajta. A legtöbb Burleyt az Amerikai Egyesült Államokban, Brazíliában, Malawiban és Argentínában termesztik, de jelentős az európai termeszetés mértéke is.

Ennek a dohánynövénynek a mezőgazdasági életciklusa az északi földteke országaiban márciusban vagy áprilisban polisztirol tálcákra helyezett raklapos magok trágyázott vízen való lebegtetésével kezdődik.

Jellemzően nagy kézimunkaigénye van mind a termesztésnek, mind a betakarításnak.

A Burley-t speciális pajtákban, levegőn, természetes módon szárítják – ennek köszönhetően a fermentálás költsége meglehetősen kedvező.

Forrás: Agroinform.hu; Wikipédia és MTI