Ez a hatásnövekedés elsősorban persze a semlegestől eltérő pH-jú talajok esetében kiemelkedő mértékű. Az 1. és 2. kép mutatja, hogy a magyarországi talajaink több mint fele savanyú kémhatású. Valószínűleg az utolsó vizsgált év, 1980 óta eltelt több mint harminc év során a savanyodás mértéke, illetve ennek a területnek a nagysága tovább nőtt.
A talajok kémhatása közvetlenül befolyásolja a tápanyagok felvételét és a mikrobiológiai tevékenységet. Ezzel közvetett befolyást gyakorol a talajkolloidokra és így a talaj szerkezetére is. A már említett talajbaktérium-oltó készítmény sikere is ezt bizonyítja.
1. kép
|
2. kép
A fenti számok alapján elsősorban a savanyú talajokra érdemes különös gondot fordítani, hiszen a növénytermesztés nagy része itt folyik. A talaj a savanyodás hatására bázikus kationokban (Ca, Mg, Na, K) és tápanyagokban elszegényedik. Nő a fémek oldhatósága, és ezáltal például az alumínium, kadmium, mangán toxikus mennyiséget ér el. A talaj anyagásványai szétesnek, és szerkezete leromlik.
A mikroorganizmusok összetétele megváltozik, a baktériumok visszaszorulnak, és helyüket gombák, nagy számban penészgombák foglalják el. A termés mennyisége és minősége a romló tápanyagfelvétel következtében csökken.
3. kép: A talaj pH-értékének a hatása az egyes tápelemek felvehetőségére. A satírozott területek szélessége jelzi az illető elem gyökéren keresztüli felvételének mértékét. – Forrás: Taiz-Zeiger, 2010.
A 3. kép mutatja, hogy 5,5 pH-nál a növények Ca-ellátottsága már nem mindig megfelelő.
4. kép: Jellegzetes Ca-hiánytünet napraforgóban. A levelek kanalasodnak, lógnak, leforrázott jelleget mutatnak. Akut hiány esetében a gyökerek nem növekednek, a tenyésző csúcs elhal. A gyökérnyak nyálkásodik.
|
5. kép: Az őszi búza, valamint a szőlő optimális tápelem-koncentrációi és -arányai a bokrosodás végén (őszi búza), valamint a virágzáskor (szőlő). (Kádár – Lásztity, 1981; Vanek, 1978; Fardossi, 2001).
A táblázatból láthatjuk, hogy a növények Ca-szükséglete nagyobb, mint a foszforigény, sőt egyes gyümölcs- és zöldségféléknél még a káliumszükségletet is felülmúlja.
Hogy a tápanyag-visszapótlás miért alakult úgy, hogy szinte kizárólag az N:P:K összetételt favorizálja, ebben a vegyipar érdekeit vélhetjük felfedezni. Persze abban, hogy a Ca pótlásáról általában lemondunk, szerepet játszhat az is, hogy korábban ennek pótlását talajjavítással akarták megoldani. Ez az eljárás hosszú távú, és a növényi szükséglet kielégítésén túl a talajállapot javítását is eredményezi, viszont nagyon költséges. Azért jelen körülmények között is találunk megoldást ennek az elemnek a pótlására.
Tekintsük úgy, mint más műtrágyaként kiadott tápelemet! Ezt megtehetjük akár a talajba őrleményként, vagy granulátumként kijuttatva, vagy ez évtől rendelkezésünkre áll egy hazai, engedélyezett szuszpenziós levéltrágya is erre a célra. Az ABAVIT Flow egy hatékony fotoszintetikus aktivátor és természetes alapú kalciumpótló lombtrágya.
Kalciumhiány jellegzetes tünetei paradicsomban – fotó: Shutterstock
A mikronizált kalcium-karbonát a növény felületére permetezve a légcserenyílásokon (sztómákon) keresztül bejut a levélzet mezofillumába, ahol az ott található természetes karbonsavakkal reakcióba lép, és szén-dioxid, valamint vízoldható kalciumtartalmú szerves sók keletkeznek. A levéltrágyaként kijuttatott kalciumnak igen fontos szerepe van a fejlődésben, a sejtosztódásban, az érésben, szárazságtűrésben, az ellenálló képességében és más elemek felvételében.