Létezik egy "csodafa" Hondurasban, amely alapjaiban változtathatja meg az ott folytatott gazdálkodást. Ez a módszer kedvez a környezetnek, és biztató abból a szempontból is, hogy a közép-amerikai farmerek a klímaváltozás ellenére folytatni tudják a növénytermesztést – írja a termeszeti.hu.

A fa segítséget jelent abban, hogy a trópusokon gyakran alkalmazott vágásos-égetéses talajirtás módszere háttérbe szoruljon. Ez a hagyományos eljárás ugyanis általában csak egyetlen jó termés elérésére alkalmas, amit nem követ újabb jó év.

Az új módszer neve ingafasoros termesztés. Egy brit földmérő, dr. Mike Hands dolgozta ki, aki az ingafa köré építette a termesztési rendszert. A hüvelyesek közé tartozó növénynek több mint 300 fajtája létezik.


Hands a '80-as években megfigyelte a trópusi országokban, hogy a farmerek rendszerint az egyik évben jó termést takarítottak be, a következőben pedig szinte semmit. A tudósok nem jöttek rá ennek az okára. A vágásos-égetéses irtás során az égett fákból és a talajból felszabaduló CO² pedig jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához is. Hands azonban rájött, hogy a foszfor az, ami a módszer során kimosódik a talajból.

Ezt követően Hands számos növényfajt kipróbált, mielőtt rátalált az ingafára. Az ingafasorban a fákat kb. 20 cm-re ültetik egymástól. Az inga az első évben akár 7,5 m magasra is nőhet, jól tolerálja a rossz talajt, a hőséget és a szárazságot, sőt az áradást is. Széles levelei részben árnyékolják a talajt, így védenek a túlmelegedés és a gyomok ellen, viszont a fényt nem zárják el a növény elől. Továbbá az inga megköti a nitrogént a levegőből, és a gyökereiben felvehető formára alakítva tárolja azt.

Az ingafákat 16-18 hónapos korukban kb. 1 méter magasságban levágják, a családok megkapják a gallyakat tüzelőanyagnak, a többi ággal és levéllel pedig a talajt borítják, és a bomlás során értékes anyagok szabadulnak fel belőlük.

Először a termények felét ültették az "ingamódszerrel", a másikat pedig a hagyományos módon. Amikor jött egy hatalmas vihar rengeteg esővel, az ingamódszeres terület élte túl a megpróbáltatásokat. Innentől kezdve a kételkedők is az új módszert akarták, főleg mivel az ingasorok között minden hagyományos terményüket tudják termeszteni a gazdák.

Jelenleg 300 család folytat ingafás művelést, és a módszer már több országban is jelen van, például Hondurasban, Peruban, Bolíviában, Costa Ricában, Guatemalában, Mexikóban, Nicaraguában és Madagaszkáron.

Indexkép: Pixabay