A májusi eső ugyan aranyat ér, de van az a mennyiség, ami már túlmegy minden határon.

Amerre csak a szem ellát víz borítja a szántóföldet, de ez nem akadály az alábbi videóban szereplő szakemberek számára, akik nemcsak mentéssel foglalkoznak, hanem 2000 hektáron maguk is gazdálkodnak.


Mondanunk sem kell, hogy miért fontos a szakszerű vízelvezetés a szántóföldről: az elmulasztása jelentős termésveszteséget okozhat és nem hagyható figyelmen kívül a természetkárosító hatása sem.

A vízelvezetés biztosítható felszíni létesítményekkel (árkokkal) vagy felszín alatti létesítményekkel (talajcső rendszerekkel). A felszíni, árkos vízrendezést akkor alkalmazzák, ha a vízfelhalmozódást kizárólag vagy nagyobbrészt a felszíni vizek (csapadék, mederből kilépő víz stb.) okozták. A felszín alatti vízrendezési létesítmények, talajcsőrendszerek alkalmazására pedig azokban az esetekben akkor kerül sor, ha a zömében kötött, agyagos talajok vizenyősödését a talajvíz okozza.

Az árkos vízrendezésről elmondható, hogy szinte egyidős a mezőgazdasági műveléssel, már a kezdetektől fogva alkalmaztak árkokat a víz elvezetésére. A felszín alatti vízelvezetés – más nevén a talajcsövezés – kezdete Magyarországon az 1850-es évekre tehető.

Az árkos vízelvezetésnek többféle módja ismert:

  • az árkok lehetnek földmedrűek vagy burkoltak,
  • az árkok létesülhetnek lejtésirányban vagy arra merőlegesen
  • az övárkok egymástól bizonyos távolságokban kialakított vízelvezető árkok, ezek a beléjük folyó vizeket nagyobb vízlevezetőkbe kötik, így a magasabb fekvésű területekről lefolyó, és a védendő területet elárasztással fenyegető vizek elvezetését szolgálják

Az árokhoz gát is tartozhat, aminek a feladata kettős: felfogja a hordalékot és csökkenti a mederesést.

Az indexképek a videóból lettek kivágva.