Az, hogy hogyan, milyen körülmények között termelnek egy növényt, erősen befolyásolhatja a termény beltartalmi értékét, ahogyan az állati termékek összetevőire is hat az állattartás, a takarmányozás módja – írja a greendex.hu

Amikor a növénytermesztés módjáról esik szó akkor fontos, hogy ne a bio vagy nem bio kettősségében gondolkodjunk. Igen nagy hatásúak ugyanis az olyan tényezők, mint például az, hogy a termelés során történik-e talajforgatás, vagy alkalmaznak-e műtrágyákat.

Ezen tevékenységek ugyanis megtépázzák a talaj gombaközösségeit, amelyeknek meghatározó szerepük van abban, hogy a növényekben milyen anyagok jelennek meg. Mindennek a háttérben az áll, hogy nagyon sok növény mikorrhiza kapcsolatokat tart fenn, amelyeken keresztül a két élőlénycsoport különböző anyagokat szállít egymásnak.

legelő

Nagy kérdés, hogy mennyire változatos fajösszetételű a gyep, amelynek növényeit az állat fogyasztja – a fitokémiai anyagok ugyanis bejutnak a húsba és a tejbe is 2 fotó: pixabay.com

A talaj minősége befolyásolja az élelmiszer minőségét is

A konvencionális termelésben a műtrágyák, a különféle növényvédő szerek alkalmazása, a szántás, a talajforgatás általánosan bevett gyakorlat. A talajforgatás a biotermelési rendszerekben is elterjedt (például a gyomok kordában tartása miatt), azonban kedvezőtlen hatást gyakorolhat a talajéletre, így a fitokémiai anyagok megjelenésére is. Akár bio-, akár konvencionális termelésről van szó, a beltartalom szempontjából a talaj szervesanyag-tartalmát növelő komposzt és mulcs alkalmazása mindenképpen előnyös.

Éppen ezért célszerű a talajegészséget szem előtt tartva vizsgálni a kérdést. Nagyon sok biotermelési rendszer sem felel meg a valóban fenntartható, természetkímélő mezőgazdaság követelményeinek, hiszen nem fektetnek kellő hangsúlyt például a talajegészségre – olvasható a greendex.hu cikkében.


Mik azok a fitokémiai anyagok?

A fitokémiai anyagok olyan növények által termelt kémiai anyagok (úgynevezett másodlagos anyagcseretermékek), melyeket gyakran az őket megtámadó, elfogyasztani szándékozó lények ellen állítanak elő védekezésként.

Bizonyítottan egészségtámogató hatásokkal rendelkeznek, például gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásaik is ismertek. Közéjük tartoznak a polifenolok, a flavonoidok és az antocianinok.

Sokuk egészségügyi jelentőségéről még csak részinformációkkal rendelkezünk; ami nem is csoda, hiszen a becslések szerint több tízezer ilyen kémiai anyag lehet jelen az élelmünkben.

Mi a helyzet az állati termékekkel?

Egy tanulmány annak járt utána, hogy a gyepre alapozott állattartásból származó termékek egészségesebbek-e? A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a legeltetett állatok húsának összetételében nem csak az jelentheti a nagy különbséget, hogy gyepre alapozott tartásról van-e szó, hanem az is nagy kérdés, hogy mennyire változatos fajösszetételű a gyep, amelynek növényeit az állat fogyasztja – a fitokémiai anyagok ugyanis bejutnak a húsba és a tejbe is. Kiderült: a fajgazdag gyepekre alapuló tartás esetében a hús és a tej gazdagabb bioaktív fitokémiai anyagokban, azaz ezek egészségesebbek.

hús

A gyepre alapozott állattartás természetkímélő, fenntartható mezőgazdasági- és élelmiszer-rendszerekbe is jól beilleszthető állatitermék-előállítási mód – fotó: pixabay.com

Jelentéktelenek vagy óriásiak a különbségek?

Ez attól függ, hogy melyik kémiai anyagról van szó. Sok kutatás adataiból az derült ki, hogy a bio- és a nem biotermelési rendszerek között a makrotápanyagok terén a növényeknél nem jellemzők nagy különbségek. A mikrotápanyagok (a vitaminok és az ásványi anyagok) szempontjából azonban nagy hatása van az alkalmazott fajtának/változatnak, illetve az alkalmazott mezőgazdasági gyakorlatoknak. A fitokémiai anyagok esetében volt tapasztalható a legkifejezettebb eltérés: a biotermelésből származó növények ezekből jóval többet tartalmaznak.

A beltartalmi értéket sok tényező befolyásolja, többek között az éghajlat, a termelés helye, a termelési módszer, a talajadottságok, az alkalmazott fajta vagy változat, sőt, még a növénytermesztési szezon sajátosságai is.

A fitokémiai anyagok védelmet biztosítanak a fehérjeoxidációtól és a lipidperoxidációtól, ami azért fontos felismerés, mert e két folyamat összefüggésbe hozható számos betegséggel, köztük a daganatos megbetegedésekkel is.

Azon a kutatási eredmények, amelyek alapján a vörös húsokat potenciálisan rákkeltőnek és egészségügyi szempontból más okokból is kedvezőtlennek tekintik, nem pontosak, mert nem veszik figyelembe az eltérő beltartalmi értékeket, és azt sem, hogy az étkezések során a velük együtt fogyasztott többi élelemmel hogyan hatnak egymásra.

Az emberi egészségre valójában gyakorolt hatás ezek nélkül nem érthető meg. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a gyepre alapozott állattartás természetkímélő, fenntartható mezőgazdasági- és élelmiszer-rendszerekbe is jól beilleszthető állatitermék-előállítási mód!

A konvencionális termeléssel egyrészt az a gond, hogy a termények egyes anyagokból kevesebbet tartalmaznak, másrészt az ilyen termelésből származó növényeknél gyakran mutathatók ki vegyszer maradványok, nehézfémek, antibiotikumokra rezisztens baktériumok. Ezek egyértelműen kedvezőtlenek az emberi egészségre nézve. Például az alacsonyabb C-vitamin-tartalom a magasabb nitráttartalommal párosulva különösen szerencsétlen egybeesés, hiszen épp a C-vitamin védene meg bennünket a nitrát kedvezőtlen hatásaitól.

A tanulság tehát az, hogy:

  • a természetkímélő termelésnek kedvező hatásai vannak az élelem beltartalmára,
  • a biotermelésből származó terményekben azon fitokémiai anyagok, amelyek támogatják az emberi egészséget, nagyobb mennyiségben vannak jelen
  • a környezetünk és az egészségünk szorosan összefügg egymással, ezért fel kell hagyni azokkal a termelési gyakorlatokkal, amelyek egészségtelen és környezetpusztító élelmet eredményeznek