Az első, a makroelemek hiánytünetei, a nitrogén, a foszfor és a kálium klorózisa már a második-harmadik héten jelentkeztek, míg az úgynevezett félmikrolemeké (magnézium, vas és a kén) szimptómáira négy-öt hetet kellett várni. Azonban a mikroelemek (mangán, cink, réz) tünetei – a legnagyobb bánatomra – két hónap eltelte után sem mutatkoztak. Magyarázatért egy ismert holland kollégához fordultam, aki gyorsan megfejtette a titkot, a vápáról lecsepegő kondenzvíz tartalmazott a mikroelemekből annyit, amennyire a növénynek feltétlenül szüksége volt.
Egy életre szóló tanulság volt nekem, hallgatóimnak, termesztőknek szemléltető példaképként gyakran elmesélem, hogy érzékeljék, mikroelemekből milyen kevés szükséges a növényeknek. Ezek után joggal kérdezheti bárki:
Hogy lehetséges akkor az üzemi termesztésben gyakran emlegetett mikroelemhiány előfordulása, ha a kondenzvízben oldott mikroelemek elegendőnek bizonyultak a növénynek? Hogyan fordulhatnak elő üvegházakban és fóliák alatt, ahol rendszeresen nagy mennyiségű szerves trágyát használunk, ahol komplex, mikroelemeket is tartalmazó tápoldattal kezeljük a növényeket, ahol ásványi anyagokat tartalmazó vízzel öntözünk?
Az ültetést követő lombsárgulás a foszfor és a nitrogén hiányára utal – fotó: Agroinform.hu
Mi okozhat tápanyaghiányt?
A leveleken és a terméseken mutatkozó tünetekből, továbbá a növények habitusából, illetve fejlődéséből többnyire jól lehet következtetni a tápanyag-ellátottságára, adott esetben a fejlődési zavart okozó tápelemre is. Ugyanakkor sokszor nagyon nehéz vagy a tünetek alapján teljesen lehetetlen eldönteni, hogy a tápelemek tényleges hiánya (nincs a talajban), vagy a növénybe jutásuk (felvehetőségük) okozza a fejlődési zavart.
Vagyis két eset lehetséges:
• amikor nincs a talajban elegendő tápanyag, azaz abszolút tápanyaghiány és
• amikor van a talajban elegendő tápanyag, csak a növény nem tudja hasznosítani, azaz relatív hiány.
És itt érdemes egy pillanatra megállni! Hányszor mondjuk ki megalapozatlanul a tápanyaghiányt, hányszor nyúlunk indokolatlanul vegyszerhez, holott a talaj elegendőt tartalmaz!
Sokszor a környezeti tényezők pontosabb szabályozásával, a tápanyagfelvételt zavaró tényezők megszüntetésével hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban orvosolhatnánk a kialakult fejlődési zavarokat.
Az abszolút hiány kiderítésére kiválóan alkalmasak a különféle talajvizsgálati módszerek, amelyeket sok esetben kényelmi okokból nem veszünk igénybe, még olyan drága kultúrák esetében sem, ahol filléres tételnek számítanak a teljes költségekhez viszonyítva, és ahol egy-egy gyors talajteszttel súlyos ezreket, százezreket takaríthatnánk meg.
Sokkal bonyolultabb és összetettebb a relatív tápanyaghiány, az okok feltárása és a megoldás nagyobb helyi és szakmai ismereteket igényel.
A relatív tápanyaghiány alapvetően két csoportra osztható:
• belső, azaz növényi és
• külső, azaz környezeti okokra.
Magas mésztartalmú talajon a bórfelvétel-zavar következtében rossz a cukkini termékenyülése – fotó: Agroinform.hu
Belső okként említhetők a különféle betegségekkel (gombás, baktériumos és vírusos) és kártevők (pl. fonálféreg) jelenlétével összefüggésbe hozható tápanyaghiány-tünetek. Egy gombás eredetű szártőbetegség lassíthatja vagy megakadályozhatja a tápelemek transzspirációját, minek következtében a hajtáson vagy a leveleken az egyes tápelemek hiányára jellemző klorotikus tünetek alakulhatnak ki. Ugyanígy szárazságra vagy tápelemhiányra emlékeztető hervadás, sárgulás mutatkozik fonálféreg hatására a déli órákban.
Az említett esetekben a megoldást nem a tápanyagellátás fokozása jelenti, hanem a kórokozók és a kártevők elpusztítása, az ellenük lehetséges védekezési módok alkalmazása. Egy fonálféreggel fertőzött paradicsom vagy paprika helyzetén – amely a déli órákban a hervadás jeleit mutatja – a fokozott tápanyag-adagolással csak tovább rontunk!
A külső, azaz környezeti tényezők – gyakran nevezzük őket abiotikus okoknak is – több csoportra oszthatók:
• klimatikus tényezők okozta hiánytünetek,
• technológiai tényezőkre visszavezethető, tápanyaghiányra emlékeztető tünetek,
• toxikus anyagok okozta, hiánytünet-jellegű fejlődési rendellenességek és
• talajtulajdonságokkal összefüggő, relatív tápanyaghiányt kiváltó okok.
Meg kell jegyezni, a felosztás olyan szempontból vitatható, hogy egy-egy esetet hová, melyikbe sorolunk, bár a megoldást tekintve ennek különösebb jelentősége nincs. (Például ha az előírtnál töményebb tápoldat használata következtében megperzselődik a hajszálgyökérzet, és már nem képes a növény megfelelő ütemű tápanyagfelvételre, az esetet besorolhatjuk a technológiai hibák, de a toxikus esetek közé is. Vagy egy nem kellően tiszta, gyomirtóval szennyezett edényből történő öntözés következtében fellépő, tápanyagzavarra emlékeztető hajtástorzulást nevezhetjük technológiai hibának, de a toxikus esetek közé is sorolhatjuk.)
Bonyolult összefüggésnek tűnik a klimatikus tényezők és a tápanyagok felvétele közötti kapcsolat.
Gondolhatnánk, hogy a nyári melegben intenzíven képes párologtatni a növény, a száraz levegő elősegíti az asszimilációt, ebből adódóan a tápanyagok hasznosulása kedvező. Az 50% körüli légnedvesség hatására leáll az asszimiláció, a növény – védekezve az erős párologtatás és kiszáradás ellen – bezárja légzőnyílásait. Párologtatás hiányában nincs vízfelvétel, így víz hiányában tápanyagfelvétel sem. Hasonló jelenség játszódik le télen az üvegházakban a magas (90% feletti) páratartalom hatására (például az uborkánál), amikor a telített légtér miatt nem képes a növény párologtatni, ebből adódóan nincs vízfelvétel és nincs tápanyagfelvétel sem.
Elsősorban azoknak a tápanyagoknak a szállításában mutatkozik zavar, amelyek egyébként is nehezen mozognak a növényben, például a kalcium (1. kép).
Üvegházban magas páratartalom következtében kialakult kalciumhiány uborkán – fotó: Agroinform.hu
A paradicsom esetében jellegzetes káliumhiány-tünetként tartjuk számon az úgynevezett zöldtalpasság-betegséget, a csészelevelek körül kialakuló előbb sárgászöld, majd sárgásbarna karimát (2. kép).
Magas hőmérséklet következtében a paradicsombogyón a káliumhiányra emlékeztető sárgászöld-sárgásbarna karima alakul ki a kocsány közelében, a termés belseje egyenetlen érést mutat – fotó: Agroinform.hu
Magas, 35 °C feletti hőmérsékleten a piros szintadó likopin helyett más, karotin jellegű színanyagok képződnek a bogyón, a tünet megtévesztésig hasonlít a káliumhiányra, holott semmi összefüggés nincs a talaj káliumtartalma és a tünet megjelenése között.
Technológiai hibák közé sorolhatjuk a rossz szellőztetést.
A fotoszintézis során a növények, fényenergia segítségével, szén-dioxidot vesznek fel, és oxigént bocsátanak ki. Ha kevés a fólia vagy az üvegház légterében a szén-dioxid, illetve megnövekszik az oxigénkoncentráció, lassul, idővel leáll a szervesanyag-képzés, azaz nincs növekedés és fejlődés. Ebből kifolyólag jellegzetes tápanyaghiány-tüneteket ritkán mutatnak a növények, de, mint egy tápanyagban szegény talajon, lassul a tápanyag-hasznosítás, lassul a növekedés.
Ha rendszeresen szellőztetünk, csökkentjük a légtér oxigéntartalmát, egyben növeljük a szén-dioxid-koncentrációt, amivel elősegítjük a talajban lévő tápanyagok hasznosulását. Növényvédő szerek, növekedést és terméskötődést elősegítő anyagok, érésgyorsítók helytelen használata is kiválthat tápanyaghiányra emlékeztető tüneteket, akadályozhatják egyes növényi tápanyagok felvételét, növénybe jutását.
Nevezhetnénk ezeket toxikus anyagoknak is, bár az előírás szerinti használatuk nem okoz kárt, tápanyaghiányra emlékeztető tüneteket. Ezekre az anyagokra jellemző, hogy nagyon kis mennyiségben hatnak, és ezáltal könnyen túladagolhatók. Az ennek következtében kialakuló tünetek lehetnek nagyon jellegzetesek az adott anyagra (termésdeformáció, daganatok, torz hajtások stb.), de kialakulhatnak tápanyaghiány-tünetek is azáltal, hogy a gyökértevékenység megbénításával vagy a transzspiráció zavarával akadályozzák a tápanyagok felvételét, növényen belüli szállítását.
Indexkép: Pixabay
_fill_540x300_0.jpg)
