Takács Géza, a VSZT elnöke előadásában egy olyan témakört járt körbe, amely minden kukoricatermelő gazdálkodót foglalkoztat:

Milyen okok állhatnak a kukorica fattyasodása mögött és hogyan kell ezt a problémát kezelni?

Egy mezőgazdasági termelő sem néz jó szemmel egy olyan kukoricaállományra, amely úgy néz ki, akár egy őserdő. Ezért is fontos téma a fattyasodás, amely nem jelent mást, mint a növény túlzott mértékű oldalhajtás-képzését.

Ismerjük meg a kukorica oldalhajtás-növesztésének genetikai hátterét.

A jelenség önmagában természetes dolog, hiszen a kukoricanövény rendszertanilag a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába sorolandó, amely család fajaira kifejezetten jellemző az oldalhajtás képzés. Kalászos kultúrák esetében például kívánatos tulajdonság ez – és kalászos növényeknél bokrosodásnak nevezzük.

A kukorica hajtásnövekedésére jellemző, hogy a főhajtás a talajszintben lévő csomóiból (nodus-okból) sokszor erőteljes mellék, vagy más néven fattyú hajtásokat fejleszt, amelyek száma eltérő lehet, (1-10) ám leggyakrabban páros számúak ezek a hajtások.

A mellékhajtások általában a kukorica 1-3 hetes korában jelennek meg és a főhajtáshoz hasonlóan gyökeret fejlesztenek. Előfordul, hogy a talajszint feletti csomókból is fejleszt mellékhajtást a növény.

Mindezek tekintetében alapvetően kijelenthetjük, hogy a kukoricanövényre jellemző a fattyasodási hajlam.

Mi is a probléma a mellék-, vagy fattyú hajtásokkal?

A mellékhajtás általában gyengébb és alacsonyabb növekedésű a főhajtásnál. A mellékhajtásokon jellemzően később következik be a virágzás és gyakori jelenség, hogy a címer és a cső a hajtás csúcsán helyezkedik el.

Sok esetben értékes cső is keletkezhet a mellékhajtásokon, így ez akár a termés növekedéséhez is hozzájárulhat.

Azonban komoly hátrányként róható fel, hogy ezek a környezeti hatásoknak kitett csövek fokozottan vonzzák a kórokozókat, kártevőket, így az esetek túlnyomó többségében gyorsan megjelennek rajtuk a rovarkártevők, vagy például a golyvás üszök.

Milyen tényezők befolyásolják a kukorica hajtásnövekedést?

  • A főhajtás növekedését a hőmérséklet – így a termesztési hely éghajlata, időjárása – a talaj nedvessége és hibrid tulajdonságai is alapvetően meghatározzák.
  • A hajtás növekedési minimuma 6-8 °C; míg a gyökéré 4-5 °C.
  • A hibridek között lényeges eltérés figyelhető meg a hajtás növekedés tekintetében – különösen a vetőmag minőségére vonatkozóan. A nemesítők gyakran szelektálnak arra, hogy ne legyen fattyúhajtás az adott hibriden.

A fattyúhajtások megítélése a mezőgazdasági termelők körében igen változó – emelte ki saját tapasztalatait az előadásában Takács Géza.

A fattyúhajtások hatásainak vizsgálatával azonban a történelem során neves szakemberek foglalkoztak már az 1900-as évek elejétől kezdve.

Az első jelentős kísérletet erre vonatkozóan 1931-ben Dungan végezte az Egyesült Államokban. A vizsgálat úgynevezett levelezési kísérlet volt, amelyet a kukorica tejesérési állapotában végzett a kutató.

Az egyik vizsgálati csoportban a fattyas növényekről eltávolította a fattyakat és leszedte a főhajtás leveleit, míg a másik vizsgálati csoportban a fattyas növényekről nem távolította el a fattyakat és itt is leszedte a főhajtás leveleit.

Mindkét esetben megmérte a csövek súlyát, az összes mag-  és ezermagtömeget, valamint a csutka súlyát, a hektolitersúlyt és a morzsolási százalékot.

A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy azokon a lelevelezett növényeken, ahol meghagyta a kutató a fattyúhajtásokat, ott az összes paraméter eredménye statisztikailag megbízhatóan növekedett.

Magyarországon is végeztek kísérleteket a fattyúhajtásokra vonatkozóan Martonvásáron az 1950-es években, amelyek eredményeit az előadó az alábbi ábrán szemléltette.

A martonvásári vizsgálatok is ugyanazt az eredményt hozták, miszerint a fattyúhajtások nem károsak a kukorica termésére vonatkozóan.

A fattyúhajtások vizsgálata 1958-ban Martonvásáron tovább folytatódtak – mégpedig Dévay, Gáspár és Győrffy ezúttal sugárzó izotópok segítségével vizsgálták a fattyúhajtások élettani szerepét.

A vizsgálat célja volt, hogy megállapítsák:

  • a fattyúhajtások befolyásolják-e a főhajtások anyagfelvételét;
  • lehetséges-e anyagáramlás – főleg asszimiláta szállítás –  a fattyúhajtás és a főhajtás között
  • ha van anyagáramlás, akkor az mekkora mennyiségű-, mértékű és milyen irányú-, arányú

A vizsgálatok eredményei megállapították, hogy:

A fő- és fattyúhajtások anyagfelvétele független egymástól

A foszfor (P) szállítás intenzitása a fattyúhajtásból a főhajtásba 3,3-szorosa a főhajtásból az oldalhajtásba irányuló P-szállításnak.

Mindezek eredményeként megállapítható, hogy

a fattyúhajtások anyagfelvevő- és asszimilációs tevékenységükkel segítik a főhajtás fejlődését.

Takács Géza leszögezte: Nem kell tartani a fattyúhajtásoktól, hiszen ezek akár jelentős termésnövekedést is eredményezhetnek. A silókukorica fattyúhajtásai pedig jelentősen növelhetik a hektáronkénti hozamot.

A fent taglalt kísérletek arra nem adtak választ, hogy mi okozza azt a folyamatot, amikor egy növény elindítja egy mellékhajtás növekedését. A kutatók úgy vélik, hogy mindenképpen extrém környezeti hatások ( például hideg, meleg, sok-, vagy kevés csapadék) játszanak szerepet ennek a beindításában.

Kettő extrém környezeti hatásról azonban biztosan tudjuk, hogy nagyon komoly következményeket váltanak ki a kukorica fejlődésében. Ezek a fagy és a jégeső.

  • A korai fagyhatás elviheti a kukoricánkat. A fagy esetén létfontosságú a növény szempontjából, hogy a tenyészőcsúcs a fagyhatár felett-, vagy alatt helyezkedik el, ugyanis ha felette van, akkor a növény elfagy, ám a toleráns hibridek gyorsan regenerálódnak.
  • A betakarítás előtti fagyra a hibridek nagyon érzékenyek.
  • A hajtás a címerhányás időszakában a legérzékenyebb a jégesőre. Ez időszak előtt és után a növény regenerálódó képessége nagyobb mértékben csökkenti a ténylegesen mérhető kárt. Természetesen a jégeső minősége döntő hatású a kár mértékére.

A fattyasodás tulajdonságainak- és hatásainak megismerése után Szemerits Balázs fejlesztőmérnök előadása következett a szakmai videó második részeként.

Ahogyan már megismertük az RAGT Vetőmag Kft. fejlesztői perceit a korábbi videókból – hasonló módon ezúttal is szorosan kapcsolódott a korábbi témához a vetőmag-portfólió bemutatása.

Szemerits Balázs a kukorica vetésidejének fontosságára hívta fel a gazdálkodók figyelmét – méghozzá 3 éves RAGT fejlesztői kísérletek tapasztalatain keresztül.

A kísérletekben háromféle vetésidőt teszteltek az RAGT szakemberei. A kék oszloppal jelölt vetés az április eleji, azaz korai vetés. A második a piros oszloppal jelölt április közepén, optimális időpontban elvégzett vetés – majd végül a harmadik, zölddel jelölt, kései vetés.

A 2018-as gazdálkodási év eredményeiből leolvasható, hogy az RAGT Vetőmag Kft. kínálatában fellelhető RGT Hexxagone FAO 410-es hibridnél például az optimális vetésidő kiemelten fontos. Azonban vannak olyan hibridek is – mint például az RGT Lexxtour – amely szinte bármely időpontban vethető, nagyon rugalmas módon.

A 2019-es gazdálkodási év merőben eltért a 2018-as évtől. 2019-ben a tavasz rendkívül száraz, csapadékmentes volt. Ilyen körülmények között még nagyobb jelentősége volt az optimális vetésidőnek. 2019-ben az április közepén történt vetések adták a legjobb eredményeket, de itt is igaz volt a tendencia, miszerint az RGT Damixxus esetében a korai vetés vezetett sikerhez, míg az RGT Urbanix esetében a korai- és az optimális vetések vezettek a legjobb eredményhez.

A 2020-as év nagyon hasonlított az időjárás tekintetében a 2018-as évre. Általánosságban a korai és az optimális időben vetett kísérleti területek adták a legjobb eredményeket, ám a három vetésidő között nagyobb különbségek nem mutatkoztak.

Sokkal érdekesebb eredményeket mutatott a grafikonon vízszintesen jelölt betakarításkori nedvességtartalom. A legkorábbi vetésidejű kultúrából mért betakarításkori nedvességtartalom zöld csíkkal jelölt – felette pedig sárgával és pirossal az optimális és a késői vetésű betakarításkori nedvességtartalmak láthatók.

A korai- és optimális vetésidő betakarításkori nedvességtartalma között mindössze 3%-os eltérés tapasztalható minden hibrid esetében.

Azonban a korai és a kései vetésidő között, valamint az optimális és kései vetésidők között már akár 6-7%-os betakarításkori nedvességtartalom-eltérést is láthatunk.

Összességében elmondható mindezek tükrében, hogy valóban hatalmas szerepe van a vetés időpontjának az egyes kukoricahibridek teljesítménye szempontjából.

Az RAGT Vetőmag Kft. fejlesztőmérnöke arra kéri a termelőket, hogy igyekezzenek követni az RAGT kukoricahibridek katalógusában feltüntetett ajánlásokat és igyekezzenek betartani az ajánlott vetésidőt a termesztés sikerének érdekében.

Szívesen tanulmányozná részletesebben az RAGT szakmai videósorozat előadásait?

Észrevételeivel kapcsolatosan kérjük, hogy forduljon bizalommal az RAGT szakmai csapatához, akik kérésére rendelkezésre bocsájtják az értekezések összefoglaló anyagait.