A 2018. július 1. és 2019. június 30. tárgyidőszakra 633 vetőmag-forgalmazással, -szaporítással foglalkozó vállalkozás, illetve fajtatulajdonos cég lett adatszolgáltatásra kijelölve, amelynek 60,3 százaléka küldte be a forgalmi adatait. A hazai vetőmag-szaporító terület 2018-ban a Nébih adatai szerint 110 621 hektár volt, az előző év azonos időszakához képest 7 százalékos volt a csökkenés. Ez a terület a hazai szántóterület mintegy 3-4 százalékát tette ki. A vetőmag-szaporító terület nagyságát tekintve Magyarország a 7. helyen áll az európai rangsorban.

Az előállított és fémzárolt vetőmagok mennyisége 2015-től újra 300 ezer tonna fölé emelkedett, és elérte az uniós csatlakozás előtti szintet. 2018-ban összesen 319 498 tonna vetőmag fémzárolására került sor, amelynek mennyisége alig 1 százalékos csökkenést mutatott az előző évhez képest. Az előállított mennyiség a területcsökkenés ellenére minimálisan változott.

Az országban előállított vetőmag értéke megközelíti a 180-190 milliárd forintot, ebből a hazai vetőmag-kereskedelem éves szinten nagyjából a felét teszi ki. A belföldi forgalomnak közel az 50 százalékát a kukorica-, a napraforgó- és az őszi káposztarepce-hibridek forgalma adta. Magyarországon a szántóföldi növények esetében minden olyan vetőmagtételt fémzárolni kell, amely köztermesztésbe, illetve továbbszaporításra kerül, valamint amit kivitelre szánnak.

vetőmag

A hazai termelők vetőmag-felhasználásának területi részarányait tekintve egyre inkább az a tendencia, hogy szívesebben választanak külföldi nemesítésű fajtát – fotó: Shutterstock

A hazai termelők vetőmag-felhasználásának területi részarányait tekintve egyre inkább az a tendencia, hogy szívesebben választanak külföldi nemesítésű fajtát. Őszi búza esetében a hazai fajták használata a 2000-es években 70-80 százalék között mozgott, 2012-től elindult egy csökkenés, 2018-ban pedig már csak 46 százalékot tett ki. A gazdák elsősorban a hektáronkénti kihozatalt veszik alapul, de nem mindegyik külföldi fajta tud olyan termést biztosítani a magyarországi termőviszonyok mellett, mint ott, ahol eredetileg nemesítették.

A hazai nemesítésű gabonafélék sokszor jobb beltartalmi minőségűek, azonban hozamuk kisebb, mint a nyugati fajtáké.

A termelők a területi részarányt alapul véve őszi búzából, őszi árpából, őszi tritikáléból és tavaszi zabból a szaporítóanyagot elsősorban a nemzeti fajtajegyzékből választották, míg tavaszi búza, tavaszi árpa, őszi durumbúza és őszi rozs esetében az EU-s fajtajegyzéket részesítették előnyben. Őszi zab és tavaszi tritikálé esetében kizárólag a nemzeti fajtajegyzék alapján választottak.