Így van ez a repcével. A nyár végi vetéshez rendszeresen kiszáradt talajon kell vetőágyat készíteni, majd vetni. Most viszont az augusztusi csapadék elégnek tűnt ahhoz, hogy könnyen, jó minőségben készült magágyba kerüljön a mag. Aztán szeptember elejétől beköszöntött a nyár végi meleg, s gyorsan fogyott a talajok vízkészlete.
Különösen az Alföldön, azon belül is a déli tájakon alacsony a növények által felvehető víz a talajok felső 50 cm-es rétegében, a legtöbb helyen 40% alá csökkent. Természetesen a felső 20 cm-es rétegben sem jobb a helyzet, sőt ott még szárazabb körülmények fogadják a magvakat.
A fiatal repce nehezen fejlődik a száraz talajban – fotó: Agroinform.hu
Természetesen ez az egyik oldal, a másik nézőpontból – a betakarítók oldaláról – nézve időjárásunkat teljesen pozitív a helyzet megítélése. Érik a termés, halad a betakarítás. Mindezekhez társul a nyugodtabb, könnyebben kezelhető növényvédelmi helyzet. Így aztán nehéz a következő napok időjárásának megítélése, sajnos vagy szerencsére a következő napok sem ígérnek csapadékot. Igaz, az előrejelzés mutat péntek tájékán némi esőt, de az csak néhány mm mennyiséget jelent, s ráadásul az esélye alig jobb a vagy lesz vagy nem kategóriánál. Ígér viszont lehűlést, mind a nappali, mind az éjszakai értékeknél, akár 10 oC-ot is esik a nappali csúcsérték. Az időjárási front szeles napokat is hoz, ami az érő gyümölcsök hullását okozhatja. (Meg szárítja a talajt!)
Aratás után az üzemek többsége gyorsan elmunkálta a tarlót. Ez a gyorsaság kicsit megkopott már, a tarlók ápolása nem haladt megfelelő ütemben, így a gyomosodás fokozódik, illetve az árvakeléseken a kártevők és kórokozók is átvészelik a kultúrahiányos állapotot. Ez mostanság különösen fontos a repce esetében.
Aratás után – szárzúzózva, tárcsázva – fotó: Agroinform.hu
A repcét veszélyeztetik a korai kártevők
A repce vetése időben elindult, s jól halad, lassan befejeződik. A növény kelése megkezdődött, általában szikleveles, a jobb adottságú területeken 2 valódi leveles állapotú növénykéket látni. Most a korai kártevők veszélyeztetik az állományokat, különösen a keleti országrészben. Ott tömeges a bolhák (Phyllotreta spp.) betelepedése, és a repcedarázs (Athalia rose) álhernyói is megjelentek már.
Itt már permetezték a repcét bolha ellen – fotó: Agroinform.hu
Már károsít a repcedarázs is – fotó: Agroinform.hu
Az időjárás nem igazán kedvez a repcének, mint azt a bevezetőben is említettem, de a növényvédelmi vonatkozása is fontos, mely szerint a száraz talajban megreked a növény fejlődése, s ebben az érzékeny állapotában tovább kitett a károsításnak. Az Alföld egyes tábláin már védekezésre is sor került, elsősorban a földibolhák ellen.
Kicsi repce, sok repcebolha, mi lesz a vége? – fotó: Agroinform.hu
Ezzel szemben a Dunántúlon kedvezőbb a helyzet. Az árvakeléseken kevés a földibolha és a repcedarázs is, s ennek jótékony hatása, hogy a most kelő állományokban alig lehet találni a kártevőkből.
A napraforgóban a betegségek már nem okoznak gondot
Beérett a napraforgó, a deszikkálás egységessé teszi a képet. Sajnos a táblán belüli egyenetlenségeket a deszikkálás csak elfedi, azokat meg nem szünteti. A kaszatok nagyságában, a mag érettségében mutatkozó különbségek a termés mennyiségében, minőségében visszaköszönnek. A betegségek ebben a fázisban már nem okoznak gondot.
Feladat viszont a tarlók elmunkálása, a parlagfüves (Ambrosia artemisiifolia) foltok, táblaszélek felszámolása (szárzúzás, tárcsázás). Több helyen már megkezdték ezt a munkát is, ezzel sokat segítenek az allergiások helyzetén.
A madarak egyre inkább felfedezik maguknak a kedvelt csemegét, s rájárnak a napraforgótányérokra. A gyors betakarítás megoldja ezt is.
Érik a kukorica
Érik a kukorica, s az érési folyamat egyre gyorsuló ütemet vesz fel, köszönhetően a szeptemberi nyárnak. Fajtától függően a viaszérés, sárgaérés fázisában járnak az állományok, sok helyen már lefelé fordultak a csövek, jöhet a betakarítás. A silózás már régebben elkezdődött, s néhány rövid tenyészidejű hibrid is sorra került már.
A csövek már lefelé fordultak, jöhet a betakarítás – fotó: Agroinform.hu
Augusztusban aggasztó volt a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) terjedése. Szeptember legelejétől gyakorlatilag nem esett, viszont sokat sütött a nap, így a szemekben emelkedett a szárazanyag-tartalom, csökkent a víz mennyisége, s az általános száraz körülmények közepette a betegség terjedése lelassult vagy megállt. A keleti országrészen a csövek nagy része, akár 90%-a is tüneteket mutat, vagyis nagy a gyakoriság, de szerencsére a fertőzés erőssége alacsony, csak a cső végére korlátozódik. A Dunántúlon kissé jobb a helyzet, ott a fertőzés gyakorisága közepes mértékű, s ehhez ott is gyenge fertőzöttség társul, de a fertőzési folyamat – ha nagyon lassan is – halad előre.
Az előbbi kórnak elősegítői voltak a kártevők, melyek az idei termesztési ciklusban igen nagy tömegben lepték el – és károsították – a kukoricatáblákat. Ezek közül a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) repülése jelentősen visszaesett, a kártétel növekedésére már nem kell számítani.
Kukoricamoly-kártétel, itt tört el a szár – fotó: Agroinform.hu
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) népessége is csökken, de a kellemes nyár végi időjárásban még mindig rakja tojásait. Nem lehet tudni, hogy milyen lesz a téli időjárás, de várhatóan ennek a hosszan tartó, intenzív tojásrakásnak tavasszal meglesz a következménye.
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) lassan elhagyja a kukoricatáblákat, más tápnövények (zöldségfélék, dísznövények) vonzzák. Mindezek abba az irányba hatnak, hogy kisebb lesz a kártétel a csöveken, kisebb lesz a fertőzésre fogékony felület, vagyis csökken a fuzáriumos csőpenész terjedése. Ennek ellenére nem zárnám itt le a témát, hisz egy esős periódus (5-6 napig nem látni ilyet az előrejelzésben, de aztán ????) esetén a betegség fertőzése újra felgyorsulhat. Figyelni kell a nagyvadakra is, szeretnek az érő táblákba betelepedni, ott jóllakni.
Nem, nem levéltetű – zöld vándorpoloskák lepték el a csemegekukorica-csövet – fotó: Agroinform.hu
Az almaültetvényekben lelassult a betegségek terjedése
Szedik az almát az ültetvényekben. A betegségek terjedése lelassult, sem a gyümölcs, sem az őszi lomb nem megfelelő táptalaj számukra. A kártevők is visszaestek, az almamoly (Cydia pomonella) rajzása is határozottan csökken. Ennek ellenére még új rágás, átrágás előfordulhat. A sérült, rágott felületeken a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia fructigena) terjed. Ebben az időszakban már a szedés lehet a megoldás e károsító ellen is. A legtöbb ültetvényben leálltak a kezelésekkel a szüret végéig.
A csonthéjasoknál a moníliás gyümölcsrothadás a fő veszély
A csonthéjasok esetében már alig van egy-két fajta szilvában, őszibarackban vagy nektarinban, aminek termését még szedik. Ott is a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) a fő veszély, de azt már megfogni szinte lehetetlen, az időben történő szedés segít. Fokozódik a korai lombhullás cseresznyén, meggyen, de megindult őszibarackon is, melyet a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) és a sztigminás levélyukacsosodás (Stigmina carpophyla) indít el. Lombfertőtlenítéssel csökkentsük ennek mértékét, gondoljunk a jövőre is.
Szaporodik a pettyesszárnyú muslica (Drosphila suzukii), főképpen bogyósokban, pl. kétszer termő málna, szeder. Figyelembe véve a kártevő érésidőben történő fellépését, tömegességét, igen nehéz feladat a védekezés ellene.
A dió termésén továbbra is kárt okoz a dióburoklégy (Rhagoletis completa), bár az imágók száma lényegesen visszaesett, a nyüvek még ott vannak a zöld burokban, ott rágnak. Ahol nem védekeztek ellene, ott a kártétel mértéke eléri a 90-100%-ot. A gyümölcs hullik, a bél használhatatlan. Ehhez társul a gnomoniás (Gnomonia leptostyla) és baktériumos levélfertőzés (Xanthomonas arboricola pv. juglandis), melyek korai lombhullást indítottak el (esetleg besegítenek a zöld burok rothadásába is), s ez összességében kedvezőtlen hatással lesz a jövő évre is.
A jelenlegi időjárás kedvez a szőlő érésének
Szedik a szőlőt is már országszerte. A szeptember elejétől uralkodó időjárás kedvező az éréshez, a cukortermeléshez, jó évjáratra számítanak a borászok. A hagyományos betegségek már csak a csúcsi részeken vannak jelen, ott is alig jelenik meg egy-két új tünet.
A szürkepenész (Botrytis cinerea) terjedése jelentősen lelassult, de azért jelen van a betegség, egyes ültetvényekben, ha lassan is, de terjed. Figyelembe véve az időjárás-előrejelzést – száraz, napos, bár kissé hűvös időszak jön – a jól időzített szüret lehet megoldás a gondra. A vékony héjú fajtákra kell különös figyelmet fordítani.
Sajnos a darazsak (pl. kecskedarázs, Vespula vulgaris) és a muslicafajok itt is gondot okoznak. Terjed és fertőz az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) vagy a bogyósoknál emlegetett pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii). A nyár végére felszaporodott az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) népessége is, s a polifág kártevő a szőlőskertekbe is betelepedik. Ebben a szakaszban már nem okoz nagy kárt. A kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) okozta járatok száma is növekszik. A 4. nemzedék rajzása zajlik épp. Ebben a szakaszban már e kártevő ellen sem védekezünk külön.
Ilyenkor már szűkül a poloskák, pl. zöld vándorpoloska (Nezara viridula), ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) táplálék köre, megkeresik az érő gyümölcsöket és a zsendülő szőlőt is. A bogyókon okozott kártétel sem elhanyagolható, de a kártevő kellemetlen szaga akár még a borban is megjelenhet, ami minőségrontó.
Az ázsiai márványospoloska a szőlőt is szereti – fotó: Agroinform.hu
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
_jpg_fill_540x300_0.webp "A kukorica gyomirtásának kihívásai a szélsőséges időjárás tükrében")
