Növényvédelmi előrejelzés: Még mindig figyelni kell a kártevőkre!

Október vége még mindig a kellemes, napsütéses arcát mutatta. Csapadék csak kevés helyen, kis mennyiségben fordult elő. A nappali hőmérsékletek egészen 15-(16) ^oC-ot is elértek, míg a hajnalok néhány helyen gyenge fagyot hoztak, de a legtöbb területen elmaradtak. Szinte hihetetlen, hogy a halottak napi hétvégén a temetőkben kirakott virágok nem fagytak el, még mindig díszítenek.

Szép színes a szőlő őszi ruhája – fotó: Lepres Luca

Az országot járva a hagyományosan gabonatermesztő vidékeken (Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye) már alig találni lábon álló kukoricatáblát. Komárom-Esztergom megyében viszont még jelentős terület vár a betakarításra, igaz, a gépek ott forogtak a táblákon.

November elsejétől változás kezdődött időjárásunkban. Hétfőn még csak a felhők jelentek meg az égen, de estétől, éjszakától egyre több helyen eredt el az eső. Tartós esőt hozott a kedd, általában 10-20 mm is esett. Ezt követően a változékonyság lesz a jellemző, rövid időre szárazabb légtömegek érkeznek, majd azokat ismét csapadékos időszak követi. Így váltakozik egészen a hétvégéig, majd akkor inkább a szárazabb jelleg lesz a meghatározó.

A hajnali fagyok még mindig elmaradnak, köszönhetően a felhős éjszakáknak. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom a fagyérzékeny növények kiszedését és a telelőhelyre való telepítését.

Vadak táplálékának is jó a kelő állomány – fotó: Lepres Luca

Az őszi búza figyelmet igényel

Mostanában az őszi búza vetése, kelése igényli a legtöbb figyelmet. Nem alaptalanul. A vetési időszak elején hullott csapadék viszonylag rövid időre eltűnt a talajból, nem beszélve azokról a területekről, melyek a csapadékos napokban is kimaradtak az áldásból. Ezt követően fokozatosan kiszáradtak a talajok, s a hó végére az Alföld középső és északkeleti tájain komoly vízhiány alakult ki. Ebben a térségben a talaj felső 50 cm-es rétegében 21-30%-os a hasznos vízkészlet.

Ennek lett a következménye e térségben az őszi búza hiányos kelése, a gyenge, lassú kezdeti fejlődés és a kiegyenlítetlen állomány. Máshol, szerencsére az ország nagyobb részén szépen kisoroltak a vetések, egyenletes kinézetű, 1-3 leveles, fejlődő állományokat lehet találni.

A gazdaságok a tervezett területet nagyjából elvetették, ahol még zsákban van a vetőmag maradéka, ott kivárnak, most talán jobb talajállapot jön a vetéshez. Reméljük, a mostani csapadékos napok sokat lendítenek mind a korábbi vetések megerősödésében, mind a kései vetések kelésében.

Betegségek még nem jelentek meg az őszibúza-táblákon. Ezzel szemben a levéltetvek (Aphididae) egy-egy felfedező példánya megtalálta a kis növényeket, s megkezdődött szaporodásuk az állományokban. Most még csak észlelési szintű fertőzésről beszélhetünk, ami beavatkozást nem igényel. A csapadéknak és a további lehűlésnek köszönhetően remélhetőleg a fertőzöttség nem emelkedik.

Még alig bújt ki, a levéltetű már szívogatja – fotó: Lepres Luca

Őszi árpában megjelent a levélfoltosság

Az őszi árpa előrébb tart a fejlődésben. Több táblán nyert kép alapján a bokrosodás kezdetén jár a kedvezőbb körülmények között fejlődő állomány.

Őszi árpa a bokrosodás kezdetén – fotó: Tóth Miklós

Korábban szóltunk arról, hogy a levéltetvek e növényt is korán megtalálták, s kis kolóniák formálódtak a leveleken. Most több táblán keresve a kolóniákat nem lehetett megtalálni azokat, visszaesett a kártevő fertőzése.

Korán megjelent a levélfoltosság az őszi árpán – fotó: Tóth Miklós

Megjelent viszont a levélfoltosságok korai kárképe. Igaz, ez csak észlelési szintet jelent, alig egy foltot találtam az árpa hálózatos levélfoltossága betegségből (Pyrenophora teres), ami alapvetően nem nagy újdonság, hacsak nem azt nézzük, hogy egy száraz időszakban történt a fertőzés. A jövőben ezt is nézzük az állomány szemlézésekor.

A repceállományok megfelelő nagyságúak, erősségűek az átteleléshez

A repce folyamatosan fejlődött az elmúlt időszakban is, így a 6-8 leveles, tőlevélrózsás fejlettség a jellemző. A Dunántúlon minimálisan kisebbek a növények, a keleti országrészen egy picit nagyobbak. Az állományok általánosan megkapták az őszi regulátoros kezelést, a növények megfelelő nagyságúak, erősségűek az átteleléshez.

Szép, egészséges, 6-8 leveles repceállomány – fotó: Lepres Luca

Sajnos még mindig vannak táblák, ahol a kelési hiányok maradandónak bizonyultak, a jóval később kelt kis növények nem tudják utolérni a korábban kelt, fejlett növényeket. Ilyen helyeken az ad reményt, hogy a repce élvezi a tágas teret, és kitölti azt, vagyis a nagyobb méret, több elágazás valamit pótolhat a hiányok miatti kiesésből.

Sikeres egyszikűirtás után, de maradt a ritka állomány – fotó: Lepres Luca

Már korábban megjelentek a repceperonoszpóra (Peronospora brassicae) és a fómás levélfoltosság (Leptosphaeria maculans) tünetei az állományokban. A napsütéses, száraz ősz nem kedvezett e betegségek terjedésének, így nem vagy csak lassan terjedtek. Már a megjelenésben is és a terjedésben is a Dunántúl táblái jártak elől, de ott is csak észlelési, esetleg gyenge szintű fertőzés jelent meg.

A mostani időjárás, a csapadékos, nedves körülmények a betegségeknek kedveznek, így azok terjedése igényel nagyobb figyelmet. Ez ellen hat viszont a regulátoros kezelés.

A kártevők aktívabbak voltak az őszön, de október második felében a szokásos fajok lassan eltűntek a növényekről. Maradt vagy éppen ebben az időszakban jelent meg néhány új faj az állományokban. Ilyen a levéltetvek szaporodása. Elsősorban a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) berepülő egyedi vagy kis kolóniái láthatók a levelek fonáki oldalán. Hosszabb ideje figyelve a betelepedés és felszaporodás ütemét, nem kell vészharangot kongatni. Viszonylag nagy a fertőzés gyakorisága, vagyis sok növényen megtalálható a kártevő.

A másik tényező – a fertőzés erőssége – viszont azt mutatja, hogy egy-egy egyed vagy kis kolónia található az észlelési helyen, vagyis ilyen tömegben nem tud komoly kárt okozni. Ráadásul az esős napok és az erősödő lehűlés csökkenti a kártevő aktivitását, majd lassan eltűnnek a növényekről.

A másik faj, ami említést érdemel, a káposztamoly (Plutella maculipennis). A kártevő lárvája a leveleken úgynevezett ablakos rágást produkál. Ez a faj októberben telepedett be a táblákra, s itt is érvényes a relatíve nagy gyakoriság. Az egyes növényeken viszont csak egy-egy hernyó található, s a fejlett növényeken rágásukkal komoly kárt már nem okoznak. Ezek is visszahúzódnak lassan a hidegebb időszak beköszöntével.

Káposztamoly és a levéltetvek - még késő ősszel is károsítanak – fotó: Lepres Luca

Meg kell még említeni a kis (tavaszi) káposztalégy (Delia radicum) kártételét, melyet elsősorban a dunántúli táblákon figyeltek meg. A kártevő lárvájának fejlődése a repce kelésével együtt kezdődik, s kb. 30 napig tart. Így kiszámolható, hogy a későbbi vetések vagy éppen későbbi tojásrakás esetében is a lárvák kártétele lassan véget ért, s megkezdődött a bábozódásuk. Ebből következően további kártétel e fajtól már nem várható. (Más kérdés, hogy a gyökérpusztításból eredően a kárkép erősödése még előfordulhat.) A fentiek ellenére az állományok helyi bejárása és ellenőrzése nem hanyagolható el.

A mezei pocok (Microtus arvalis) népessége nagyjából szinten maradt, elsősorban az árokparton és állókultúrákban találhatjuk lakott járatait. Az őszi vetésekbe kezdenek betelepedni, leginkább – mily meglepő – Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyében láttam ennek jelét.

Még csak kel a búza, de már kezdődik a pocok betelepedése – fotó: Tóth Miklós

Egyelőre még csak a táblaszélen lehet látni a táblába bevezető járatokat. Most még helyi kezeléssel vagy a „T" fák kihelyezésével megfékezhető a nagyobb kártétel.

Békés megye, árokpart és a pocokjáratok – fotó: Tóth Miklós

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!

Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!