Egyebek közt ez is elhangzott azon a szakmai vitafórumon, melyre Beszélgetés a talajmegújító gazdálkodás gyakorlati hasznáról címmel került sor a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a MEGFOSZ szervezésében a NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShow-n, Mezőfalván.

Győrffy Balázs, az agrárkamara elnöke moderálta az eseményt, melynek résztvevői voltak: Dr. Kovács Péter egyetemi docens, kutató, Dél-Dakota Állami Egyetem; Juhász Anikó agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium; Koós Sándor tudományos főmunkatárs, Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet; Prescher Péter műszaki vezető, FERI Mezőgazdasági Bt.; Szabadka Péter Pál igazgató, Sz+Sz Agrár Kft.; valamint Szabó Emese, a KITE Zrt. fejlesztési osztályvezetője.

A szakemberek egyebek közt arra keresték a választ, hogy például milyen módszerekkel lehet hosszú távon megőrizni a talaj egészségi állapotát és termékenységét? Vannak-e gazdasági előnyei a gazdák számára a talajmegújító gyakorlatok alkalmazásának, s ha igen, melyek ezek? Melyek a talajmegújító gazdálkodás gyakorlati nehézségei akár szakpolitikai szinten, akár a gyakorlatban a gazdálkodó oldalán? Hogyan lehetne motiválni a gazdálkodókat ezen gyakorlatok minél szélesebb körű alkalmazására?

NAK fórum

A fórum résztvevői (balról jobbra): Győrffy Balázs, Prescher Péter, Szabadka Péter, Koós Sándor, Szabó Emese, Juhász Anikó és Dr. Kovács Péter – fotó: Kuhár János

Az eszmecserét megelőzően Dr. Kovács Péter előadást is tartott Talajmegújító gazdálkodás a gyakorlatban címmel, melyen egyebek közt elmondta: vizsgálataik szerint a no-till módszerrel kezelt talajok felső 4-5 centiméterében sokkal koncentráltabban vannak jelen a tápanyagok, mint például egy forgatott talajban. Arra figyelmeztetett: ha ilyen rendszerben szeretnénk termelni, arra is kell gondolni, hogyan juttassuk ki a tápanyagot, ahogy az el is érje a gyökérzónát. Ez történhet a vetéssel egy időben, injektálással, öntözéssel-bemosással, vagy oly módon, hogy még jóval a vetés előtt, így lesz ideje eljutni oda, ahova kell. Jótanácsként azt mondta: a műtrágyát érdemes folyamatosan adagolni, hogy a növény minél jobban tudja felhasználni. S nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a tápanyag mozgásához csapadék, nedvesség kell. Az sem mindegy, mit vetünk: a szakember szerint még no-tillben is ajánlott olyan növényeket választani, amelyek beérik az adott térségre jellemző, átlagos csapadékmennyiséggel. Ugyanakkor körültekintően kell kiválasztani a takarónövényt is, nem mindegy, mi lesz a sorsa és a főnövény egyes fejlődési szakaszaiban hogyan befolyásolja a talaj vízgazdálkodását.

Komplex szemlélet kell

Előadása után következett a kerekasztal-beszélgetés, melyen Győrffy Balázs először azt kérdezte a résztvevőktől: hogyan lehet megőrizni a talaj egészségi állapotát, termékenységét a hazai viszonyok közt?

Szabó Emese szerint az adekvát válaszhoz előbb definiálni kell azt, mi is a talajegészség. Úgy véli, ez nagyon antropomorf megközelítés, de valójában a termelők nem a talajt, hanem annak csak bizonyos funkcióit szeretnék javítani, melyekre szükségük van a termeléshez. Ezek például a biomassza-produkció, a termőképesség, a szén-dioxid, a víz és a tápanyagok megőrzése. A regenerálás tehát valójában ezen jellemzők helyreállításáról szólhat.


Szabadka Péter saját gyakorlati tapasztalataikat összegezve úgy fogalmazott: furcsán hangozhat, de őket önmagában nem érdekli a talaj, viszont szemléletük lényege az, hogy rövid távú profitérdekeiket csak hosszútávú profitérdekeik írhatják fölül. Ez pedig szükségszerűen azt hozza magával, hogy csökkentsék a költségeiket, minél kevesebbet műveljék a talajt (hiszen ezzel lehet sokat megtakarítani), viszont minél több vizet és tápanyagot biztosítsanak növényeiknek.

Meggyőző érvek, zsebeken keresztül

"Amíg az emberek tudományos oldalról közelítik meg ezt a témát, addig nem lesz áttörés. Változás csak akkor következik be, ha a profitot veszik górcső alá a gazdák."

A szakember azt tanácsolja mindenkinek: vegyen egy kockás füzetet, ceruzát, vezesse a kiadásokat, majd ezeket és év végén a bevételeket összefésülve nézze meg, hogy mely területeken ért el jobb pénzügyi eredményt: a kevésbé bolygatott, vagy a forgatott földeken? Az eredmény egyértelműen a talaj minél kevesebb mozgatását célzó technológiák felé viszi a gazdákat, s kényszerítő erővel hat rájuk, hogy odafigyeljenek talajaikra. A költségkimutatás azt is megmutatja, melyik a növény, amit nem kell termelni a jövőben, mert nem éri meg.

Strip-till

Az Agrárgépshow idén erről is szólt: technológiai megoldások a fenntarthatóság jegyében – fotó: Horváth Attila

Prescher Péter mindehhez azt fűzte hozzá: úgy látja, a regeneratív gazdálkodás elterjedése most már generációs probléma is. A fiatalok nyitottabbak az újfajta eljárásra, melynek rövid időn belül sokkal szélesebb körben kellene elterjednie ahhoz, hogy 2-3 évtized múltán is legyen min termelni, most ugyanis a talajaink kizsigerelése zajlik, ami beláthatatlan következményekkel járhat.

Dr. Kovács Péter úgy fogalmazott: mindenkinek azt a technológiát kell kiválasztani az újfajta eljárások közül (no-till, min-till, strip-till), amivel biztonságban érzi magát. Nem kell azonnal az egész gazdaságot átállítani arra, első körben elég csak néhány táblát, majd az eredmények függvényében fokozatosan a többit is – ezt kívánja a kockázatkezelés szempontja is. Azonban az átálláshoz türelem is kell, a teljes folyamat akár 4-5 évig is eltarthat, s ha egyszer elindulunk ezen az úton, fontos, hogy az első kudarcok után se forduljunk vissza.


Nem kell félni, nem fog fájni

Juhász Anikó szerint a gazdák körében végzett felmérések azt mutatják, hogy az átállás nem okozott hozamcsökkenést, sőt. Sok gazdálkodó ettől tart a legjobban, pedig az is bebizonyosodott, hogy a no-till és a hosszabb vetésforgó a nehéz, aszályos években segített, sikerült nullásra kihozni a termelést.

S ha már itt tartunk: ami a pénzügyi eredményeket illeti, Koós Sándor úgy véli, minél jobb állapotban tartjuk a talajainkat, annál stabilabbá válik a profitunk, s ebben egyértelműen jelentős szerepe van a talajegészségnek, illetve az ennek kedvező regeneratív művelési rendszereknek.

Az is elhangzott Szabadka Péter részéről: arra senki ne számítson, hogy ha valaki holnap leteszi az ekét, annak holnapután megoldódik minden gondja. Akár 10-12 év is kell ahhoz, hogy kialakuljon egy stabil rendszer, az viszont mindenképpen motiváló, hogy esetükben például az elmúlt 3-4 év rentábilis gazdálkodást hozott a nehezített időjárási körülmények (különösen 2022-re gondolva) ellenében is. Ez pedig több, mint elgondolkodtató... Biztos, hogy lesz rengeteg kudarc, tévedés és hiba az átállás során, de megéri.

Szóba került a karbongazdálkodás is, mint lehetséges profitforrás, mely kapcsán Juhász Anikó jelezte: az EU illetékesei már dolgoznak egy rendszeren, melyben várhatóan jobban megéri majd a termelőnek eladnia karbon-megtakarításait, s amelyből az adott tagállam is profitálhat – most ugyanis a magánértékesítést a tagállam nem számolhatja el a reá vonatkozó kötelezettség kapcsán. Mindezek várhatóan a következő uniós pénzügyi ciklusra változhatnak.