Egy gazda földjén megjelent a sivatag

Boros Tibor Facebook-bejegyzése március 8-án sok gazdánál okozott meglepetést az Agroinform -  Menőgazdászok csoportjában. Ugyanis, amikor a gazda kiment megnézni a korábban ígéretesnek bizonyult árpaföldjét, annak a helyén a következő kép fogadta:

Elvileg itt egy árpaföldet látunk — fotó: Boros Tibor

Sivatag az árpaföldön

A vastag homokréteget a szélvihar vitte a területre miután a föld szomszédságában található pár hektáron erdőirtást végeztek. A poszt alatti hozzászólásokban sok gazdatárs kifejtette a véleményét, megemlítve azt a régen jól bevált gyakorlatot, miszerint a mezővédő erdősávok pontosan ennek a megakadályozására lettek kitalálva. De hová és miért tűntek el sorra? Mi a jelentőségük? Mit tehetünk a talajszerkezet megóvásáért? A következőkben ezekre a kérdésekre is keressük majd a válaszokat.

A talaj

A talaj erőforrás, az emberiség számára ősidők óta a legfontosabb termelő eszköz. Szoros kölcsönhatásban van az élő és élettelen természettel, folyamatosan megújul, de a helytelen használata a pusztulásához vezethet.

A talajok állandó fejlődnek, változnak - a talaj önfejlődésének és a talajképző tényezőknek a hatására módosulnak. Ezek a tényezők a talajt együttesen alakítják.

Ilyenek:

• a földtani tényezők - az aktív földtani tényezők( kéregmozgások következtében lejátszódó kiemelkedés,  süllyedés,  talajvíz, erózió) és a passzív földtani tényezők (a kőzet fizikai tulajdonságai)
• az éghajlati tényezők -  a csapadék-, a hőmérséklet- és a szélviszonyok.
• a domborzati tényezők - például a tengerszint feletti magassággal a hőmérséklet csökken,a csapadék mennyisége nő
• a biológiai tényezők - ezek a hatások, a talajon és a talajban élő lények tevékenysége során érvényesülnek
• a talajok kora
• az emberi tevékenységek - ami nagyon jelentős talajképződést módosító tényező.

A talajok állandó fejlődnek, változnak — fotó: pixabay.com

A talaj szerkezete

Talajnak tekinthető a felszíntől az elmállatlan kőzetig tartó - néhol vékonyabb, néhol vastagabb,  1,5- 2 méter vastagságú réteg. Ennek a függőleges metszete a talajszelvény, amelynek több szintje van:

A szint: humusz (avarszint) - a felszínen fekvő szerves-anyagban gazdag, sötét színű szint

• A00 -  lehullott avar, itt az anyagok még felismerhetők
• A0 - itt találhatóak a lehullott, rohadt szerves anyagok, amelyek már nem ismerhetők fel.
• A1 - a bomló szerves anyag keveredik az anyakőzetből származó ásványi részecskékkel. A magas szervesanyag-tartalom miatt ez a réteg sötét színű
• A2 - ez a legnagyobb mértékű kilúgozás helye, ezért ez általában világosabb. Az oldható és finom eloszlású anyagokat a lecsorgó csapadék magával viszi

B szint: általában tömörebb altalaj, ami az  ásványi anyagok akkumulációs szintje. Az A-szintek alatt fekvő átmeneti vagy felhalmozódási szint.

• B1 -  egy átmeneti réteg A és B szint között.
• B2 - felhalmozódási szint, ahol a szerves anyagok, agyagásványok, vas vegyületek gyűlnek össze. A színe kissé sötétebb.

C szint: kőzettörmelék talajképződési szint

D szint: anyakőzet -   C szint a B szint alatti réteg - a szilárd anyakőzet, amely nem tartozik a talajhoz, de  a felső szintek ásványi anyagának a forrását jelenti.

A talaj élőlényei nagymértékben hozzájárulnak a talaj termékenységének megőrzéséhez

A talaj termékenysége számos tényező függvénye - az egyik ilyen tényező a talajélet, ami nem véletlen, mert a talaj a jelenti a leggazdagabb életteret a Földön. Élőhelyet biztosít különböző mikroorganizmusok, növények, állatok számára - azok pedig hozzájárulnak a talaj kedvezőbb víz-, és levegő- ellátásához, részt vállalnak a lebontásban, az energiaáramlásban, a tápanyag-körforgásban. A hasznos mikroorganizmusok száma napjainkban jelentősen csökken a talajokban - felborítva ezzel annak egyensúlyi állapotát és kedvezőtlen hatást gyakorolva a minőségére.

A legnagyobb jelentőséggel a talaj biológiai folyamataiban a mikroflórát alkotó mikroorganizmusok bírnak. Ezek száma a talaj 0–2 cm-es felszínén csekély ( a szélsőséges nedvesség-tartalom, hőmérséklet és ultraibolya sugárzás miatt) a legtöbb mikroszervezet a felszín alatti 15–25 cm-es talajrétegben  található. Mennyiségük ennél lejjebb haladva fokozatosan csökken, aminek a magyarázata a talaj-levegő oxigéntartalmának csökkenése.

Baktériumok, sugárgombák, mikroszkopikus gombák, cianobaktériumok, algák, egysejtűek, amőbák, fonálférgek, televényférgek, földigiliszták, ízeltlábúak, puhatestűek, és más nagytestű állatok gondoskodnak arról, hogy a talaj termőképessége fennmaradhasson.

Hasznosságuk vitathatatlan. Csak néhány példa a sok közül:a baktériumok a lebontásban, a nitrogén-körforgalomban vesznek részt. Az algák a talaj jó szellőzöttségét teszi lehetővé. A televényférgek járataikkal keresztül-kasul fúrják, lazítják a talajt, a földigiliszták a növényi anyagokat felaprítják még azelőtt, hogy a mikroorganizmusok a lebontást elkezdenék, a talajszerkezetet morzsalékossá teszik.

A földigiliszták morzsalékossá teszik a talajt — fotó: pixabay.com

A talaj pusztulása

Az állandóan változó földfelszínen optimális esetben egyensúlyban vannak a talajt építő, és lepusztitó folyamatok. Sajnos ez az egyensúly képlékeny: az emberi tevékenységek és a természeti erők hatásai miatt felborulhat, ami a talajok gyors pusztulásához, a termőföld területek drasztikus csökkenéséhez vezethet.

A talajerózió fajtái

A természetes erózió - lassú folyamat, amelynek során az elhordott anyagot a kőzetek mállási terméke pótolja

A csapadékvíz felszíni, - ritkábban felszín alatti - pusztító tevékenységét nevezzük talajeróziónak. Míg régebben csak a felszínen lefolyó csapadékvíz okozta eróziót ismerték, ma már tudjuk, hogy az esőcseppek felszíni becsapódása (csepperózió), és a talajban szivárgó víz oldó hatása (oldásos erózió) is okozhat szerkezet rombolást,és anyagveszteséget, ezzel csökkentve a talaj termőképességét.

A talaj eróziós veszteségét a természetes talajképző folyamatok nem tudják pótolni: a felszínről elfolyó víz magával sodorja a talaj felső, termékeny humuszos rétegét. A klímaváltozással együtt járó szélsőséges időjárás miatt a hirtelen leeső csapadék, a heves esőzések csak tovább fokozzák a bajt. Növeli a talajpusztulás nagyságát a fedetlen talajfelszín, a növényborítottság hiánya  vagy az  elporosodott talajszerkezet is.

Komplex, és szerteágazó a szélerózió (defláció) hatása is: csökken az érintett szántóföld tápanyagtartalma, megnövekedik a porterhelés. Ehhez adódik hozzá az emberi tevékenység következtében kialakult erózió - ami a helytelen talajművelésből, az ésszerűtlen területhasználatból, a nem megfelelő művelési ág és vetésszerkezetből, az erdőkivágásokból fakad.

Gondot okozhat a talajerózió, ami a termékenységet nagymértékben ronthatja — fotó: pixabay.com

Tennünk kell az erózió ellen! Igen ám, de mit?

A talajpusztulás megakadályozása vagy mérséklése érdekében mindent meg kell tennünk.

A defláció (szélerózió) és a talajerózió elleni védelem érdekében:

• növelnünk kell a talaj széllel szembeni ellenállását, hiszen meg kell akadályozni az értékes termőtalaj elhordását. Ez elérhető megfelelő talajműveléssel, öntözéssel vagy arra alkalmas növénykultúra telepítésével.
• mezővédő erdősávokat, talajvédő fasorokat kell létesíteni: a különböző fafajtákból álló erdősorok csökkentik  a szélsebességet, megakadályozzák a porszemcsék mozgását. Emellett a csökkentett légmozgás miatt a növények párologtatása és a talaj párolgása is kisebb lesz, ami jobb vízgazdálkodást eredményez - a növényeknek sokkal kevesebb energiát kell a vízfelvételre fordítaniuk. Az erdősávok védik a növényeket mechanikai károsodásoktól is (például gabonaszár törés vagy dőlés). Ezzel együtt egyfajta hőmérséklet-kiegyenlítő hatásuk is van - a csírázás és növekedés folyamata eredményesebb és gyorsabb lesz.
• javítanunk kell a talajszerkezetet trágyázással vagy komposzt belekeverésével
• takarjuk be a csupasz földfelszíneket, az ehhez alkalmazott növényi maradványok ugyanis mérséklik a víz és a szél mozgását a talaj felszínén, illetve a fejlődő növények és a tarlómaradványok aktívan védik a talajt az esőcseppek ellen.
• alkalmazzunk csökkentett menetszámú művelést ezzel ellensúlyozva a víz és a szél eróziós hatását. A sekély művelési mélységnek köszönhetően a betakarítás után a talaj felső rétegében felhalmozódó növényi maradványok növelni fogják a talaj szervesanyag-tartalmát, ami ezáltal stabilabbá és ellenállóbbá válik a különböző időjárási tényezőkkel szemben.

A talajelőkészítés nagy odafigyelést igényel — fotó: pixabay.com

Talajelőkészítés tavasszal

A talajműveléssel kapcsolatban megoszlanak a vélemények: van, aki az őszi szántásra esküszik, míg mások a lehető legkevesebb talajmunkával szeretnék megőrizni a talaj termőképességét.

A talaj előkészítése a vetéshez olyan feladat, amelynek során egy olyan aprómorzsás (de semmiképpen sem poros), ülepedett vetőágyat hozunk létre, ami  gyors és egyenletes kelést biztosít a vetőmagoknak, majd megfelelő lesz a gyökérzet-fejlődéséhez is. Emellett természetesen lehetővé teszi a növényvédő szerek és a műtrágyák hatásának érvényesülését.

Tavasz a határban — fotó: pixabay.com

Érdemes néhány alapelvet betartani:

• nem szabad túlságosan sokféle talajmunkát végezni (azaz túlművelni a földet), mert ez a talaj rögökbe állásához, a talaj felső rétegének kiszáradásához vezet és hosszabb távon rontja a talajszerkezetet
• ügyeljünk arra, hogy a magágykészítés a lehető legkisebb taposással és/vagy porosítással járjon
• kerüljük minden olyan eszköz használatát, amely a talajt forgatja és szárítja, mert ezzel eltűnik a talajból a most egyébként is alacsony nedvességtartalom
• gondoljunk arra, hogy minden alkalommal, amikor a talajt lazítjuk vagy felforgatjuk, azokat a kapillárisokat szüntetjük meg melyeknek köszönhetően a víz átvándorol a talaj alsó rétegeiből a felszínre
• mivel a magágy minőségére a legtöbb növény érzékeny, fontos, hogy az megfelelő szerkezetű, kellően laza, de a vetési mélységben ülepedett legyen.

Hazánk mezőgazdasága a termőföldre alapoz, ahol a termelés legfontosabb célja a lakosság élelmiszer szükségletének kielégítése. Tennünk kell a talajpusztulás ellen, annak érdekében, hogy azok megőrizhessék a termőképességüket és biztosítani tudják ezen cél megvalósítását.