A jelenlegi aszályos periódusban – különösen a dél-alföldi régiókban – most mindenki figyelme a vízre összpontosul, ami természetes is, hiszen víz nélkül a talajainkban lévő tápanyagok sem tudnak a növény gyökereihez szállítódni, s ezáltal a talaj nem tudja kellően táplálni szállítóközeg nélkül a növényeinket - írja a nak.hu

szalma

A vízmegtartóképesség növelésének egyik módja a talaj fedése lehet – fotó: pixabay.com

Fontos a talaj nedvességtartalmának a kellő szinten tartása

Kérdés, hogy mit tehet ennek érdekében a gazdálkodó? Egyik lényeges feladat a talaj vízmegtartóképességének javítása, de annak ellenére, hogy ez nem megy egyik napról a másikra folyamatosan  törekedni kell rá.

A vízmegtartóképesség növelésének egyik módja a szerkezetes, szervesanyagban – és lebontó élőlényekben – gazdag talaj létrehozásával és a talaj fedése által lehetséges. Az ilyen talaj az öntözés során is jobban megtartja a kiadott vizet (úgy viselkedik, mint egy szivacs) és növeli az öntözés hatékonyságát.

A szármaradványok a segítségünkre lehetnek

Aratás idején nagyon aktuális kérdés, hogy  a szármaradványokat miként érdemes kezelni. A fenti hosszabbtávú célok eléréséhez érdemes a mulcshagyásra egyre nagyobb figyelmet szentelni. A mulcs nyáron - kis hasonlattal élve - a talaj számára olyan, mint a „szalmakalap", nagy esők során pedig, mint az esőkabát, mert nem hagyja eliszapolódni talajunkat az intenzív csapadékhullás hatására,így nem roncsolódik a talaj szerkezetessége. Árnyékoló, takaró hatásával egyúttal mérsékli az elpárolgás mértékét, ami különösen fontos a jelenlegi szeles időjárás esetén.

A mulcsnak tehát nem feltétlenül csak a belőle kioldódó tápanyagok szolgáltatásában van szerepe, hanem:

  • közvetetten kihat a talajéletre
  • mérsékli a talaj szezonális és napi hőingadozását
  • óvja a talaj szerkezetességét
  • javítja a szervesanyagkészletet
  • segíti a vízgazdálkodást
  • természetesen az sem elhanyagolható, hogy a szármaradványok talajon hagyása, vagy sekély bedolgozása jelentős mennyiségű, a növények számára felvehető makro-, mezo- és mikroelemet szolgáltat


A talajról  a melléktermék jelentős részét is elvisszük, ugyanakkor ebből vissza is kellene pótolnunk

A szalmának a 2/3-át takarítják be valamilyen formában a statisztikai adatok szerint. Ennek körülbelül a felét (50–55%-a) alomként vagy takarmányként használják fel, az egyharmada (25–30%-a) ipari célokat szolgál, 15–25% pedig energetikai folyamatokban kerül hasznosításra.

A táblán maradó búzaszalma fennmaradó részét az esetek többségében beszántják, kis részét a tarlón elégetik. Látható, hogy a talajról a főtermésen kívül a melléktermék jelentős részét is elvisszük, ugyanakkor ebből vissza is kellene pótolnunk.

szalma

A szalmának a 2/3-át takarítják be valamilyen formában a statisztikai adatok szerint – fotó: pixabay.com

A növényi biomassza jelentősége

A növényi biomassza talajba visszakerülő részének humifikálódása a növény számára folyamatos, kiegyenlített tápelem és tápanyag ellátást biztosít. Ha ezek az anyagok a növény szármaradványaiból mobilizálódni tudnak akkor, a talaj tápanyagtartalma nő. Ezek alapján könnyen felismerhető, hogy jelentős gazdasági érdekünk fűződhet a szárbontás által a melléktermékek talajba juttatásához, hiszen általa a műtrágyázási költségeinket is csökkenthetjük.

A melléktermékek talajba juttatását követően a szárbontás elősegítése érdekében  - megfelelő hőmérsékleti viszonyok mellett - használhatunk mikrobiális tarlóbontó készítményt. Az esetlegesen fellépő ideiglenes N hiány és az azzal együtt járó pentozánhatást kivédésére 100 kg szárazanyaghoz 0,8 kg N hatóanyagot (ez lehet szerves eredetű forrás pl. hígtrágya, szennyvíziszap, istállótrágya is) lehet adni.

szalma

A növényi biomassza talajba visszakerülő részének humifikálódása a növény számára folyamatos, kiegyenlített tápelem és tápanyag ellátást biztosít – fotó: pixabay.com

Lényeges kiemelni, hogy a megfelelő kijuttatás és agrotechnika a szárbontás hatékonyságának fontos eszköze. A szármaradványok talajba visszajuttatása az elkövetkezendő évtizedekre biztosítja a megfelelőbb tápanyag- és vízgazdálkodást és jelentősen javíthatja talajaink kondícióját.