Egyre kiemeltebb figyelmet kap talajaink takarásának fontossága, és egyre jobban ebbe az irányba tereli a gyakorlatokat a támogatások feltételeit meghatározó előírásrendszer.

Van, aki bosszankodik is amiatt, hogy miért várják el a gazdálkodóktól ezeket a nem megszokott és nem általánosan alkalmazott technológiákat. Azonban célszerű átgondolni a miérteket, és talán érdemes kipróbálni is az új irányokat, hátha közép- és hosszútávon mégis profitálni lehet belőle, és megóvhatjuk vele a legfontosabb termelőeszközünket a talajt, ezáltal is bővítve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási lehetőségeinket.

A talaj védelmének egyik kulcsa a talaj takarása, az erre vonatkozó vállalás az agro-ökológiai programban is szerepel, de valahogy nem a kedvelt elemek között. Pedig, ha jól csináljuk, akkor nagyon sok hasznot hozhat a talajélet fellendítése által a tápanyag- és vízgazdálkodás terén, melyek közül az utóbbi egyre fontosabbá válik – írja a nak.hu.

talaj

A talaj takarásával megakadályozható, hogy a nap és a szél szárítsa, az eső rombolja a szerkezetét – fotó: pixabay.com

Miért lényeges a talajtakarás?

A talaj őszi-téli takarása egyrészt véd az erózió ellen, másrészt a takarónövények gyökerei segítenek a talajélet fenntartásában, a talajszerkezet javításában is. A növényi borítottság a talajaink szerkezetét is megvédi az intenzív csapadékok idején, hiszen a növényi fedettség megtöri a lefolyó víz elhordó erejét, ezzel a lassabb lefolyással pedig segíti a vizek talajba szivárgását, ami nagyon fontos a tavaszi vízellátás érdekében.

A fedetlen talaj nyári hőmérséklete 50 fok fölé is felemelkedhet, ami a talajéletre is negatívan hathat, azaz a talajnak is szüksége van „növényi szalmakalapra", mely által csökkenthető a kipárolgás mértéke. Az élő növényzet a hajnali harmat idején is jó „vízcsapda". A talaj takarásával megakadályozható, hogy a nap és a szél szárítsa, az eső rombolja a szerkezetét, valamint a takarónövényzet közvetve még a megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodásért is felel.


talaj

Törekedni kell a talajaink takarására az év 365 napján – fotó: pixabay.com

Segítenünk kell talajainkat a regenerálódásban, gyógyulásban

Hogyan segít a talajtakaró növényzet jelenléte? A folyamatos élő növényborítás többféle módon segíti a talaj szerkezetének, termőképességének megőrzését és javítását:

  • a talaj felszínén lévő maradványok által csökken a talajra nehezedő nyomás,
  • a gyökérjáratok által a víz és a levegő mozoghat a talajban, a víz könnyebben eljut a mélyebb talajrétegekbe,
  • a növényi gyökerek táplálják és élőhelyet biztosítanak a talajlakó szervezeteknek (gombáknak, baktériumoknak, gilisztáknak).

A talajmegújító gazdálkodók alapelvként rögzítik, hogy „törekedni kell a talajaink takarására az év 365 napján, mert a növények a talajaink napelemeként működnek, amelyek a fotoszintézisből származó energia egy jó részét arra fordítják, hogy a talajéletet táplálják a gyökérváladékokkal."

A talajtakaró növények szerepe tehát nagyon sokrétű: amellett, hogy tápanyagként szolgálnak, gyomelnyomó hatásuk van, még csökkentik a talajeróziót, növelik a biodiverzitást, serkentik a talajéletet  is, azaz segítenek a talaj termékenységének és egészségének megőrzésében, javításában.

facélia

Kutatások eredményei szerint a hasznos talajlakók, pl. a mikorrhizák a nitrogénkötők mellett a lent, a facéliát és a fűféléket kedvelik – fotó: pixabay.com

Hogyan kezdjük el, melyik a jó keverék a földünkre?

A talajtól függ, hogy mi illik a vetésforgóba, mely növények szeretik az adott körülményeket. Egy azonban biztos, arra kell törekednünk, hogy a talaj bolygatását minimalizáljuk.

A választásnál azt is mérlegelni kell, hogy mi a cél. Míg a nitrogénkötés egyértelműen pillangós összetevőket igényel (pl. szegletes lednek, lóbab stb.), addig a talajlazításban a keresztesvirágúak, a meliorációs retek válnak be jobban. Kutatások eredményei szerint a hasznos talajlakók, pl. a mikorrhizák a nitrogénkötők mellett a lent, a facéliát és a fűféléket kedvelik.

Arra is figyelni kell, hogy a gyomelnyomáshoz gyorsan csírázó és növő fajok szükségesek. A tapasztalatok szerint pl. zab, a len és a facélia a sekélyebb rétegek talajszerkezetét teszi porózusabbá, míg a keresztesvirágúak, a retek és a mustár mélyebbre hatol a gyökérzetével.

A kutatók szerint tavaszi vetésű növény esetén tanácsos a takarónövényt 2-3 héttel a vetés előtt megsemmisíteni annak érdekében, hogy beinduljon a lebomlás és elinduljon a másodvetés által felvett tápanyagok feltáródása (ez általában 10 hetet vesz igénybe, és a 4-6. héttől válik intenzívebbé).

Az élő gyökér jelenléte a legjobb orvosság a talajainknak. A talaj ezért takarni akarja magát, ha másképp nem, hát a spontán zöldüléssel, amit sokszor gyomosságnak tartunk. Az agresszív gyomok ellen tennünk kell, körültekintő odafigyeléssel támogatva a megfelelő vegetáció kialakulását, vagy vetéssel kialakítását.