Szenvedünk a klímaváltozástól. A nyári meleg, az aszály, az időjárás változékonysága miatt drága a tömegtakarmány, és nincs belőle elég. De tekintsünk a szívünkbe, mindent megtettünk 2022-ben, hogy a betakarított takarmányból minél többet tudjunk megetetni (hogy kevesebbet dobjunk ki)? Mindent megtettünk, hogy a veszteségeink mértékét csökkentsük, és ne legyen még drágább a tömegtakarmány fajlagos (veszteséggel terhelt) költsége?
A veszteségek mérése (nem becslése!) terén el vagyunk maradva a fejlett agrárgazdaságoktól. Hiszen nemcsak a romlás (a szemmel látható és kidobott szilázst) okozta veszteséget kellene számolnunk, de figyelnünk kellene az erjedési veszteségre is (ülepedés), valamint a szilázs táplálóértékének csökkenésére (energia- és emészthetőfehérje-veszteség).
Még azon telepek esetében is, amelyek jól szervezett silózási technológiával dolgoznak, költenek a drágább kettős fóliazárásra, és a silófalat is jól tervezett ütemben, silómaróval bontják le, van veszteség. Jelentős veszteségforrás ugyanis a romlás mellett az erjedési veszteség is, ami nem látható. Az erjedés során (ülepedik a depó) a cukrok, hemicellulózok és egyéb táplálóanyagok olyan elillanó melléktermékké bomlanak, mint a vízgőz, a CO2 vagy az ammónia. Ezt külön mérni nem tudjuk üzemi körülmények között. Az ülepedést azonban egyszerűen láthatóvá lehet tenni a depó falán jelzett feliratozott szintjelölésekkel.
Amit viszont tudunk pontosan mérni, az a telepre beérkezett zúzalék és az etetésre bemért szilázs közötti különbség, ami az erjedési és romlási veszteség együttes mennyisége. Ebben természetesen a szántóföldi veszteség nincs benne, ami szintén nem elhanyagolható (de ez most nem tárgya a cikknek).
Ritkán hozzuk összefüggésbe a nem eléggé hatékony erjedést és a szilázs csökkent táplálóértékét, ami szintén az elillanó veszteségekkel (cukrokból és fehérjékből képződő vízgőz, CO2 vagy az ammónia) hozható kapcsolatba. Itt a takarmányadag ára a mérvadó, vagyis az a többletköltség, amivel a hiányzó energiát pótoljuk nap mint nap. Így lesz az idén amúgy is drága takarmány még drágább...
Veszteségtípusok
A takarmányt az erjesztés során különböző veszteségek érik. A szakirodalom szerint a technológiai fegyelem betartásával a jól és közepesen erjeszthető takarmányok esetében 11%, a nehezen erjeszthető takarmányok esetében 15% alá szorítható az összes veszteség. A gyakorlatban azonban nagy általánosságban 20% veszteséggel lehet számolni egy átlagos menedzsmentű telepen! Ezzel a nem hivatalos számmal európai kollégák is egyetértenek. Jó-e ez a szám? Telepvezető kollégák, ezt önöknek jobban kell tudniuk a saját telepükön (a telepre beérkezett zúzalék és az etetésre bemért szilázs közötti különbség mérésével)!
A silózás alkalmával a következő veszteségforrásokkal kell számolni:
Szántóföldi veszteségek:
• légzési veszteség: a növény levágása után a sejtek légzése tovább folyik a fonnyasztás ideje alatt. A biológiai oxidáció során táplálóanyag-veszteség következik be (elsősorban cukrok).
• kilúgzási veszteség: ha a renden száradó növényt csapadék éri, egyes táplálóanyagok kioldódnak.
• mechanikai veszteség: elsősorban a levélpergésből adódik, de a magas tarló is táplálóanyag-veszteséget okoz.
A silótérben bekövetkező veszteségek:
• légzési veszteség: a növényi sejtek légzéséből adódó táplálóanyag-veszteség, mely az erjedés első szakaszában jelentkezik.
• erjedési veszteség: az erjedés során a mikroorganizmusok saját élettevékenységükhöz táplálóanyagokat használnak fel, amelyek egy része veszteséget jelent.
• csurgaléklé okozta veszteség: 30% szárazanyag-tartalom alatt jelentkezik, a kis szecskaméret tovább növelheti képződését. A csurgaléklé tulajdonképpen a kipréselt vagy a tartósító anyagok hatására kivonódott növényi sejtnedv, melynek 90%-a víz.
• denaturálódási veszteség: nem megfelelő tömörítés hatására a szilázs felmelegszik, és elsősorban a fehérjék denaturálódnak (eredeti szerkezetük megváltozik), és energia 'vész el' (a cukor egy része 'elég'). A karamellizált szilázs fehérjéinek emészthetősége jelentős mértékben csökken.
• másodlagos erjedés: a vajsavtermelő baktériumok okozta romlás, mely 60-120 nap között következik be (pl. lucernaszilázsban).
• aerob romlás okozta veszteség: a felületi veszteség a rosszul vagy egyáltalán nem fedett silók tetején (un. silótető), a rosszul tömörített széleken, valamint nem megfelelő silóbontás után maradó, nagy felületű silófalon keletkező romlott réteg okozta táplálóanyag-veszteség. A romlott részeket etetni nem szabad, mert gombatoxinokat tartalmazhatnak. A romlás során elsősorban az élesztő- és penészgombák szaporodnak el, melyek életműködésükhöz értékes táplálóanyagokat használnak fel, a fehérjéket és a szénhidrátokat bontják, valamint toxinokat is termelhetnek.
- tárolás alatt: amennyiben a tömörítés nem megfelelő, a szilázs belsejében aerob romlás indulhat meg. A silótető és az oldalfalak állapota és állagának romlása is ide tartozik.
- silóbontást követően: a silófal állapota és állagának romlása tartozik elsősorban ide.
A szerző felvételei
A szántóföldi műveletek hibái által okozott erjedési és romlási veszteség a telepen
Ezen cikk nem foglalkozik a szántóföldi veszteségekkel, de azzal igen, hogy a szántóföldön elkövetett technológiai hibák hogyan hatnak a silótérben bekövetkező erjedési és romlási veszteségekre.
A földszennyezés növeli a vajsavtermelés kockázatát, ami csökkenti az etethető mennyiséget (káros erjedés és instabilitás okozta veszteség + kidobandó anyag) a vizes alapanyagban.
A talaj egyéb káros mikroorganizmusokat is tartalmaz, mint például élesztőgombák, a gombatoxinokat termelő penészgombák. Ezen mikroorganizmusok 'elalszanak' a siló zárásakor, de a silóbontást követően 'felébrednek', és romlást okoznak a letisztított silótetőben vagy a silófalban. Emellett mikotoxinokat is termelhetnek a penészgombák, például így növekedhet a szilázs aflatoxintartalma a kitárolás előtt a silófalban.
A földszennyeződés csökkentése tehát elsődleges feladat a betakarítás során a veszteségek csökkentésének szempontjából is:
• 6-8 cm, de talajállapot-függő tarlómagasság-beállítás,
• a rendterítés megfontolása,
• a rendmozgatás munkamagassága,
• a rendképző típusa (szállítószalagos).
A földszennyeződés csökkentése elsődleges feladat a betakarítás során – A szerző felvétele
A fonnyasztás időtartamának korlátozása csökkenti a Clostridiumok és a Bacillusok számát a friss zúzalékban. Ne felejtsük el, a rend egy nagy táptalaj: kiválóan szaporodnak benne az aerob/fakultatív anaerob baktériumok és élesztőgombák a rendelkezésre álló nedvesség, cukor és levegő miatt. Versenyt futunk az idővel! De nagyon fontos, hogy higiéniai szempontból minél tisztább legyen a behozott alapanyag! A nem bevitt baktérium vagy gomba nem tud további károkat okozni silónyitást követően (silótető, silófal).
Ideális esetben 24 óra, de legfeljebb 48 óra legyen a fonnyasztás időtartama időjárástól és technológiától függetlenül
(a Clostridiumok, Bacillusok és az élesztőgombák számának alacsonya tartása érdekében).
A fonnyasztás időtartamának csökkentése nem feltétlenül jelent alacsony szárazanyag-tartalmat, ha a fonnyadás intenzitását növeljük.
• Lucerna estében a gumihengeres szársértő, míg gabonafélék esetében az acél verőujjas szársértő emeli a vízvesztés mértékét, borús időben.
• Ha nagy a hozam, akkor a terített és széles rend növeli a párologtatás mértékét napos-száraz időben, ekkor azonnali rendterítés ajánlott. Amikor a légcserenyílások nyitva vannak, akkor 100 liter /tonna az óránkénti vízvesztés, majd a légcserenyílások bezáródásával (2 óra) ez az érték 20 liter/tonna légzési vízveszteségre csökken.
Amikor a rövid idejű fonnyasztás egyben alacsonyabb szárazanyag-tartalommal jár, akkor mérlegelni kell az adalékanyag használatát:
• Adalékanyag nélkül vagy biológiai adalékanyaggal: 28-30% sza. (alacsony hamutartalommal)
• Kémiai konzerválószerrel: 25-27% sza. (alacsony vagy emelkedett hamutartalommal)
A nem elégséges tömörség és a problémás silózárás okozta veszteségek lehetséges mértékéről, illetve annak megelőzéséről részletesen fogunk később írni a következő részekben.
Ki fizeti a révészt?
A telepre beérkezett zúzalék és a kietetett szilázs súlya közötti különbséget éves szinten kellene számolni ahhoz, hogy ismerjük valós veszteségeinket. Könyvelési tételként 12%-kal számolnak a gazdasági szakemberek, miközben a valós érték 20% körül lehet egy jó telepen, de lehet akár 25% is egy átlagos menedzsmentű telepen! Úgy, hogy ebben nincs benne a szántóföldi veszteség. Ki fizeti ki akkor a különbözetet? Ki fizeti akkor a révészt?
Hazai példákon keresztül szeretném bemutatni, hogy a nem irányított erjedésből adódó (nem látható) veszteség és a romlási veszteség (amit kidobunk) milyen hatással van a takarmány valós árára. Továbbá bemutatom, hogy
• milyen értéket képvisel a besilózott, de nem megetetett silókukorica-szilázs egy átlagos telepen hazánkban,
• mennyi takarmányt veszítettünk el egy egyébként is ínséges évben, súlyosbítva a takarmányhiányt, és végül
• hány hektáron gazdálkodtunk hiába (elveszítve a művelés költségét és az árunövény adta potenciális nyereséget is).
Az átlagos hazai telepet vettem alapul: 450 fejt tehén és szaporulata; 5500 tonna kukoricaszilázs/év bruttó tétel.
A Közép-Magyarországi viszonyok között 2022-ben betakarított kukoricaszilázsra 30 Ft/kg átlagárat számoltam. Ennél van kisebb ár, de sokkal drágább kukoricaszilázs is Magyarországon! Az 1. táblázatban látható, hogy a rendkívülinek számító 30 Ft/kg kukoircaszilázs-költség a veszteség kiszámítása után 35 Ft/kg, 38 és 40 Ft/kg értékre emelkedett 85%, 80% és 75% etethető mennyiség esetében. A veszteség elkerülhetetlen (az erjedésnek 'ára' van: elillanó CO2, vízgőz és ammónia mindig fog képződni), de a mértéke csökkenthető. Ha átlagosan 15%-ra lehetne csökkenteni a veszteség értékét, akkor már komoly értékmegőrzésről beszélünk éves szinten.
Ha átlagosan 15%-ra lehetne csökkenteni a veszteség értékét, akkor már komoly értékmegőrzésről beszélünk – A szerző felvétele
• Amennyiben sikerült volna a veszteséget megfelelő silózási, kitárolási technológiával és irányított erjedéssel 5%-kal csökkenteni, akkor 8 MFt-ot tudott volna 2023-ban megtakarítani egy hazai átlagos méretű telep.
• Amennyiben 10%-kal csökkentette volna a veszteséget, akkor 16,5 MFt lenne a nem elvesztett érték 2023-ban (csak a kukoricaszilázs vonatkozásában).
Takarmányhiányos időben az is számít, hogy a besilózott takarmányból mennyit nem tudunk megeteti. Továbbá a behozott és besilózott, de nem megetetett szilázs a szántóföldön is költségekkel terheli a gazdaságot, valamint egynyári növény esetében az adott területen eladható áruvényt is termelhettünk volna, nyereséggel:
• Amennyiben 5%-kal csökkentette volna a telep a veszteséget, akkor 275 tonna kukoricaszilázzsal többet tudott volna megetetni a betárolt készletből. Ez annyit jelent, hogy 275 tonna/17 tonna/ha (2023) = 16 ha silókukorica terület és annak művelési költsége nem vész kárba, sőt jól eladható árunövényt lehetett volna rajta termelni.
• Amennyiben 10%-kal csökkentette volna a telep a veszteséget, akkor 550 tonna kukoricaszilázzsal többet tudott volna megetetni a betárolt készletből. Ez annyit jelent, hogy 550 tonna/17 tonna/ha (2023)= 32 ha silókukorica terület és annak művelési költsége nem vész kárba, sőt még nyereséget is termelt volna.
A kukoricaszilázsban bekövetkezett erjedési és romlási veszteség hatása a valós fajlagos árra és a veszteség éves költségére egy átlagos hazai tejelő telepen 2023-ban
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A közép-magyarországi viszonyok között 2022-ben betakarított lucerna-, rozs-, fűszilázsra/szenázsra 50 Ft/kg átlagárat számoltam. A 2. táblázatban látható, hogy az 50 Ft/kg szilázs/szenázs költség a veszteség kiszámítása után 59 Ft/kg, 63 Ft/kg és 67 Ft/kg értékre emelkedett 85%, 80% és 75% etethető mennyiség esetében. Mint már írtuk, a veszteség elkerülhetetlen, de a mértéke csökkenthető!
A veszteség elkerülhetetlen, de a mértéke csökkenthető – A szerző felvétele
• Amennyiben sikerült volna 5%-kal csökkenteni a veszteséget, akkor 5 MFt-ot tudott volna 2023-ban megtakarítani egy hazai átlagos méretű telep egy tavaszi betakarítású szilázsra/szenázsra vonatkoztatva.
• Amennyiben 10%-kal csökkentette volna a veszteséget, akkor 10 MFt lenne a nem elvesztett érték 2023-ban egy tavaszi betakarítású szilázsra/szenázsra vonatkoztatva.
• Amennyiben figyelembe vesszük, hogy általában a lucernaszilázs/szenázs mellett van legalább egy másik tavaszi betakarítású szilázs is a telepen (rozs- és/vagy fűszilázs/szenázs), akkor együttesen már 10-20 M Ft értékmegtakarításról lenne szó 2 x 200 vagon tömegtakarmány esetében.
Az alábbiakban látják, hogy mennyi tömegtakarmányt nem tudunk megetetni 2023-ban, és hány hektár termőterületet műveltünk meg feleslegesen:
• Amennyiben 5%-kal csökkentette volna a telep a veszteséget egy szilázsra/szenázsra, akkor 100 tonnával többet tudott volna megetetni a betárolt készletből (100 tonna/6 tonna lucernaszilázs/ha (2023) = 16 ha lucerna nem vész kárba).
• Amennyiben 10%-kal csökkentette volna a telep a veszteséget egy szilázsra/szenázsra, akkor 200 tonnával többet tudott volna megetetni a betárolt készletből (200 tonna/6 tonna lucrnaszilázs/ha (2023) = 33 ha lucerna nem vész kárba).
• Amennyiben két szilázstípusra (2 x 200 vagon) 5%-kal csökkentette volna a telep a veszteséget egy szilázsra/szenázsra, akkor 200 tonnával többet tudott volna megetetni a betárolt készletből
- 100 tonna/6 tonna lucernaszilázs/ha (2023) = 16 ha lucerna nem vész kárba).
- 100 tonna/15 tonna rozs- vagy fűszilázs/ha (2023) = 6,7 ha rozs/fű nem vész kárba.
Ez összesen közel 23-25 ha kárbaveszett termőterület és annak művelési költsége.
• Amennyiben két szilázstípusra (2 x 200 vagon) 10%-kal csökkentette volna a telep a veszteséget egy szilázsra/szenázsra, akkor 400 tonnával többet tudott volna megetetni a betárolt készletből
- 200 tonna/6 tonna lucernaszilázs/ha (2023) = 33 ha lucerna nem vész kárba).
- 200 tonna/15 tonna rozs- vagy fűszilázs/ha (2023) = 13 ha rozs/fű nem vész kárba.
Ez összesen közel 45-50 ha kárbaveszett termőterület és annak művelési költsége.
A tavaszi betakarítású szilázsban/szenázsban bekövetkezett erjedési és romlási veszteség hatása a valós fajlagos árra és a veszteség éves költségére egy átlagos hazai tejelő telepen 2023-ban
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Még drágább az életed...
Hozzá kell tenni, hogy a veszteséget nemcsak 'a nem megetetett szilázs/szenázs' értéke okozza, hanem a szilázs táplálóértékének (energiatartalmának) csökkenése is (3. táblázat).
Az energiaveszteség lehetséges mértéke a veszteség típusának függvényében
|
Vegyünk egy példát. Egy átlagos kukoricaszilázs energiatartalma 6,4 MJ NEl. Amennyiben nem irányított heterofermentatív erjedés zajlik le, az 4% energiaveszteséget okoz.
• Ebben az esetben a kukoricaszilázs valós energiatartalma 0,26 MJ/kg sza. értékkel csökken, ami óriási veszteség (0,26 MJ/kg sza. x 7 kg sza/nap = 1,8 MJ/nap/tehén).
• Ezt +0,3 kg/nap/tehén nedves kukoricával lehet többé-kevésbé pótolni, ami napi + 40 Ft/tehén többletköltséggel jár 2023-ban (120 Ft/kg nedves kukorica árral számolva).
• Ez 6,5 M Ft többletköltség éves szinten 450 tehénre (ez csak a natív heterofermentatív erjedésből szárazó veszteség, más nincs benne).
Amennyiben másik két takarmánytípus, mint például a lucernaszilázs és a rozs- vagy fűszilázs is átmegy ezen a veszteségen, úgy a többletköltség megkétszereződik, tehát +13 MFt/év lesz (0,04 x 6 MJ/kg sza. x 3+4 kg sza./nap/tehén= 1,68 MJ/nap/tehén).
A lucerna- és a rozs- vagy fűszilázs esetében azonban ún. másodlagos erjedéssel (vajsavas erjedéssel) is kell számolni gyenge technológia esetében, ami további 0-5% veszteséget jelent (potenciálisan további 6-7 MFt/év többletköltség). Sok kis veszteségből összeadódik egy jelentős tétel, amit már a könyvelés is 'észrevesz'.
A cikksorozatot a rossz behordási-taposási menedzsment és silótető okozta veszteségekkel folytatjuk, guruló forintban és elveszített hektárokban számolva. Jön a következő szezon, itt a lehetőség, hogy figyeljünk a silózási technológiára, mert valaki biztosan kifizeti a révészt!
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
