Első interjúnkban egy Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén gazdálkodó termelővel beszélgettünk. A hangulat természetesen fagyos volt, bár a csontszáraz valószínűleg jobban közelít a talpunk alatt lévő valósághoz.

Ilyen mennyiségű gonddal ugyanis a 20 éve szántóföldi növényermesztéssel foglalkozó gazdálkodónak nem kellett megküzdenie.

"Optimista ember vagyok, de ami a koviddal kezdődött, a háborúval és az azzal párhuzamosan zajló inputanyagár-robbanással folytatódott, majd most az aszállyal végződik, már nekem is sok" – válaszolta Gyói Gábor a termelők hangulatát firtató kérdésünkre. "Március óta minden napot azzal kezdek, hogy megnézem az előrejelzést, lesz-e eső. Nevetséges, hogy már 10-15 mm-nek is örülni tudnánk itt..."

A kelet-magyarországi termelők jó része, de a Tiszazug térségében mindenképpen április végén elköszöntek a jó termés reményétől a kalászosokban, majd lemondtak arról a kevés repcéről is, most pedig már a kukoricáról is. A napraforgóban 1 tonna (plusz-mínusz fél tonna)/hektár eredményre számítanak.

napraforgó

Részlet az alábbi videóból – ilyen a napraforgó Jász-Nagykun-Szolnok megyében

A Tiszazugban, a Körös és a Tisza által bezárt háromszögben nem nagyon maradt olyan kukorica az öntözetlen táblák között, amibe be kellene engedni majd a kombájnt. A legtöbben elkezdték az állattenyésztés számára a silózást, bálázást.

Mit mutatnak a számok?

Gábor kalkulációja szerint egy 100 hektáros gazdaságban elindítani az évet körülbelül 30 millió forint. Ezt normális esetben természetesen fedezi az előző gazdasági év eredménye. Az idei évet úgy tudják zárni optimális esetben, hogy az árpa, a búza és a napraforgó esetében a felmerült inputköltségeket talán fedezi a bevétel, bár akkor nem esett még szó a munkabérről vagy az esetleges hiteltörlesztésekről. A kukorica viszont akkor is 1-200 ezer forintos mínusszal zár, ha csak szigorúan az inputanyagok költségeit számoljuk.


Viszont mindjárt vetni kell. És bizony az csak egy része a problémának, hogy nehéz előteremteni rá a pénzt, a másik az, hogy egyáltalán lesz-e értelme vetni. "A mostani előrejelzések szerint ugyanis annyi tudható nagy bizonyossággal, hogy augusztus 20-ig nem lesz jelentősebb eső. Akkor körülbelül egy hónap marad arra, hogy leessen az a minimálisan szükséges 100-150 mm eső, ami azt garantálná, hogy a sokévi átlagterméshez képest ne mínusz 2 tonnás terméskilátással vessük el a búzát."

Ez még mindig nem volna elég, hiszen óriási mínuszban vannak a talajok, de a vetésekhez ez lenne nélkülözhetetlen. "Aki az elmúlt években megfontolt döntéseket hozott, nem vett ki a kelleténél több pénzt a gazdaságból, annak kellett, hogy legyen valamennyi tartaléka, és ezt a katasztrofális évet valahogyan kihúzza. De még egy ilyen év nem jöhet" – mondta Gábor.

A repcéről itt végleg lemondtak

"Nem ismerek olyan termelőt errefelé, aki azon gondolkodik, hogy repcét vet". A repce egy ilyen év után óriási kockázat, túl sok a bizonytalanság.

  • Egyelőre nem látszik, hogy lesz esély péládul megfelelő magágy előkészítésére, ha nem esik eső.
  • Ha esik is egy kevés eső, nagy az esély arra, hogy alászárad a csíra, ugyanis rendkívüli mélységben száraz a talaj, tehát ami esik, azonnal leszivárog a mélyebb rétegekbe.
  • A szerkivonások miatt egyre nagyobb kihívás megadni a megfelelő növényvédelmet ősszel a repcének.

Gábor azt mondja, hogy itt a legtöbben kihúzták a repcét a vetésforgóból, Szolnok megyében, aki nem tud öntözni, nem is foglalkozik vele.

Ebben a videóban Gyói Gábor és Kristóf Milán mutatják be, hogy pontosan mi is a helyzet Szolnok megyében:

A témát folytatjuk, további gazdálkodói tapasztalatok következnek az ország más tájairól is!

Aszálytérkép és friss hírek az aszályról: légy képben, hol, mekkora a baj!

Indexkép: Pixabay