A csoportosan tartott sertéseknél minden esetben, – akár az ökológiai gazdaságba beilleszthető kifutós tartásról vagy a teljesen zárt technológiájú rendszerről van szó –  célszerű szem előtt tartani, hogy a sertéscsoportok fizikai életterét, a fakkokat – rekeszeket, kutricákat – úgy kell kialakítani, hogy minél kisebb legyen a sertéstartás környezeti terhelése, és minél nagyobb a sertések komfortérzete, melynek segítségével javítani lehet a termelésük színvonalát – olvasható a Magyar Állattenyésztők Szövetségének a cikkében.

sertés

A sertéscsoportok fizikai életterét úgy kell kialakítani, hogy minél kisebb legyen a sertéstartás környezeti terhelése – fotó: pixabay.com

Nagyon sok takarítási munka megspórolható

Mesterséges körülmények között a sertések lakókörzetének tekinthető az a fizikailag körülhatárolt kutrica vagy rekesz, amelyben adott korcsoportban tartjuk őket. Ha a fakkok kialakítása a sertések viselkedési sajátosságai szerint történik, – azaz a funkcionális terek kialakítását segítjük azzal, hogy az etető- és itatóberendezéseket, a trágyázási és pihenési zónákat a természetes viselkedési formákkal összhangban helyezzük el – nagyon sok takarítási munkát, almozásos tartás esetén alomanyagot, a higiéniai viszonyok könnyebb fenntartása miatt gyógyszerköltséget takaríthatunk meg.

Azzal, hogy a bélsár- és a vizeletürítés természetesen lokalizálva lett, és sikerült minél kisebb felületre szorítani, jóval kisebb lesz az istállóban a károsanyag-kibocsátás (ammónia és üvegházhatású gáz emissziója), és a bűzterhelés mértéke, miközben ezzel párhuzamosan az egyre jobban felértékelődő melléktermék, a szerves trágya beltartalmi értéke jelentősen javul.


A pontos tervezés, nagyobb megtakarítást eredményez

A fakkok kialakítása mesterséges környezetben lehetőség szerint ne szabályos négyzet, hanem téglalap alakú legyen. Annak érdekében, hogy a trágyázótér fenntartása stabilabb legyen és a pihenőtér ne szennyeződjön, a fakkokat úgy kell tervezni, hogy a trágyázótér az istálló hűvösebb részére az egyik rövid oldalra kerüljön, például fal mellé, ablak alá. Ezen terület felett helyezhetjük el az itatókat, hogy a csurgalékvíz közvetlenül ide folyjon. A sertések ugyanis a tapasztalatok szerint a hűvös, nedves helyen ürítenek szívesen.

A tömör fallal (pl. műanyag szendvicspanel) elválasztott kutricák alkalmazása esetén is, a szomszédos fakkok között célszerű a trágyatér szélességében rácsos elválasztót használni,  ezzel kihasználva a territoriális viselkedésüket, mert ahol össze tudnak szagolni, az idegen falkabéliekkel találkoznak, ott igyekeznek üríteni.

Lényeges, hogy az etetőberendezéseket ne közvetlenül a trágyázótérre helyezzük, mert így kevésbé szennyeződik a takarmány, de a trágyatérhez mégis kellőképpen közel, mert az evés mint aktív tevékenység közben is előfordul, hogy ürítenek a sertések, főleg, ha kombinált vagy nedves etetést alkalmazunk – írja az allattenyesztok.hu.

Milyen legyen a padozat?

A tömör padozat felett kevesebb lesz a takarmánypazarlás. Részleges rácspadlós technológia esetén a trágyázótér-padozat legyen rácsos, az etető- és pihenőtér pedig tömör.

Az aktív területek fölött (trágyázó- és itató-, valamint etetőtér) érdemes erősebb megvilágítást alkalmazni, mert a sertés sötétben nem lát jól, világosban szívesebben végzi aktív tevékenységeit, míg a gyengébben megvilágított részeken szívesebben pihen, rejtőzködik.

Az előzőkből az következik, hogy a pihenőtér a trágyatértől a legtávolabb kerüljön, kissé gyengébb fényviszonyok mellett, lehetőleg tömör padozatra.