Barack

Radocz

2024. június 25., szerda 12:03

Válasz #664 hozzászólásra Itt a beigli, a kép a fotóalbumba lesz. Ha sikerül oda tennem Diós-mákos beigli, ahogyan még nagymamám készítette Hozzávalók Szerző: Kata Kata 1 kg liszt 25 dkg vaj 20 dkg zsir, ha lehetséges libazsir 3 dkg élesztő 2 tojás 6 dkg cukor, só 4 dl tej Diótöltelék: 2 dl tej 30 dkg cukor 40 dkg darált dió 8 dkg mazsola kevés törött fahéj 1 citrom reszelt héja 2 dl házi baracklekvár Máktöltelék: 2,5 dl viz 30 dkg cukor 40 dkg darált mák 1 citrom reszelt héja kevés törött fahéj kevés szegfüszeg 8 dkg mazsola 2 dl lekvár Nehézségi fok: nehéz Elkészítési idő: 180 perc Mindig nagy szeretettel gondolok nagymamámra, amikor fogyasztjuk a Tőle tanult módon készült beiglit. Elég időigényes, de nagyon megéri a fáradságot! • A lisztet a cukorral, sóval, zsiradékkal elmorzsoljuk, az élesztőt kevés langyos tejben feloldjuk és az egészet megfelelő mennyiségű tejjel összegyúrjuk. A tésztának félkeménynek kell lennie, hogy a kéztől elváljon. • Letakarva rövid ideig (15-20 perc) pihenni hagyjuk, majd a tésztát 6 egyenlő részre osztjuk, cipókba formázzuk. Ezután a tésztát vékony téglalap alakúra nyújtjuk, megkenem a lekvárral, és amilyen vastagságú a tészta, olyan vastagon kenem meg a dió, illetve a máktöltelékkel. Összesodrom, tepsire helyezem hármasával megfelelő távolságra egymástól. • Mindegyiket 3-4 helyen megszurkálom. tojássárgájával megkenem, s hideg helyen kb.30-40 percig állni hagyom, ezután megkenem tojásfehérjével és további 30 percig pihentetem, de most már meleg helyen. Mérsékelten meleg sütőben megsütöm. Szép márványosnak /repedezett/ kell lennie. • Megjegyzés: A töltelékek készítésénél a folyadékot a cukorral felforralom és ezzel öntöm le a diót, ill. a mákot, majd hozzáadom a fűszereket (a lekvárt nem). Ha a töltelék hígabbra sikerülne, egy kevés morzsát teszek bele. Mivel a Netről van, ott is megtalálható. De tavaly már saját készítésbe is bejött. Talán ez?

Pintér Zoltán

2024. június 25., szerda 12:03

Zöldség, gyümölcs és dohány szerkezetátalakítási program 2013-05-02 09:18 2010-ben már elindult a zöldség, gyümölcs és a dohány szerkezetátalakítás jogcím, azonban vannak olyan ügyfelek, akik nem léptek be a programba két éve. A programon kívüli zöldség és gyümölcs termelőknek kizárólag a 2012. támogatási évben újra lehetőségük nyílt a programhoz való csatlakozásra. A 2013-as támogatási évben már nincs lehetőség a programhoz való csatlakozáshoz! Zöldség támogatási jogosultság igényelhető spárga, dinnye, torma és fűszerpaprika termelésére szolgáló terület után, amely terület a 2009. évben egységes területalapú támogatása jóváhagyott volt! Gyümölcs támogatási jogosultság igényelhető: cseresznye, sárgabarack, meggy, körte őszibarack, alma és szilva termelésére szolgáló terület után, amely terület a 2009. évben egységes területalapú támogatása jóváhagyott volt. Továbbá igazolni kell a referenciaterület megállapításánál figyelembe vehető minimális hektáronkénti tőszámot, valamint az ültetvény életkorát. A támogatást az az ügyfél igényelheti aki rendelkezik támogatási jogosultsággal. A támogatás aktiválásának feltétele, hogy jogosult településen, minimum a támogatási jogosultság darabszámával megfelelő hektárszámú egységes területalapú támogatást vegyen igénybe. A már meglévő jogosultságok esetében az igénylés elmulasztása a támogatásra való jogosultság elvesztésével jár. Továbbá az igénylés során meg kell adni, hogy mely településen milyen elismert tevékenységet kíván folytatni, mivel a támogatása igénybevételének feltétele hogy a támogatásban résztvevő ügyfél az elismert tevékenység keretében Virginia és Burley dohány támogatási jogosultságonként naptári évente 1000 munkaóra, zöldség és gyümölcs támogatási jogosultságonként naptári évente 700 munkaóra elismert élőmunka ráfordítást biztosít, valamint támogatási jogosultságonként évente elismert tevékenységből származó legalább 300.000 Ft árbevételt teljesítsen. A szerkezetátalakítási program alapján vállalt élőmunka ráfordítási kötelezettség feltételeinek nem vagy csak részleges teljesítése esetén nem teljesítési bírság kerül kiszabásra. A feltételek és kötelezettségek teljesítésének mértékéről szóló nyilatkozat benyújtási határideje 2014.02.15. http://href.hu/x/kjty

Pintér Zoltán

2014. október 15., csütörtök 11:46

.../2010. (...) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes területalapú támogatás (SAPS), valamint az ahhoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatások (top up) 2010. évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről Tájékoztatás és figyelem felhívás! Az itt közzétett, szám és kihirdetési időpont nélküli rendelet még nem lépett hatályba, kihirdetése folyamatban van. A közzététel tájékoztató jellegű, a jogalkalmazók a Magyar Közlönyben történő kihirdetést kötelesek megvárni. Csak a Magyar Közlönyben kihirdetett és hatályba lépett rendelet alkalmazható! A Magyar Közlönyben történő kihirdetésre megküldve 2010. március 11-én dr. Mikó Zoltán A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 81. § (3) bekezdés a) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – a következőket rendelem el: I. Fejezet Általános rendelkezések 1. § E rendeletet az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó 2010. évi kiegészítő nemzeti támogatások igénybevételével kapcsolatos bizottsági határozatra figyelemmel kell alkalmazni. 2. § E rendelet alkalmazásában: 1. anyajuh: a Tanács 2009. január 19-i, a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 73/2009/EK rendelet (a továbbiakban: 73/2009/EK tanácsi rendelet) 100. cikk a) pontjában meghatározott nőivarú juh; 2. anyatehén: a 73/2009/EK tanácsi rendelet 109. cikk d)-e) pontjaiban meghatározott nőivarú, háziasított szarvasmarhaféle, figyelembe véve az ugyanezen rendelet 111. cikk (6) bekezdésében foglaltakat; 3. átruházás: a kérelmen bejelentett állatok (egyedek) összességének a birtokon tartási időszak alatt egy átvevőnek történő eladása és a történelmi bázis jogosultságról szóló 106/2007. (IX. 24.) FVM rendelet (a továbbiakban: bázisrendelet) 1. § e) pontja szerinti átruházás; 4. átruházó: az a mezőgazdasági termelő, akinek a kérelemben bejelentett állatai átruházásra kerültek egy másik mezőgazdasági termelő részére és a bázisrendelet 1. § g) pontja szerinti átadó; 5. átvevő: az a mezőgazdasági termelő, akire a kérelemben bejelentett összes állatot átruházzák és a bázisrendelet 1. § h) pontja szerinti átvevő; 6. birtokon tartás: a kérelmezett állatnak az egyes jogcímeknél meghatározott ideig a kérelmező tenyészetében történő tartása; 7. egyéni referenciamennyiség (kvóta): a tehéntej termékpálya szabályozásában alkalmazott kvótarendszerről szóló 14/2010. (II. 23.) FVM rendelet (a továbbiakban: kvótarendelet) 1. § 11. pontjában meghatározott mennyiség; 8. egyéni támogatási felsőhatár: a mezőgazdasági termelőt megillető, az állatlétszámhoz kötött támogatási jogosultságról szóló 82/2005. (IX. 15.) FVM rendelet és az állatlétszámhoz kötött támogatási jogosultság országos tartalékból való igénylésének feltételeiről szóló 30/2006. (IV. 12.) FVM rendelet alapján nyilvántartott támogatási jogosultságok összege; 9. egységes kérelem: az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2010. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló FVM rendelet (a továbbiakban: egységes kérelem rendelet) szerinti kérelem; 10. gyümölcsös ültetvény: a gyümölcsfával (alma, körte, birs, őszibarack, kajszibarack, meggy, cseresznye, szilva, dió, gesztenye, mandula, mogyoró) vagy bogyós gyümölccsel (málna, ribiszke, egres, Yosta (rikö), szeder, szamóca, termesztett bodza) összefüggően telepített terület, amelyet gyümölcs vagy gyümölcs szaporítóanyagának előállítása céljából művelnek; 11. mezőgazdasági termelő: a 73/2009/EK tanácsi rendelet 2. cikk a) pontja szerinti termelő; 12. mezőgazdasági vagyoni értékű jog: a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 9. § n) pontjában meghatározott jog; 13. szőlőültetvény: szőlővel összefüggően telepített terület, amelyet szőlő vagy szőlő szaporítóanyagának előállítása céljából művelnek; 14. támogatható terület: a 73/2009/EK tanácsi rendelet 124. cikk (2) bekezdésében meghatározott, a támogatás szempontjából valamennyi feltételnek megfelelő terület; 15. tejtermelő: a kvótarendelet 1. § 4. pontjában meghatározott termelő; 16. tenyészet: a tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló 119/2007. (X. 18.) FVM rendelet szerint nyilvántartásba vett állattartó a hozzátartozó tenyészettel és tartási hellyel együtt; 17. termeléstől elválasztott támogatás: olyan támogatás, amelynek alapja a mezőgazdasági termelő rendelkezésére álló történelmi bázis; 18. termeléshez kötött támogatás: olyan támogatás, amelynek feltétele a támogatható állat tartása, illetve növénykultúra termelése az e rendeletben meghatározottak szerint; 19. történelmi bázis: a referencia időszakra vonatkozóan meghatározott termelési egység (állatlétszám, terület, tonna, kg) mértéke, amely a termeléstől elválasztott támogatások alapját képezi; a mezőgazdasági termelő rendelkezésére álló, az adott jogcímre vonatkozó történelmi bázis jogosultságok összessége; 20. történelmi bázis jogosultság: az ügyfél történelmi bázisa alapján megállapított mezőgazdasági vagyoni értékű jog; 21. kiegészítő történelmi bázis jogosultság: a kiegészítő történelmi bázis jogosultság megállapításáról szóló 160/2008. (XII. 28.) FVM rendelet (a továbbiakban: kiegészítő történelmi bázis rendelet) szerinti jogosultság. II. Fejezet Az egységes területalapú támogatás 1. Közös szabályok 3. § (1) Az egységes területalapú támogatásra vonatkozó kérelem benyújtására, elbírálására az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben az egységes kérelem rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Egységes területalapú támogatás iránti kérelmet az a mezőgazdasági termelő nyújthat be, aki a támogatás alapjául szolgáló terület vonatkozásában az egységes kérelem rendelet alapján jogszerű földhasználónak minősül. (3) E rendelet szerint egységes területalapú támogatás alapjául szolgáló területnek a 73/2009/EK tanácsi rendelet 124. cikk (1)-(5) bekezdésében foglaltaknak megfelelő mezőgazdasági területet kell tekinteni. (4) A (3) bekezdés szerinti területre az egységes területalapú támogatás igénylése alapjául szolgáló területeket tartalmazó egységes területalapú támogatási kérelemre – az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak akkor fizethető támogatás, ha az egységes területalapú támogatási kérelem vonatkozásában a támogatható terület eléri vagy meghaladja az 1 hektárt. Ha a támogatható terület több mezőgazdasági parcellából áll, az egyes mezőgazdasági parcellák támogatható területének el kell érnie a 0,25 hektárt. (5) Az egységes területalapú támogatási kérelem vonatkozásában legalább 0,3 hektár támogatható szőlőültetvény vagy gyümölcsös ültetvény területe után a támogatás kifizethető. (6) Ha az egységes területalapú támogatási kérelem vonatkozásában a támogatható terület nem éri el együttesen az 1 hektárt, de a mezőgazdasági termelő rendelkezik legalább 0,3 hektár támogatható szőlőültetvény vagy gyümölcsös ültetvény területtel, e terület és az egyéb támogatható területek után együttesen folyósítható a támogatás. (7) Az egységes területalapú támogatás alapjául szolgáló terület megállapításánál nem vehető figyelembe az a terület, a) amely után a mezőgazdasági termelő részére a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján az Európai Unió által társfinanszírozott mezőgazdasági területek erdősítéséhez nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló FVM rendelet szerinti támogatási jogosultság került megállapításra, b) amelyről az ingatlanügyi hatóság által végrehajtott határszemle alapján, távérzékelés vagy helyszíni ellenőrzés útján megállapítható, hogy az adott terület (parcella) 2003. június 30-án nem tett eleget a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 36. § (1) bekezdésben előírt hasznosítási kötelezettségnek, c) amely az épített műtárgy felületén helyezkedik el. (8) Ugyanarra a mezőgazdasági parcellára csak egy egységes kérelem nyújtható be. Csatolt dokumentum: Jogszabálytervezet teljes szövege (PDF) Forrás: FVM Jogi Főosztály 2010.03.11. 14:57

Beki bácsi

2014. október 15., csütörtök 11:43

A burgonya védelme Növényvédelem A dél-amerikai származású burgonya (Solanum tuberosum L.) világviszonylatban az egyik legfontosabb növényünk. Termésmennyiségben a búza, kukorica és rizs után a negyedik helyen áll. Igazi kozmopolita növény, Alaszkától Új-Zélandig szinte a világ minden sarkában sikerrel termeszthető. A növény potenciális termőképessége rendkívül nagy, >120 t/ha. Jelentős energiaszolgáltató képessége, kedvező esszenciálisaminosav-összetétele, könnyű emészthetősége és változatos elkészíthetősége miatt fontos élelmiszernövény. Az iparilag fejlett országokban a burgonya csaknem 40%-a kész, vagy félkész termékké feldolgozott formában kerül forgalomba, a kevésbé fejlett országokban és a harmadik világ országaiban a takarmányozási célú felhasználás is jelentős. Hazai termőterülete az utóbbi évtizedben 30 000 ha alá esett, az országos összes termés évi 600–650 ezer tonna körül alakul. A termelés kb. 1/3-a korszerű nagyüzemekben, jelentősebb része pedig kis/közép, és háztáji, konyhakerti gazdaságokban zajlik. Az ipari feldolgozás aránya alig 5% körüli, míg takarmányozásra való felhasználása elhanyagolható. A burgonya termesztése költségintenzív feladat: speciális gépek és berendezések, korszerű tápanyag-utánpótlás és növényvédelem, speciális szaktudás szükséges hozzá. A hektáronként megjelenő, akár milliós nagyságrendű termelési érték, összehasonlítva például a gabonafélékkel, különös jelentőséget ad a burgonya növényvédelmének. Ezért a korszerű burgonyatermesztés fontos eleme a termés mennyiségi és minőségi veszteségét előidéző kórokozók, kártevők és élettani behatások elleni hatékony védelem. A burgonya sikeres termesztését számos kórtani és kórélettani tényező nehezíti. Szántóföldi élelmiszernövényeink közül talán a legtöbb kórokozója és kártevője a burgonyának van. Csupán hepatitisz.hu">vírusokból és hepatitisz.hu">vírusszerű szervezetekből több mint 40 féle kórokozó fertőzi a burgonyát. Dél-amerikai eredetüknek köszönhetően Európában közülük számos zárlati (karantén) státus alá esik. A burgonyatermesztésben a vetőanyag egészségi állapotának – gumó, vegetatív szaporító képlet – sokkal nagyobb a jelentősége az elérhető termés mennyiségének kialakításában, mint a magról szaporított növényeknél. A gumót ért kedvezőtlen biotikus és abiotikus tényezők hatásai ugyanis a termelés egyik évéről a másikra a vetőgumóval továbbadódnak (nem úgy, mint a magról szaporított növényeknél), és azok akkumulálódva a burgonya kórtani, illetve élettani leromlásához vezetnek. A leromlás mértéke fogékony fajtákban évről évre növekszik, és ez súlyos termésveszteséget és minőségromlást eredményez. A vetőgumó termőképességét, biológiai értékét leginkább a különböző burgonyapatogén hepatitisz.hu">vírusok veszélyeztetik. Az ellenük való sikeres védekezés alapja az ellenálló, rezisztens fajták termesztése. Magyarországi körülmények között a közvetlen terméskiesést okozó kórokozók közül – különösen öntözött termesztési viszonyok között – legjelentősebb a burgonyavész kórokozója a Phytophthora infestans, az állati kertevők közül a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata). Karantén státusuk és a fertőzött európai területekről való közvetlen behurcolás veszélye miatt külön ki kell emelnünk egyes baktériumos betegségeket (Ralstonia solanacearum, Clavibacter michiganensis subsp. sepedonicus), a burgonya-fonálférgeket (Globodera rostochiensis és G. pallida) és a gumóorsósodás viroidot. Itt a védekezés alapja a mentesség megőrzése, a behurcolás megakadályozása, az ellenőrzött eredetű és minőségű vetőanyag használata. Az élettani betegségek közül a vasfoltosságot, a gumótorzulásokat, az üregesedést és cérnacsíraképzést kell kiemelnünk. Mivel előfordulásuk erősen fajta-, termőhely- és évjáratfüggő, ezért elkerülésükre a lehető legjobban ismernünk kell a hajlamosító tényezőket és azok kölcsönhatásait. ÉLETTANI KÁROSODÁSOK A burgonya azon károsodásait, melyek nem örökletes jellegűek, és amelyeket a burgonyanövényt, illetve burgonyagumókat a termesztési ciklus vagy az azt követő tárolás során bekövetkező abiotikus stresszhatások idéznek elő, a burgonya élettani károsodásainak („betegségeinek”) nevezzük. Ezek a károsodások a legváltozatosabb formában jelentkezhetnek, és sok esetben nagy gazdasági jelentőséggűek. Minőségrontó szerepük révén erősen csökkenthetik az étkezésiburgonya-tételek felhasználhatóságát, értékesíthetőségét, ronthatják a gumók tárolhatóságát, csökkenthetik a vetőburgonya-tételek biológiai értékét. Közös jellemzőjük, hogy előfordulásuk alapvető oka valamilyen, az optimálistól eltérő termesztési, vagy tárolási körülmény, de a tünetek súlyosságára, az előfordulás gyakoriságára jelentős hatással van maga az adott tényezőre érzékeny fajta, a genotípus is. A leggyakoribb előidéző okok között szerepel a rossz talajszerkezet, az egyenetlen vízellátás (időszakos vízhiány, vagy -többlet), hőmérsékleti anomáliák (hideg, vagy hőhatás), tápanyagfelvételi zavar, időszakos oxigénhiány stb. Az egyetlen védekezési lehetőség a megelőzés, az optimálishoz közeli termesztési és tárolási körülmények megteremtése, illetve a termelési színvonalhoz illeszkedő fajta körültekintő kiválasztása. Gumófejlődési rendellenességek Ikernövés, fiasodás, babásodás. Gyakran előforduló elváltozások, melyek arra érzékeny fajtákon az időszakos vízhiány következtében jelentkező kényszerérés, a gumók fejlődésének leállása, majd újraindulása miatt következnek be. Az ilyen gumók csökkent értékűek. Az idős és a fiatal gumórészek keményítőtartalma eltérő, gyakori az idősebb gumó kiüresedése, üvegessége. A gumók nyugalmi ideje is különböző. Kialakulását megelőzni egyenletes vízellátással, illetve a gumófejlődés leállása utáni azonnali szártalanítással és időbeni betakarítással lehet. Gumótorzulás Általában rossz talajmunka, rögös, kemény talajszerkezet következtében alakul ki. A formátlan, alaktalan gumók a tétel étkezési értékét, ipari feldolgozhatóságát jelentősen csökkentik. Kialakulását megelőzni a rostálható talajszerkezet megőrzésével, a tömörödéshez vezető túlzott taposás, túlöntözés elkerülésével lehet. Átnövés és füzéresedés Olyan fejlődési rendellenesség, amikor a gumó egy vagy több rügyéből újabb sztólók, s azokon újabb gumók fejlődnek. Elsősorban az egyenetlen vízellátással párosuló hőstressz okozta gumófejlődés leállás (kényszerérés), majd újraindulás idézi elő, érzékeny fajtákon. Az egyes gumók keményítőtartalmában jelentős különbségek lehetnek. Az idősebb gumók keményítőtartalma lecsökken (a gumóhús „üveges” vágási felületű lesz), s emiatt feldolgozhatóságuk, tárolhatóságuk nagymértékben csökken. Védekezni a hajlamosító tényezők kiküszöbölésével és az érzékeny fajták kizárásával lehet. Gumórepedés, üregesedés Mindkét rendellenesség elsősorban bőséges víz (csapadék, vagy öntözés) és bőséges nitrogénellátás hatására következik be. Oka a gumók szöveteinek túl gyors, hirtelen növekedése. Érzékeny fajtákon jelentős minőségrontó tényező lehet. Elkerülhető, ha tartózkodunk az egyoldalú nitrogéntrágyázástól, túlöntözéstől és a hajlamos fajták termesztésétől. Feketeszívűség A talajban vagy a tárolás során kialakuló oxigénhiányos állapot hatására a gumó központi részében lévő sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez, s elhalhatnak. Az elhalt sejtek tömege adja a gumó közepének fekete/szürkés elszíneződését. Az ilyen gumók ipari feldolgozásra alkalmatlanok. Megelőzni az oxigénhiányos állapotok kialakulásának elkerülésével lehet (kis adagú öntözések, a tárolók megfelelő átszellőztetése). Vasfoltosság A gumóhúsban elszórtan jelentkező szabálytalan alakú, olyan kisebb-nagyobb barnás foltok gyűjtőneve, melyek elhalt sejtekből állnak. Előfordulása talajtípustól, a talaj kalciumszolgáltató képességétől, az adott évjárat időjárásától és a fajta érzékenységétől függ. Oka a növény kalciumfelvételi zavaraiban keresendő. Étkezési burgonyában jelentős minőségrontó tényező lehet. Előfordulásának gyakoriságát hajlamosító termőtájakon az érzékeny fajták mellőzésével, öntözéssel és talajjavítással (meszezéssel) lehet csökkenteni. Cérnacsíra- és csíragumóképzés A tárolás során vagy a talajban, ültetés után a gumókon vékony, hajtásképtelen csírák, vagy a csírákból közvetlen kicsiny gumók fejlődnek. A tüneteket leggyakrabban valamely kórokozó fertőzésének tulajdoníthatjuk (hepatitisz.hu">vírus, fitoplazma), de előidézheti a burgonyagumó élettani elöregedése is, melyet a tenyészidőszak alatti stresszek (hősokk, szárazság) tovább erősíthetnek. A cérnacsírás, csíragumós vetőgumók általában nem hajtanak ki, vagy csak csenevész, értéktelen bokrokat nevelnek. Előfordulásának gyakoriságát leginkább örökletes genetikai tényezők befolyásolják. Fiziológiailag instabil (stresszérzékeny) fajták minden éréscsoportban előfordulnak, de gyakoribbak a korai tenyészidejűek között. A kártételt legcélszerűbb megelőzni a vetőgumó rendszeres megújításával, illetve az instabil fajták teljes mellőzésével. Zöldülés A burgonyagumóban, ha fény éri (pl. lemosódik a fedő talajtakaró), elkezdődik a zöld színtestek, klorofill képződése, s vele együtt beindulnak a növény zöld részeire jellemző azon biokémiai folyamatok is, melyek eredménye a mérgező glikoalkaloidok (solanin, és chaconin) képződése. A megzöldült gumók fogyasztásra alkalmatlanok, ezért, ha arányuk étkezési burgonya esetén néhány százaléknál több, jelentős lehet a veszteség. A vetőburgonya zöldülése nem jár minőségromlással. A megzöldült gumók aránya csökkenthető megfelelő nagyságú bakháttal, a gumók teljes sötétben való tárolásával, a kereskedelemben a polcokon történő rövid idejű tárolással, gyakori árucserével. Fehérszemölcsösség Mikor a burgonyatábla talajában pl. jelentősebb csapadék vagy túlöntözés hatására tartós oxigénhiányos állapot alakul ki, akkor a gumókon lévő légzőnyílások (lenticellák) kinyílnak, megnagyobbodnak. Ilyenkor a környékükön fehéres színű keményítőszemcsék rakódnak le, melyek a betakarítás után is a gumók felszínén maradnak, s jelentősen rontják azok piacosságát. A nyitott lenticellák fertőzési kaput is jelenthetnek a gumót fertőző kórokozók számára. A tünetek kialakulását elkerülni jó talajszerkezetű és vízáteresztő képességű táblák kiválasztásával, a kívánatos talajállapot megteremtésével és a túlöntözés elkerülésével lehetséges. Szürkefoltosság A gumókat ért mechanikai behatások (ütődések) következtében a sérült sejtekben lévő tirozin és más fenol típusú vegyületek a polifenoloxidáz enzim hatására oxidálódnak. A folyamat szürkés színű melanin képződéséhez vezet. Az egyes fajták érzékenysége között óriási különbségek vannak. A több szárazanyagot tartalmazó fajták a sejtek nagyobb turgor nyomása következtében általában érzékenyebbek a sérülésekre, s így a szürkefoltosság kialakulására is. A tünetek kialakulásának valószínűsége csökkenthető a betakarító és manipuláló gépek helyes megválasztásával, a gumók ütődésének minimalizálásával. Ideális, ha egyszerre a gumók soha nem esnek le 30 cm-nél magasabbról. VÍRUSOK OKOZTA BETEGSÉGEK Burgonya Y-hepatitisz.hu">vírus Potato virus Y (PVY) A Potyviridae család Potyvirus nemzetség típustagja. A flexibilis 684–730 × 11 nm nagyságú fonál alakú virionok, pozitív egyszálú RNS-t tartalmaznak. A kórokozóknak széles a gazdanövényköre. A burgonya Y-hepatitisz.hu">vírus minden burgonyát termesztő országban elterjedt. A nagy változékonyságú kórokozónak több törzse ismert. Ezek közül a jelentősebbek a normál vagy O törzs (PVYO), a C törzs (PVYC), a dohány érbarnulás vagy N törzs (PVYN) és a burgonyagumó nekrotikus gyűrűsfoltosság vagy NTN törzs, amelyet a világon először Magyarországon írtak le. A PVYC törzs különlegessége, hogy a köpenyfehérjegén defektusa révén nem vihető át levéltetű vektorral. A burgonyafajták többségén a PVY0 és PVYC törzsek fertőzése foltosodást és nekrózist (tintafoltosság) és törpenövést okoz. A PVYN elsősorban mozaikfoltosságot okoz, amelyet másodlagosan a nekrózis kialakulása követhet. A PVYNTN rezisztenciát áttörő tulajdonságú törzs. Napjainkban ez a törzs okozza a legtöbb gazdasági kárt, és ez a legelterjedtebb. A fertőzés következtében a levéltüneteken kívül a burgonya gumóján és bogyóján nekrotikus gyűrűs foltok jelenhetnek meg. Az utóbbi két évtizedben az NTN törzs elterjedését követően a burgonya legfontosabb hepatitisz.hu">víruskórokozójává vált. Mechanikai úton hepatitisz.hu">vírusfertőzött burgonyagumóval és nem perzisztens (stylet borne) módon levéltetvekkel terjed. Több mint negyven levéltetűfaj eredményesen terjeszti (Macrosiphum euphorbiae, Aphis fabae, Myzus persicae, Rophalosiphonius latysiphon stb.). Burgonya A-hepatitisz.hu">vírus Potato virus A (PVA) A Potyviridae család Potyvirus nemzetségébe tartozik. A virion 730 nm hosszú és 11 nm keresztmetszetű flexibilis fonál. A genom pozitív egyszálú RNS. Minden burgonyatermesztő területen előfordul. Több törzse ismert. A tünetek hepatitisz.hu">vírustörzstől függőek. A fertőzés sokszor tünetmentes, vagy enyhe mozaikfoltosságban nyilvánul meg. Érzékeny fajtákon csúcselhalást okoz. Komplex fertőzéskor a tünetek súlyosak, és jelentős termésveszteség jöhet létre. A kórokozó mechanikai úton hepatitisz.hu">vírusfertőzött gumóval és nem perzisztens (stylet borne) módon, levéltetvekkel terjed (pl. Aphis gossypii, Aulocorthum solani, Macrosiphum euphorbiae, Myzus persicae). Jelenlegi ismereteink szerint a hepatitisz.hu">vírus maggal nem terjed. Burgonya levélsodródás hepatitisz.hu">vírus Potato leafroll virus (PLRV) A Luteoviridae család Polerovirus nemzetségébe tartozik. A virionok izometrikusak, 24 nm átmérőjűek. A genom pozitív egyszálú RNS. A burgonya egyik legjelentősebb kórokozó hepatitisz.hu">vírusa. A világ minden burgonyatermesztő országában elterjedt. A beteg növény levelei kanalasodnak, sodródnak, klorotikusak, törékenyek, üveges tapintásúak, és gyakran vöröses elszíneződésűek. A fertőzött növény a fejlődésben visszamarad és törpül. A kórokozó mechanikai úton nem vihető át. Vegetatív úton és perzisztens (cirkulatív) módon levéltetvekkel terjed. Legfontosabb vektorai a Myzus persicae és a Macrosiphum euphorbiae. Burgonya X-hepatitisz.hu">vírus Potato virus X (PVX) A Barnaviridae család Potexvirus nemzetségének névadó tagja. A virion helikális szimmetriájú, fonál alakú, 515 nm hosszú, 13 nm átmérőjű. A genom pozitív egyszálú RNS. A burgonyatermesztő országokban mindenütt megtalálható. A tünetek kialakulása jelentősen függ a hepatitisz.hu">vírustörzstől és a burgonyafajtától. A legtöbb törzs tünetmentes vagy enyhe mozaikfoltosságot okoz a leveleken. Más törzsek súlyos mozaikfoltosságot vagy a levelek göndörödését és jelentős termésveszteséget okozhatnak. A PVX elsősorban mechanikai úton (termesztőgépek, növényápolás) terjed. Az egészséges vetőgumó a raktározás során a mellette levő beteg gumó csíráitól is fertőződhet. Ismert a burgonyarákot előidéző Synchytrium endobioticum zoospóráival, valamint arankával (Cuscuta campestris) történő terjedése is. A kórokozó levéltetvekkel, maggal és pollennel nem terjed. Burgonya M-hepatitisz.hu">vírus Potato virus M (PVM) A Barnaviridae család Carlavirus nemzetségének tagja. A pozitív polaritású egyszálú RNS-t, a virion helikális szimmetriájú, 650 × 12 nm nagyságú fonál alakú kapszidja tartalmazza. Feltételezhetően a világ minden burgonyatermesztő országában jelen van. A burgonyát a legtöbb izolátum tünetmentesen fertőzi, más izolátumok enyhe klorózist vagy a levelek sodródását idézik elő. A tünetek erőssége a hepatitisz.hu">vírustörzs patogenitásától, a fajta érzékenységétől függ, amelyet a környezeti tényezők is befolyásolnak. A kórokozó mechanikailag, vegetatív szaporítószervekkel és nem perzisztens módon a levéltetvekkel (pl. Myzus persicae, Aphis nasturtii) terjed. A vektorátvitel hatékonyságában nagy különbségek lehetnek az egyes törzsek között. Maggal nem terjed. Burgonya S-hepatitisz.hu">vírus Potato virus S (PVS) A Barnaviridae család Carlavirus nemzetségébe tartozó virion helikális szimmetriájú, fonál alakú és 650 × 12 nm nagyságú. A genomot pozitív egyszálú RNS alkotja. A világon mindenhol előfordul. Burgonyán a PVS törzsek többsége nem okoz tüneteket. Egyes fajtákon a levélszélek sodródnak, göndörödnek. A kártétel többnyire kisebb mértékű, fajtától és hepatitisz.hu">vírustörzstől függő. A törzsek többsége Aphis fabae, A. nasturtii, Myzus persicae, és Rhophalosiphum padi levéltetűfajokkal nem perzisztens módon, valamint mechanikai és gumóátvitellel terjed. A maggal történő átvitel nem ismert. Lucerna mozaik hepatitisz.hu">vírus Alfalfa mosaic virus (AMV) A Bromoviridae család Alfamovirus nemzetségének típustagja. Multikomponensű, a virionok bacilus alakúak hosszúságuk 30, 35, 43, 56 nm, szélességük 18 nm. A genomot osztott, pozitívszálú RNS-ek alkotják. Az igen széles gazdanövénykörű kórokozó az egész világon elterjedt. A leveleken jellegzetes sárga mozaik (kalikó) tüneteket okoz. Egyes fajták levélszélei sodródnak, göndörödnek. Burgonyán ritkábban károsít, de fellépésével mindig számolni kell akkor, ha a burgonya- és a lucernatáblák közel vannak egymáshoz. Átvihető levéltetvekkel (pl. Myzus persicae) nem perzisztens módon, valamint mechanikai úton. Más növényfajok esetében ismert a pollen-és a magátvitel lehetősége is. Paradicsom bronzfoltosság hepatitisz.hu">vírus Tomato spotted wilt virus (TSWV) A Bunyaviridae család Tospovirus nemzetségének tagja. Az izometrikus virionok 85 nm nagyságúak, poliszacharid burokkal határoltak. A genomot pozitív szálú RNS-ek alkotják. A széles gazdanövénykörű kórokozó az egész világon elterjedt. Burgonyán levélsárgulást, levélsodródást és nekrózisokat okoz. A fertőzött növények a fejlődésben visszamaradnak, törpülnek. Hazánkban burgonyán ritkán károsít, de az Egyesült Államokban a burgonya egyik fontos hepatitisz.hu">vírusos betegsége. Átvihető tripszekkel (pl. Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis) perzisztens módon és mechanikailag. A pollennel és maggal történő terjedése nem ismert. Egyéb hepatitisz.hu">vírusok A burgonyának több mint 40 kórokozó hepatitisz.hu">vírusa ismert. Az ismertetett kórokozókon túl nálunk kisebb jelentőségű vagy karantén kórokozók pl. a Potato aucuba mosaic virus (PAMV), Potato mop-top virus (PMTV), Potato virus T (PVT), Potato virus U (PVU), Potato virus V (PVV), Tobacco mosaic virus (TMV), Tomato mosaic virus (ToMV), amelyek a világ más részein okozhatnak jelentős károkat. Védekezés: – megelőzés: a hepatitisz.hu">vírusos betegségekkel szemben kémiai módszerekkel szabadföldi körülmények között nem védekezhetünk. Ezért a megelőzésnek (prevenció) kiemelt jelentősége van. A burgonya esetében alapvető fontosságú az egészséges, hepatitisz.hu">vírusmentes „vetőburgonya” és a rezisztens fajta, valamint a termesztőterület ökológiai adottságainak megfelelő fajta alkalmazása. Több olyan fajta – elsősorban hazai fajták – áll rendelkezésre, amelyek egy vagy több kórokozó hepatitisz.hu">vírussal szemben rezisztensek vagy toleránsak. Az ellenőrzött és fémzárolt egészséges hepatitisz.hu">vírusmentes vetőgumó a sikeres és eredményes termesztés kulcsa. Ha ez lehetséges, be kell tartani az izolációs távolságokat a termesztés során. Lehetőleg rokon növényeket (pl. paprika, paradicsom, dohány), amelyeknek a kórokozói többnyire azonosak, ne termesszünk egymás mellett. Mindezeknek a vetőgumó-előállítás során kiemelt jelentőségük van. – agrotechnikai: az előhajtatás és ültetési időpont megválasztásával csökkenhető a fertőzés bekövetkezése. A különböző száreltávolítási módszerekkel megakadályozható a kórokozóknak a gumóba történő transzlokálódása. – kémiai: a vektorok elleni optimális időben elvégzett inszekticides védekezéssel csökkenthető a fertőzés mértéke. – egyéb: fontos a bizonytalan eredetű import szaporítóanyagok vizsgálata. A világméretű kereskedelem veszélyt jelent ismeretlen egzotikus kórokozók behurcolására és azok megtelepedésére. Sztolbur fitoplazma Stolbur phytoplasma Az egysejtűek (Protophyta) Mollicutes osztályának Mycoplasmatales rendjébe tartózó, DNS-t és RNS-t egyaránt tartalmazó, pleomorf kórokozók. Sejtmembrános, sejtfal nélküli 50–960 nm-es nagyságú prokariotikus mikroorganizmusok. A betegség megjelenésére, a kabóca vektorok számára kedvező meleg, száraz időjárási körülmények között fokozottan számolni kell. A kórokozó a fertőzött növények rostacsöveiben fordul elő. A növények levele kanalasodik, elszíneződik, esetenként léggumócska-képződés is megfigyelhető. A burgonya gumója kisméretű, gumiszerű tapintású és ún. cérnahajtásképződés figyelhető meg. Száraz körülmények között a növény hervad. A beteg tövek a fejlődésben visszamaradnak, törpülnek, és fokozott hajtásképződés is megfigyelhető. A kórokozó mechanikai úton nem vihető át. Kertészeti oltással és kabóca vektorokkal (pl. Hyalesthes obsoletus, Macrosteles laevis) terjed. Védekezés: – szabadföldi körülmények között: a vektorok ellen inszekticidekkel védekezhetünk. – laboratóriumban: a fitoplazmamentesítésre használható módszer a hőterápia és a kemoterápia (tetraciklinek), amelyek azonban a kórokozó elpusztítására nem alkalmasak. BAKTÉRIUMOK OKOZTA BETEGSÉGEK Gumórothadás és „feketelábúság” Erwinia carotovora subsp. carotovora (Jones) Bergey et al. és E. c. subsp. atroseptica (Van Hall) Dye, esetenként az E. chrysanthemi pv. chrysanthemi Burkh. et al., (syn.: Pectobacterium (Jones) Waldee spp.) Magyarországi viszonyok között a gumók lágyrothadása a tárolókban jelentős betegség, a „feketelábúság”, azaz a szártőrothadás pedig szántóföldi körülmények között fordul elő. A gumók lágyrothadása (nedves rothadása) jellegzetes, ismert tünet. A gumók részben vagy egészen kásás péppé alakulnak, szétesnek, esetleg a parahéj tartja össze a rothadó részt. A rothadó gumó a levegővel érintkezve elbarnul. Egy idő után bűzössé válik a folyamat, ekkor már másodlagosan fellépő (anaerob, ún. opportunista) baktériumfajok is jelen vannak (pl. Clostridium, Bacillus stb.), s vajsavas erjedés kezdődik. Ez a tünet főleg a tárolás során zajlik, de már a talajban is elkezdődhet. A „feketelábúság” a hajtásokon található, az alsó szárrészek elbarnulnak, elfeketednek, elnyálkásodnak, a fertőzött tő hervad, elhal, könnyen kihúzható a talajból. Az Erwinia-baktériumfajok polifág kórokozók, fakultatív anaerobok. Gram-negatívok, 1–3 ?m-es pálcika alakúak, peritrich csillózottságúak, szerológiailag pozitívok, BDA-táptalajon szürkésfehér kolóniákat képeznek. Faji elkülönítésük csak laboratóriumi módszerekkel lehetséges. A baktériumok optimális hőigénye 18–26 °C között van, az E. c. subsp. atroseptica a hűvösebb időjárást kedvelő. Közös sajátságuk, hogy genetikailag determináltan olyan enzimjeik vannak (pektinmetilészteráz, poligalakturonáz stb.), amelyekkel lebontják a növényi sejtfal elsődleges ragasztó elemét, a pektint. Ez viszont a szövetek szétesésével jár, ami tulajdonképpen a rothadás. A baktériumok a talajban növénymaradványokon, vagy a tárolási helyeken a földmaradványokkal bevitt gumókon, a gumók lenticelláiban pedig látens formában (az export-import tevékenységek során, pl. így terjednek) telelnek át. A későbbi fertőzés főleg sebzéseken, de a természetes testnyílásokon is bekövetkezhet (sztómák, lenticellák). A talajban a fertőzött anyagumók rothadásakor a sztólókon és lenticellákon át fertőződnek a fiatal gumók. A baktériumokat a drótférgek, pajorok, talajművelő szerszámok, gépek, az eső és az öntözővíz is terjeszti. A gumórothadás a tárolóhelyeken számos tényező függvénye. Ezek közül ki kell emelni a gumók sebzett vagy egészséges voltát, a hőmérsékletet, a páratartalmat, a szén-dioxid-koncentrációt, valamint az esetleges kondenzvíz jelenlétét. Ha a körülmények optimálisak a baktériumoknak, akkor gyorsan nagy tömegű burgonya rothadása következhet be. Ebbe a folyamatba egyes kórokozó gombák is betársulhatnak (pl. Fusarium sp.), és ilyenkor kialakul egy ún. „vegyes rothadás”, ami még nagyobb kárral jár. Védekezés: E speciális tünetek kialakulásának oka még nem ismert (kórokozó?, környezeti tényezők?, gazdanövény?). A kórokozó sejttanilag baktérium (prokarióta, Gram pozitív), morfológiailag viszont a gombákhoz hasonlít. Igen vékony (1,5 ?m), szürke színű spirális lefutású „micélium”-hálózata van, amely feldarabolódik spórákká (ún. kokkuszokká), s ezekkel szaporodik. A fajok meghatározása meglehetősen bonyolult, bakteriológiai biokémiai teszteken alapul. A Streptomyces fajok melegkedvelő, talajlakó organizmusok, szaprotrófként is megélnek. A burgonyagumót még egész korai fejlődési stádiumában a paraszemölcsökön keresztül fertőzik, s csak a talajban terjednek, károsítanak. Felszedés után már nem növekszik a varas folt, de a kórokozó életképesen fennmarad a gumón, tehát vetőgumóval is terjedhet. Elsősorban a laza szerkezetű, könnyen fölmelegedő és kiszáradó talajokban (homok) gyakoribbak. A korábbi tapasztalatokkal szemben az utóbbi évtizedekben a kötöttebb, savas pH-jú talajokon is károsítanak. A baktériumnak valószínűleg több biotípusa is létezik, s ezek alkalmazkodnak az eltérő körülményekhez. A sugárgombás varasodás járványszerű elterjedése számos tényező függvénye. Ezek csak részben ismertek, ill. sok az ellentmondás. Pl. a lenticellaszám (paraszemölcs), a héj cellulóztartalma, a héjszín nem befolyásoló tényezők. Ellentmondás van viszont az utántermesztési fokozatok, a fertőzött vetőgumó, a talaj kémhatása, a műtrágyázás, a mésztrágyázás, a talajok humusztartalma a domborzati viszonyok stb. terén. Védekezés: – fajtarezisztencia figyelembevétele (pl. ellenállóbb a Góliát, Százszorszép (Rioja), White Lady, Hópehely, Russet Burbank, Réka, fogékony a Desirée, Cleopatra, Agria, Kondor, Somogyi kifli), – megelőzés: a fertőzött táblák termesztésből való kivonása, egészséges vetőgumók ültetése, ne ültessünk frissen feltört talajba, kerüljük a közvetlen meszezést a burgonya alá stb., – agrotechnikai: öntözés a gumókötés időszakában. Előzetes zöldtrágyázás vagy lucerna, szója elővetemény. Egyes mezo- és mikroelemtrágyázás (pl. Mg, Mn, Fe, Al). Burgonya ralsztóniás hervadása és barnarothadása Ralstonia solanacearum (Smith) Yabuuchi et al. (Syn.: Pseudomonas solanacearum és Burkholderia solanacearum) Zárlati (karantén) listán lévő kórokozó! Magyarországon 2000-ben találták meg (Jászberény, Rakamaz) holland importú Kondor és Desirée fajtájú burgonyatáblákban. Azóta kisebb mértékben előfordul, főleg a burgonyatermesztő körzetekben. Országosan még nincs elterjedve, de valószínű, teljesen már nem mentesíthető az ország. A tünetek a csúcslevelek hervadásával kezdődnek, majd egyes szárak alulról fölfelé elhervadnak, barnulnak, elfekszenek. Esetenként edénynyaláb-barnulás is megfigyelhető. Ezután a gumók fertőződnek, itt is az edénynyalábgyűrű kezd barnulni, rothadni. Ha a baktériumnyálka a gumó felszínére tör, a „szemek” és lenticellák környékére föld tapad, s ez jellegzetes szimptóma. A tünetek a burgonyatáblában foltokban, gócokban alakulnak ki, először főleg a mélyebb fekvésű részeken. A baktérium polifág kórokozó, elsősorban a Solanaceae család fajait fertőzi (burgonya, paradicsom, paprika, dohány, tojásgyümölcs stb.), de dísznövényeken (muskátli, petúnia) és gyomnövényeken (csattanó maszlag, fekete és keserű csucsor) is előfordul. A kórokozó sebzéseken, természetes testnyílásokon keresztül jut be a növénybe, s ott főleg az edénynyalábrendszerben terjed. A meleg (24–34 °C), csapadékos körülményeket kedveli. A terjedésben a legnagyobb szerepük a látensen fertőzött vetőgumóknak van, de az öntözővíz, a talajművelő eszközök, a fonálférgek, egyes gyomnövények is terjeszthetik. Védekezés: – zárlati (karantén) rendszabályok betartása az illetékes NTSZ utasításai nyomán (pl. megsemmisítés, 4–5 éves termesztési tilalom, teljes körű eszközfertőtlenítések, ellenőrző vizsgálatok stb.). – Hatékony kémiai és reszisztencia alapú védekezés nem ismert. Burgonyagumó gyűrűsrothadása Clavibacter michiganensis subsp. sepedonicus (Spleck., Kotth.) Davis, Gillaspie, Vidaver, Harris (Syn.: Corynebacterium sepedonicum) Ez is zárlati listán lévő kórokozó, magyarországi megjelenése szintén várható. Eredetileg meleg égövi kórokozó, de fokozatosan terjed a mérsékelt égövben is. Fertőzése estén a gumók edénynyalábrendszere sárgásbarnán, kavernásan rothad, végül az egész gumó elpusztul. A lombozat alulról fölfelé irányuló hervadásos tüneteket is mutat. Terjedése hasonló, mint az előző baktériumé. Védekezés: – zárlati (karantén) rendszabályok. GOMBÁK OKOZTA BETEGSÉGEK Burgonyavész Phytophthora infestans (Mont.) de Bary Földünk nagy részén, így hazánkban is elterjedt, a burgonya legsúlyosabb kórokozó gombája. A termésveszteség elérheti a 80–100%-ot is, a teljes lombvesztés és a súlyos gumófertőzés következtében. A XIX. század közepére zajlott le az első világméretű elterjedése Dél- és Közép-Amerika hűvös, csapadékos hegyvidékéről (Chile, Peru, Ecuador, Mexikó). Ez a kórokozó okozta az írországi a nagy éhínséget az 1800-as évek közepén. Hazánkban minden évben számolhatunk kártételével. A betegség tünetei a lombozaton a levéllemez szélétől vagy csúcsától kiinduló, szabálytalan alakú, barnuló, vizenyős, majd beszáradó foltok. A foltok szegélye sárgás, klorotikus udvarral határolt. Ennek fonáki részén található a fehér penészgyep, amely a sporangiumtartók és sporangiumok tömegéből áll. A levélnyélen és a száron is megjelenhetnek a tünetek hosszú, barnásfekete foltok alakjában, felületükön a sporuláló gombával. A fertőzött lomb néhány nap alatt teljesen elhalhat. A fertőzött gumók héja kissé besüppedő, kemény tapintású, ólomszürke színű foltokkal. Ezek alatt a gumószövetek vörösesbarna száraz, illetve nedves rothadása látható. A tárolás folyamán a gumó teljes rothadása is bekövetkezhet. A gomba áttelelésének többféle lehetősége van. Magyarországon az 1990-es évekig a gumóban főként micélium formájában telelt át. A gumók az ültetés után a táblában, a tárolóhelyek környékén, a prizmahelyeken és a meg nem semmisített hulladékhalmokban lehetnek potenciális primer fertőzési források. Ivaros szaporodása is lehetséges, amióta az A1-es párosodási típus után az A2-es is bekerült hazánkba. Az így kialakuló oospóra több évig életképes, és fertőzőképes maradhat a talajban. A fertőzött gumóból a micélium felnőhet a szárban, majd sporulál, sporangiumokat képez. A gumó felületén sporuláló gomba sporangiumait a kapilláris víz a talaj felületére emelheti, innen a szél tovább terjeszti. A fertőzés gyakran a légáramlatokkal érkező sporangiumok közreműködésével történik. A növény zöld részeire került sporangiumokból két flagellummal ellátott zoospórák szabadulnak ki, és aktív módon „úsznak” el a sztómákig. Itt becisztálódnak, majd fertőző micéliumot fejlesztve jutnak a növénybe. Magasabb hőmérsékleten a sporangiumok közvetlenül micéliumot fejlesztve fertőznek. A vegetációs időszakban több ivartalan generációja fejlődhet a gombának. A gumók fejlődése időszakában az eső a sporangiumokat a talajra, majd a gumók felületére mossa, a zoospórák a lenticellákon át jutnak a gumóba. A gombának a hűvös, csapadékos, nagy páratartalmú időjárás kedvez, hőmérsékleti optimuma 16–22 oC. A zoospórák fejlődéséhez a 12–15 oC az optimális. A járványok kialakulásában fontos szerep jut az esőnek és a szélnek (a légáramlatokkal 50–60 km-re eljuthatnak a sporangiumok), helytelen tároláskor pedig hajlamosít a nagy páratartalom és a kondenzvíz. Hazánkban gyakori a betegség kétcsúcsú járványgörbe szerinti fellépése. Az első a lombzáródást követően (július eleje, közepe), a második a nyári aszályokat követően, szeptember hónapban várható (a gumókárosítás ekkor nagyobb mértékű). A járványok kialakulására akkor kell számítani, ha a havi csapadékösszeg eléri a 120 mm-t, az átlaghőmérséklet pedig 20 oC körüli. Az inkubációs ideje (4–8 nap) főként a hőmérséklettől függ. A fertőzéshez elegendő lehet a hajnali harmat mennyisége is. A vizekkel és erdőkkel határolt területek kedvező klimatikus viszonyokat teremtenek a kórokozó számára. A kórokozó előrejelzésére számos módszer áll rendelkezésre, ennek pontossága rövid távra és üzemi szinten megfelelő segítséget nyújt. Megfigyelőparcellákat lehet létesíteni inokulált vagy nagyon fogékony burgonyafajtákkal (primer fertőzés előrejelzésére). A meteorológiai adatok (hőmérséklet, csapadék, relatív páratartalom) segítségével kiszámítható a lappangási idő és a fertőzés bekövetkezte is (pl. Beaumontszabály, Naumova-féle nomogramm, Sol-Phy és Agro-Expert előre jelző készülékek). Fontos tudni a védekezés elhagyása miatt, hogy mikor nem szükséges védekezni (negatív előrejelzés). Hazánkban a burgonyán kívül rendszerint a paradicsomot támadja meg. A kártétel mértékét több tényező, így pl. a tápanyagellátás és a gumósérülés mértéke is befolyásolja. Védekezés: – agrotechnikai: 4–5 éves vetésváltás. Kerüljük a mély fekvésű, nedves, ködjárta területeket, a kötött, repedésekre hajlamos talajokat. A tárolókat, prizmahelyeket telepítsük távol a burgonyatáblától. Ezeket rendszeresen fertőtlenítsük, a hulladék prizmákat takarjuk le földdel. Harmonikus tápanyagellátásról gondoskodjunk (kerüljük a Nbőséget). Csak egészséges, fémzárolt vetőgumót ültessünk. A fogékony fajták mellé lehetőleg csak ellenálló fajtákat ültessünk. Az ültetés 8 oC feletti talajhőmérsékleten kezdődjön, a sorok az uralkodó széliránnyal párhuzamosan fussanak. Semmisítsük meg az árvakeléseket. A betakarítás előtt legalább 2 héttel szártalanítsunk a gumók beparásodása végett, az érett gumókat minél előbb, és minél kisebb mechanikai sérüléssel takarítsuk be, betárolás során távolítsuk el a fertőzött gumókat. A burgonyatételeket korszerű tárolókban, szakszerűen tároljuk. Fontos lenne a zárt vetőgumó-termesztési rendszer, körzetek kiépítése. – genetikai: vertikális, és/vagy horizontális rezisztenciájú fajtákat termesszünk. – kémiai: kontakt, mély hatású és szisztemikus fungicidek előrejelzésen alapuló, vagy programszerű alkalmazása. Hatóanyag-rotáció betartása a rezisztencia kialakulásának megelőzésére. Fuzáriumos gumórothadás és tőhervadás Fusarium solani (Mart.) Sacc, F. oxysporum f. sp. tuberosi (Wollenweb.) Snyder & H. N. Hans, F. sambucinum Fuckel, F. sulphureum Schleht A betegséget előidéző kórokozók az egész világon elterjedtek. A szakirodalom mintegy húsz faj károsításáról ad információkat. A burgonya tárházi gumóbetegségei között a legfontosabb helyet foglalja el. Évente változóan súlyosak a károk, akár 50–60%-os rothadás is előfordulhat. Fertőzött gumók ültetésekor rügyelhalást és súlyos kelési hiányokat okozhat. A növények hervadása hazánkban kisebb jelentőségű. A szántóföldön a tenyészidő második felében a növények alsó levelei sárgulnak, majd gyorsan hervadnak, száradnak, lehullanak vagy a növényen csüngve maradnak (tracheomikózis). A növény lassan, fokozatosan elhal, a levelek leszáradása után a szár még sokáig zöld marad. A talajban lévő hajtásrészek felületén és a bélrészben elszíneződő foltok alakulnak ki, amelyek gyakoribbak a nóduszoknál. A vízszállító edénynyalábok a szárban, gyökérben, gumóban elbarnulnak. Sokszor féloldalas lehet a kártétel. A sztólók is elhalhatnak. A tüneteket a gomba közvetlen jelenléte mellett annak toxikus hatása is fokozza. Az elbarnult edénynyalábú gumó (gyűrűsbetegség) gyenge, fejletlen hajtásokat nevel. A szártalanítás után sokáig talajban maradó gumókon nő a köldökfuzárium kialakulásának veszélye. A gumók felületén besüppedő, ráncosodó, koncentrikusan rétegződő foltok találhatók, gyakran a sebzések helyén és a köldöki részen is. A rothadó szövetek barnák, szürkék és feketék, gyakori a kiüregesedés. Az elhalt részek felületén, de a gumó belsejében is fehér, sárgás, rózsaszín és vöröses zónázott penészpárnák (jellegzetes makro- és mikrokonídiumokkal) jelennek meg. A nedves rothadást követően a gumók vízvesztesége következtében azok száraz, morzsalékos kemény múmiává vagy porszerű anyaggá válnak, korhadnak. A kórokozó több évig életképes marad a talajban, fertőzőképességét micélium, konídium és klamidospóra formájában a tárolóban is megtartja. Újabb területekre főként a gumóval kerül. Tipikus sebfertőző, a varasodás, a burgonyavész, a fagy, a rovarok, a mechanikai sérülések segítik a behatolást, de az ép köldökrészen is képes bejutni a gumóba. Tárolás során a kártétel mértékét növelik még a sárosan betakarított gumók, a magas hőmérséklet és nagy páratartalom, a szükséges szellőztetés hiánya. Megfigyelték, hogy a tárolás folyamán a fogékonyság növekszik. A hervadást okozó fajok melegigényesek, 23–25 oC felett válnak aktívvá, ezt segíti, ha a növények vízhiányban szenvednek. A tárolóban a nagyobb mértékű fertőzés 10–20 oC-on történik meg, a nagy relatív páratartalom kedvez a gombáknak. A sebperiderma 21 oC-on 3–4 nap alatt képződik, míg alacsonyabb hőfokon ez sokkal lassúbb folyamat. Védekezés: – agrotechnikai: helyes területkiválasztás, vetésváltás (4–5 év), toleráns fajták használata, egészségesen fejlett növényállomány, tőszelekció a vetőgumótáblán, – mechanikai: a betakarítás száraz időben, sérülésmentesen történjen, be- és kitároláskor a fertőzött gumók kiválogatása, – kémiai: egészséges, csávázott vetőgumó ültetése, tárolóházak fertőtlenítése, – egyéb: előtárolást, beparásítást közepes relatív páratartalommal és jó ventilációval kb. 15 oC-on végezzük, főtárolás 3–5 oC-on, mérsékelt páratartalomban történjen, kitárolás előtt emeljük 10 oC felé a halom hőmérsékletét. Rizoktóniás tőkorhadás Rhizoctonia solani Kühn A kórokozó gomba mindenütt előfordul, ahol burgonyát termesztenek. A gomba számára kedvező feltételek esetén jelentős terméscsökkenést és minőségi veszteséget okozhat. Gazdanövényköre széles, de a különböző taxonómiai csoportjainak különböző gazdanövénykörük van. A burgonya gumóján álszklerocium formájában, valamint a talajban a növényi maradványokon és szerves anyagokon micélium alakjában telel át és innen fertőz. Elsősorban a föld alatti növényrészeket, a gumót, hajtást, gyökereket és sztólókat fertőzi. A gumón képződő fekete álszkleróciumok nehezen lekaparható foltokat okoznak (himlő). A fertőzés következtében a gumók néha megrepednek. A gumóból fejlődő hajtás tenyészőcsúcsát gyakran a földben (vagy a hajtatóládában) elpusztítja, ennek következtében oldalhajtásképződés indul meg, és a hajtás sajátos „gyertyatartó” alakot vesz fel. A hajtás föld alatti részén, a sztólókon és a gyökereken barna bemaródásokat okoz. Meleg, nedves időben a föld feletti részen a bazídiumos alak (Tanatephorus cucumeris (A. B. Frank) Donk) által képzett penészbevonat (fehérharisnya) keletkezhet. A szártő elhalása következtében a víz- és tápanyagszállítás gátolt, ezért a föld feletti részeken jellegzetes tünetek láthatók. A felső levelek sodródnak, klorotikus vagy antociános elszíneződés látható rajtuk. A levelek hónaljában szabálytalan alakú léggumók képződnek. A tünetek könnyen összetéveszthetők a sztolbur fitoplazma (EPPO A2 zárlati károsító) által okozott tünetekkel. A betegség kialakulásának különösen kedvez az ültetést követő hűvös, nedves idő. Nagy mennyiségű szármaradvány alászántásakor a talajban élő antagonista mikroorganizmusok visszaszorulnak, kedvező feltételeket teremtve a fertőzéshez. Védekezés: Alternáriás levélfoltosság és gumókorhadás Alternaria solani Sorauer f. sp. solani (Ellis & G. Martin) Neergaard Alternaria alternata (Fries) Keisll. A betegség világszerte elterjedt, jelentőségét gyakran alábecsülik. Fogékony fajtákon a lombozat idő előtti pusztulását és akár 20–50%-os terméscsökkenést is okozhat. A két faj közül az A. solani agresszívebb. Gazdanövénykörébe a burgonyán kívül a paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, káposzta, uborka és számos Solanaceae gyomfaj tartozik. Először az alsó, idősebb levelek fertőződnek, innen terjed át a betegség a felső levelekre. A leveleken apró barna vagy fekete pontok jelennek meg, amelyek kedvező körülmények között tovább növekszenek, és gyakran klorotikus sávval határoltak. A foltok szabálytalan alakúak, sokszor szögletesek. A nagyobb léziókon belül koncentrikus körök láthatók. A gumón barna, szabálytalan alakú foltok jelennek meg, amelyek a húsba mélyen behatolnak. A folt több cm átmérőjű is lehet, és alatta a hús korhadt, morzsalékos. A gomba növényi maradványokon és a gumókban telel át, több évig is életképes lehet. A lombot és a gumót is fertőzi. Konídiumai széllel és esővel terjednek. A konídiumtermelésre az optimális hőmérséklet 22–23 oC, a minimum 10 oC, a maximum hőmérséklet 30 oC. A burgonya idősebb korában fogékonyabb, fertőzésre a gumókötés időszakától kell számítani. Terjedésének kedvez a nedves és száraz periódusok váltakozása. Védekezés: Burgonygumó-ezüstfoltosság Helminthosporium solani Durieu & Mont. Minden fontosabb burgonyatermesztő vidéken előfordul. Hazánk talajai eltérő mértékben fertőzöttek a kórokozóval. Kicsi, világosbarna, kerekded foltok, elmosódó szegéllyel borítják a gumó felületét. A héj ezüstösen fénylik, különösen ha nedves a gumó. A parahéj alá levegő kerül. Súlyos fertőzéskor a gumó összezsugorodik. A vörös héjú fajták elvesztik színüket. A kórokozó a vetőgumóval terjed. A fertőzés a lenticellákon és a peridermán keresztül történik. Nedves körülmények között, hosszabb tenyészidejű fajtákon nagyobb a kár. A tárolóban is tovább terjedhet, a konídiumok fertőznek. Az egyes fajták fogékonyságában is van eltérés. Védekezés: – agrotechnikai: egészséges vetőgumót ültessünk, az érett termést minél előbb takarítsuk be, szakszerű tárolás. Verticilliumos fertőző hervadás Verticillium albo-atrum Reinke & Berthier A kórokozó tipikusan polifág (lágy és fás szárú növények is) károsító, amely a burgonyatermesztő vidékek nagy részén elterjedt. Magyarországon és az északabbra fekvő államokban rendszeresen előforduló talajlakó gomba. A gomba hervadást (tracheomikózist) okoz. A tünetek részben hasonlítanak a „fuzáriumos hervadás” tüneteihez. Jellegzetesek a sárgulás, levélkanalasodás, hirtelen hervadás szimptómák, melyek a növények korai elhalásához vezetnek. A szár edénynyalábjai elszíneződnek az alaptól a csúcsig. Többször előfordul a féloldalas hervadás. Ha a csúcslevelek halnak el, a növény olyan, mintha leforrázták volna. A gyökerek is elhalnak. A gumók edénynyalábjai is sárgásbarnára vagy feketére színeződnek, bennük üregek is képződhetnek. A fertőzött gumók kisebbek és töppedtek. Az „örvöspenész” gomba a talajból fertőz micéliummal és konídiumokkal sebzéseken keresztül. Hűvösebb időjárást igényel, 16–22 oC, és a nedvesebb talaj az optimális számára. Védekezés: – lásd a fuzariózisnál. Kolletotrihumos száradás és tőkorhadás Colletotrichum coccoides (Wallr.) Hughes A kártétel nyár közepétől aszályos nyarakon, sülevényes talajokon gyakori. A csúcslevelek sodródnak, nem merevek, fokozatosan elhervadnak. A fertőzött tövek a talajból kihúzhatók, a szártő elkorhad, a szár hosszanti irányban barázdált, a kéreg könnyen leválik. A leváló kéreg alatt apró, fekete mikroszkleróciumokat és lilás elszíneződést találunk. A gumó héja hálózatos, szögletes foltokkal a felületén. A gyökerek és a sztóló is elhal, amely részben a gumón marad. A zöld részek a gumóból nyerik a vizet, ezért azok „gumiszerűek”. A kórokozó az alapszövetben élősködik. Az áttelelése növénymaradványokon mikroszkleróciumokkal, a fertőzés pedig konídiumokkal történik. Védekezés: – agrotechnikai: termőhely és talajtípus helyes megválasztása, egészséges vetőgumó ültetése, vetésváltás, arányos tápanyagellátás és kiegyenlített öntözés, az állomány gyommentesen tartása. Fómás gumókorhadás Phoma foveata Foister Magyarországon csak a 80-as évek elejétől ismert kórokozója a burgonyának. Azóta sporadikusan előfordul, nagyobb károkat még nem okozott. A gomba száraz jellegű sötétbarna (szürkésfekete) kavernás gumókorhadásokat okoz a tárolás során. Kívülről ovális, besüppedő barna folt látható, belül kiüregesedik a gumó. Konídiumos (piknídiumos) gomba, piknokonídiumokkal fertőz. A gombának a hűvös, csapadékos körülmények kedveznek, a tárolóban is a hideg (!) viszonyokat kedveli (6–7 °C.). Védekezésre még nem volt szükség. Burgonyarák Synchytrium endobioticum (Schilberszky) Percival Csaknem valamennyi földrészen előforduló kórokozó, amelyet az 1880-as években Dél-Amerikából hoztak be Európába. Zárlati károsító (EPPO A2 lista). A legtöbb európai országban megtalálható. Hazai előfordulása nem ismert. Legalább 18 patotípusa van, melyek közül az EPPO országokban az 1. patotípus fordul elő elsősorban. Más patotípusok csak a csapadékos, hűvös hegyvidékeken ismertek. A termesztett növények közül egyedül a burgonya a természetes gazdanövénye, de vad Solanum fajokat is fertőz. A föld feletti részeken nem mindig látható tünet. A hajtás alsó részén a rügyek helyén zöldes burjánzás figyelhető meg. A növény a fejlődésben visszamarad. A föld alatt a gumókezdeményeken és a gumón látható tünet. A fiatal gumók alaktalanná, szivacsossá válnak. Az idősebb gumókon csak a rügyeket támadja meg, azok helyén karfiolszerű burjánzás látható. Hifát nem képez. A gumóban vagy a talajban telel át. A téli, vastag falú sporangium a talajban akár 30 évig is életképes marad. 8 oC felett bocsátja ki az egycsillós zoospórákat, amelyek nedves körülmények között aktívan mozogva keresik meg a gazdanövényt. A nyári sporangiumban képződő zoospórák terjesztik a fertőzést a tenyészidőben. A zoospórák a környezeti tényezőkre érzékenyek, 20 oC felett életképtelenek. Kedvezőtlen körülmények között a zoospórák fúziójával jön létre a vastag falú áttelelő sporangium. Védekezés: – zárlati károsító, megjelenése növényegészségügyi intézkedést von maga után. Fertőzött területen burgonyát hosszú ideig nem szabad termeszteni. Egyetlen védekezési lehetőség a behurcolás megakadályozása. Számos rezisztens – köztük több keszthelyi nemesítésű – fajta ismert. Spongospórás (poros) varasodás Spongospora subterranea (Wallr.) Lagerh. A régebben karantén károsító már hazánkban is előfordul. A gumók kereskedelmi értékét jelentősen csökkentheti. A talajlakó gomba hűvös, csapadékos körülmények között okoz gumóbetegséget. Hasonlít a sugárgombás varasodáshoz, a léziók kisebbek, zártak, kiemelkedők. Később a pusztulák felszakadnak, szegélyük a bőrszövettől foszlányos, tele vannak a gomba spóráival. A kiüregesedés mélyre hatoló. A tárolóban a gumó korhad, a gomba kaput nyit más kórokozók számára. A foltok a gyökereken is előfordulhatnak. Védekezés: – agrotechnikai: kórokozótól mentes talaj választása, egészséges gumó ültetése. Makrofominás hervadás Macrophomina phaseolina (Tassi) Goidanich A sok növényfajt megtámadó gomba a burgonyát is fertőzheti. Meleg, száraz nyarakon jelentősebb a kártétel. A növények gyökereit, sztólóit, a fejlődő gumókat, szártövét fertőzi. A tövek hirtelen hervadnak, elhalnak. A gumók korhadnak, üregek képződnek bennük. A vegetációs időszak végére a gomba a jellegzetes fekete mikroszkleróciumait fejleszti, ezekkel több évig életképes marad a talajban. Védekezés: – agrotechnikai: vetésváltás, egészséges vetőgumó ültetése, kiegyenlített vízellátás. KÁRTEVŐ ÁLLATOK FONÁLFÉRGEK Közönséges burgonya-fonálféreg Globodera rostochiensis (Wollenweber) Behrens Sápadt burgonya-fonálféreg Globodera pallida (Stone) Behrens Gumórontó fonálféreg Ditylenchus destructor Thorne Szár-fonálféreg Ditylenchus dipsaci (Kühn) Filipjev Kolumbiai gyökér-fonálféreg Meloidogyne chitwoodi Golden-O’Bannon- Santo-Finley Ál-kolumbiai gyökér-fonálféreg Meloidogyne fallax Karssen A burgonyát károsító Globodera rostochiensis, Globodera pallida és Ditylenchus destructor fonálférgek zárlati kártevők, megjelenésük esetén a szükséges intézkedéseket a 2000. évi XXXV. törvény és a végrehajtására kiadott 7/2001 (I.17.) FVM rendelet szabályozza. A Globodera rostochiensis fonálféreg hazánkban történő megjelenése óta (1980) áruburgonya-területeken fordult elő, a fertőzött terület nagysága növekvő tendenciájú, 2002. év végéig 512,1 ha. Áruburgonya-területen okozott fertőzést a Globodera pallida is (2001), a G. rostochiensisszel kevert populációban. A gazdanövények közül a legismertebbek a burgonya, paradicsom, tojásgyümölcs, a gyomnövények közül a nadragulya, beléndek, maszlag, csucsorfélék. A vetőburgonyát előállító területek a burgonya cisztaképző fonálférgeitől mentesnek bizonyultak a rendszeres, évenkénti teljes területre kiterjedő vizsgálatok alapján. A Globodera-fajok kártétele esetén a föld feletti növényrészeken specifikus tünetek nincsenek, erős fertőzéskor a növények fejlődésükben visszamaradnak, a levelek kicsik, lankadnak és alulról fölfelé sárgulni kezdenek, a gumók aprók, a termés csökken. A burgonya gyökérzete elágazó, a gyökéren, gumókon és sztólókon is ciszták találhatók. A cisztában lévő tojások telelnek át a talajban, évente egy nemzedék fejlődik ki. A lárvakelés a gyökérváladék hatására kezdődik, és tart az egész vegetációs időben. A lárvák a kéregrészben, ill. az endodermiszben táplálkoznak. A 4. vedlés után alakulnak ki a hímek és nőstények. A megtermékenyített nőstény teste június elejétől átalakul tojással teli cisztává. A kártevő több patotípusa ismert. A gumórontó fonálféreg okozta szárazrothadás jellemzője a ráncos, felszakadozott héj, a húsban sötét, morzsalékos törmelékkel. Szár-fonálféreg esetén a héj nem szakad fel. Évente több nemzedékük fejlődik. Tömeges előfordulásuknak kedvez a csapadékos párás-meleg időjárás, a monokultúrás és öntözéses termesztés. A Meloidogyne chitwoodi tünetei a burgonya föld feletti részein a növekedési, fejlődésbeni visszamaradottság, a lankadás. A gumó felszínén kis gubacsok jelzik a kártevőt, bennük a gyöngyfehér nőstények fejlődnek, a gumó kéregrészében nekrotikus foltok találhatók. Kártételével hazánkban még nem találkoztunk. Az Európai Unión belül a termesztés növényegészségügyi feltételeit több irányelv szabályozza, alapelv a termelés folyamatának ellenőrzése és ennek alapján a végtermék káros szervezetektől való mentességének igazolása. A burgonyaféléket termelők termelői nyilvántartásba vétele és egyedi azonosító száma, a termőhelyi ellenőrzések képezik a növényútlevél alapját is. A növény- és talajvédelmi szolgálatok teljes körű termőhelyi felderítést és ellenőrzést végeznek vetőburgonyában: termőhelyi ellenőrzések: ültetés előtti talajvizsgálat, termőhelyi szemle, vetőgumó raktári szemléje. Áruburgonyában reprezentatív felmérés folyik évente a betakarított terület 15–20%-án. Fertőzöttség esetén a fertőzött területet, termesztő berendezést, tárolóhelyet, növényállományt, növényanyagot, szaporítóanyagot zárlat alá kell helyezni. A fertőzött vetőgumó csak áruburgonyaként értékesíthető. A zárlati rendelkezések, a védekezési eljárás célja a károsító továbbterjedésének megakadályozása. A zárlat akkor oldható fel, ha a fonálférgek már nem mutathatók ki a talajból. Védekezés: – megelőzés: a vetőgumó és tapadóföld vizsgálatával. – fertőzés estén a Globodera-fajok fertőzöttségi szintjétől függő védekezési eljárásokat, azok végrehajtásának ellenőrzése Elekesné és mtsai (1997) alapján: – vetésváltás/gazdanövény-ültetési tilalom, – vetésváltás + fumigáns kezelés, – rezisztens fajta ültetése 3–4 éves vetésforgóban, – rezisztens fajta + nematicid kezelés ültetéskor, – fumigáns kezelés ősszel+ rezisztens fajta, – csalogató (fogékony növény) ültetése, váltogatva rezisztens fajtával 4 éves vetésforgóban. A védekezési eljárások agrotechnikai és kémiai védekezéseket, ill. azok kombinációit tartalmazzák. TALAJLAKÓK, TALAJSZINTBEN KÁROSÍTÓK Cserebogarak – Melolonthinae Májusi cserebogár Melolontha melolontha (Linnaeus) Erdei cserebogár Melolontha hippocastani Fabricius Csapó (kalló) cserebogár Polyphylla fullo (Linnaeus) Tavaszvégi vörhenyes cserebogár Rhizotrogus aestivus (Olivier) Júniusi cserebogár Amphimallon solstitiale (Linnaeus) Pattanóbogarak – Elateridae Mezei pattanóbogár Agriotes ustulatus (Schaller) Sötét pattanóbogár Agriotes obscurus (Linnaeus) Athous spp. Melanotus spp. Selatosomus spp. Vetési bagolylepke Agrotis segetum (Denis et Schiffermüller) A burgonya föld alatti részeinek jelentős kártevői a cserebogárpajorok (20. ábra). Hazánk egész területén számítani lehet előfordulásukra. Különösen a gumók odvasításával, üregek rágásával okoznak nyílt sérüléseket, nagy mennyiségi és minőségi kárt. Az imágók április végétől rajzanak, tojásaikat a talaj felső, 10–30 cm-es rétegébe rakják. A nyár elejétől kelő lárvák a talaj korhadó szerves anyagával és humusszal táplálkoznak. A jellegzetes, félkörívet formázó pajorok a vedlés utáni L2 és L3 lárvaállapotban fokozatosan növekvő étvággyal pusztítják a burgonya gyökerét és a gumókat. A cserebogarak 2, 3 (4) éves fejlődésűek, a pajorok vertikális mozgása a talaj hőmérsékletének függvényében változik. Október–novembertől a talaj mélyebb rétegében telelnek, majd a következő év március–áprilistól a felső talajrétegekbe jönnek. A talajban bábozódnak, és az utolsó telet a kifejlődött bogár általában ott is tölti. A drótférgek jellegzetes kárképe a burgonyagumó húsának alagútszerű átfurkálása, kisebb-nagyobb járatok kialakítása. A drótférgek a pattanóbogarak lárvái, legjelentősebb kártevők az Agriotes-fajok. A pattanóbogarak fejlődési ideje 2–5 év, a kis pattanóbogaraké fajtól és ökológiai viszonyoktól függően 3–5 év. A szántóföldi talajokban élő fajok a telet imágó alakban töltik (az A. ustulatus lárva alakban). Rajzásuk fajonként változóan április– június, a peterakás májustól kezdődhet. A lárvák megjelenésére július–augusztustól számíthatunk. Mozgásukat a táplálékszerzés, a talajhőmérséklet, a nedvességi viszonyok határozzák meg. Kedvelik a humuszban gazdag talajokat, szárazság és lehűlés esetén elvándorolnak, vagy mélyebb rétegekbe húzódnak. A vetési bagolylepke-lárvák öblös, mély berágással károsíthatják a gumókat, a kárkép hasonlít a cserebogárpajorok okozta sérülésekhez. A talajban lévő károsított burgonyagumón kórokozók telepedhetnek meg további veszteségeket okozva. Védekezés: – agrotechnikai: kerülendő a fasorok, erdők szomszédsága a terület kiválasztásakor. A burgonyatábla és környezete lehetőleg gyommentes legyen, ezzel is mérsékelhető a tojásrakás. Gondos talajműveléssel gyéríthetjük a pajorokat, drótférgeket. – mechanikai: cserebogárrajzás idején a kora reggeli órákban még dermedt kártevők összegyűjthetők, megsemmisíthetők. – kémiai: a kártevők egyedsűrűsége határozza meg a védekezés szükségességét. A felmérést elvégezhetjük mintagödör ásásával – térfogati kvadrát módszer –, ill. mintavevő géppel. Az ősszel végzett felvételezések biztosabb eredményt nyújtanak. A védekezés akkor indokolt, ha a pajorok száma 1db/m2 feletti, ill. a drótférgek egyedsűrűsége 2 db/m2 feletti. Védekezhetünk vetőgumó-csávázással az ültetéssel egy menetben, alkalmazhatunk talajfertőtlenítő inszekticideket sorban, ill. teljes területre permetlében vagy granulátumként kijuttatva. LOMBKÁRTEVŐK Levéltetvek – Aphidoidea Zöld őszibarack-levéltetű Myzus persicae (Sulzer) Sárga burgonya-levéltetű Aphis nasturtii Kaltenbach Csíkos burgonya-levéltetű Macrosiphum euphorbiae (Thomas) Fekete répa-levéltetű Aphis fabae Scopoli Uborka-levéltetű Aphis gossypii Glover Foltos burgonya-levéltetű Aulacorthum solani (Kaltenbach) Feketefoltos pince-levéltetű Rhopalosiphoninus latysiphon (Davidson) A levéltetvek közvetlen kártétele a szívogatásukkal, jelenlétükkel okozott levél- és hajtástorzulás, a fejlődésbeni visszamaradottság. Sokkal jelentősebb a közvetett kártétel, a hepatitisz.hu">vírusos betegségek terjesztése, mellyel a vetőburgonya termesztést veszélyeztetik. A hepatitisz.hu">vírussal fertőzött növények fertőzött gumókat termelnek. Hazai viszonyaink között a zöld őszibarack-levéltetű és a sárga burgonya-levéltetű a legelterjedtebb. A feketefoltos pincelevéltetű pincékben, ill. szabadföldön a föld alatti szárrészeken fordulhat elő. A levéltetvek téli gazdanövényeiken tojás alakban telelnek (pl. a Myzus persicae téli gazdanövénye az őszibarack, az Aphis nasturtiié a varjútövis). Nyári gazdanövénykörüket tekintve mindegyik faj soktápnövényű. A burgonyatáblákba már május elejétől szárnyas levéltetvek telepedhetnek be. Szűznemzéssel szaporodnak, a legnagyobb egyedszámban június elejétől július közepéig találhatók, július végére a tömegszaporodás befejeződik. Vetőburgonya-táblákon nélkülözhetetlen a Moericke-féle sárgatálak kihelyezése a tábla szélére és a tábla belsejébe is, a szárnyas alakok betelepedésének nyomon követésére. Védekezés: – agrotechnikai: harmonikus tápanyagellátással, jó minőségű gyomirtással a burgonya egyenletes fejlődésének elősegítése, a burgonya korai lombtalanítása, – kémiai: a vetőgumó ültetéssel egy menetben történő csávázása, a szárnyas levéltetvek, ill. kolóniák elleni inszekticid kezelés az állományban. Burgonyabogár Leptinotarsa decemlineata (Say) A burgonya egyik legveszélyesebb lombkártevője, évről évre rendszeresen előfordul. Az imágó és a lárva is károsít. Az áttelelt bogarak előjövetelük után érési táplálkozást folytatva előszeretettel rágják meg a kelő burgonya leveleit, ennek hiányában a különböző gyomnövényeket. A tojásgyümölcs, a dinnyelevelű csucsor is tápnövénynek tekinthető, a paradicsomot inkább a bogarak károsítják. A nyár végi imágók a felszínre kerülő gumókat is megrághatják. A kelő lárvák a peteburok elfogyasztása után a levél fonákán hámozgatnak, majd szétszéledve a burgonyatöveken szabálytalan lyukakat rágnak a leveleken és karéjoznak a levélszéleken. A lárvák táplálékigénye nagy, különösen az L3 és L4 fenológiai állapotban. A levéllemez után a maradék ereket, szárakat is megrágják. Ha sok lárva van egy-egy burgonyatövön, kártételük után csak a vastagabb szárak, az ürülékcsomók maradnak, az egész lombot elfogyasztják, majd átvándorolnak a szomszédos növényre. A kártétel májustól augusztusig tarthat. A burgonyabogár a talajban telel át, előjövetele áprilistól várható, a hőmérséklet és a csapadék meghatározó jelentőségű. A bogarak vándorlásuk során keresik fel a burgonyát, és érési táplálkozás után rakják le tojásaikat. A citromsárga peték leggyakrabban a levél fonákán ovális csomókban találhatók, de lehetnek elszórtan és a levél színén is A lárvák fejlődése az időjárási viszonyoktól függően 15–24 napig tart. A kifejlődött lárva a talajba vonul bábozódni. A nyári I. nemzedék imágói június végén – július elején jelennek meg, peterakásuk július közepétől intenzív. Együtt lehetnek jelen az áttelelt imágók és a nyári 1. nemzedék eltérő fejlettségű lárvái. A nyári 2. (áttelelő) nemzedék augusztustól megjelenő imágói peterakás nélkül vonulnak telelőre. Védekezés: – agrotechnikai: jó minőségű talaj-előkészítéssel, megfelelő műtrágyázással gyors, egyenletes kelés érhető el. A tábla gyommentesen tartása, a vad Solanaceae növények irtása csökkenti a kártevő felszaporodását, – mechanikai: házikertben a tojáscsomók összegyűjthetők, megsemmisíthetők. – kémiai: az inszekticid vetőgumó-csávázás v

kis Zombi

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #15249 hozzászólásra Csak őszibarackot meszelem a fagylécképződés csökkentése miatt, ezek is csak a Déli oldalról vannak meszelve. Mindjárt tolok videót a kijuttatóról. A lényeg: tartály + vízszivattyú, és ez tolja egy motoros hátipermetező porlasztójába (ahol kijön a levegő)