Szezonja van a magyarok egyik kedvenc gyümölcsének, a kajszi/sárgabaracknak (Prunus armeniaca). Mindkét névváltozat helyes, bár a hivatalos a kajszibarack. És hiába oly kedves számunkra, sajna, nem őshonos, hanem "bevándorló", igaz, már 500 éve termesztjük. A kajszibarack őshazáját – hol máshol – Kínában kell keresnünk, az ország ma is a világ vezető kajszibarack-termelője.
Az ősi Kínában már több mint 4000 éve termesztik, de a Közel-Keleten és a mediterrán régióban a perzsa birodalom terjesztette el. Az európaiak a keresztes hadjáratok során találkoztak először a gyümölcsfajjal, miközben a Közel-Keleten haladtak át. Mivel ízlett nekik, hoztak belőle Európába is, ahol hamar nagy népszerűségre tett szert. Rövid idő alatt elterjedt a kontinens számos részén. Az új világ felfedezésekor a spanyol gyarmatosítók szintén magukkal vitték a kajszibarack-magokat Amerikába, így a gyümölcs újabb területeken vált ismertté.
Európában jelentős termelő Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Magyarország is. A magyar kajszibarackok kiváló minőségűek és zamatosak, ami az optimális termőhelyeknek és a gondos termesztéstechnológiának köszönhető – no meg az olyan jó magyar fajtáknak, mint a Magyar kajszi, a Gönci magyar kajszi, a Budapest, a Ceglédi óriás, a Pannónia, vagy a Rakovszky kajszi. Divat lett mostanában olasz fajtákat termelni, ezek azonban korántsem olyan ízletesek, mint a mi saját fajtáink.
A kajszibarack A-vitamin tartalma késlelteti az időskori látásromlást , erős rákellenes hatású, kedvezően hat a zsíranyagcserére, érvédő hatású, serkenti a máj méregtelenítő működését – forrás: Pixabay
Aromásak és édesek, melyekből nagyszerű likőr, pálinka és lekvár készülhet. Persze, a férfiak szerint bűnös dolog az egészséges, érett gyümölcsből lekvárt főzni, abból csak és kizárólag jófajta pálinkát szabad készíteni. De férfitársaim, gondoljunk csak bele, hogy micsoda élmény beleharapni egy jó linzerbe, ami csak és kizárólag a kellemesen savanykás kajszibarack-lekvárral lesz olyan, amilyennek lennie kell... Nem helyettesíthető semelyik másik gyümölcsfajból főzött lekvárral sem, vagyis persze, helyettesíthető, de azzal már nem linzer a linzer.
A friss gyümölcs az első és talán leggyakoribb módja a kajszibarack fogyasztásának. Ezen kívül készíthetünk belőle lekvárt, befőttet, esetleg szirupot is. A kajszibarackból kiváló, rostokban és káliumban gazdag aszalvány is készíthető.
A lekvárfőzés a vidéki háztartásokban még ma is divat, bár foglalkozós dolog, de azért még mindig vállalják a háziasszonyok. A szükséges alapanyagok: 1½ kg kristálycukor, 2 darab citrom, 1 késhegynyi szalicil és 4 kg sárgabarack.
A kajszibarackot lobogó vízzel leforrázzuk, hagyjuk állni, majd lehúzzuk a héját és magját eltávolítjuk. Az így megtisztított barackhoz hozzáadjuk a citromok levét és feltesszük egy nagyobb lábosban főni. Mikor átmelegedett, néhányat kavarunk rajta botmixerrel, de csak annyit, hogy ne legyen teljesen pépes, maradjanak nagyobb barack darabok is benne. Ezen a ponton hozzáadjuk a cukrot, majd amikor felforr, lassú tűzön addig főzzük, amíg a lekvárunk teteje bőrösödni nem kezd. A tisztára mosott üvegeket tepsibe helyezzük és a sütőben átmelegítjük őket, majd a forró lekvárt belemerjük az üvegekbe. Hagyjuk, hogy az üvegbe mert lekvár kicsit bőrösödjön, majd rászórjuk a tartósítót, rácsavarjuk az üvegekre a tetőt és száraz dunsztba rakjuk őket, azaz jól bebugyoláljuk, mondjuk egy pléddel. Miután kihűlt, betehetjük a kamrába.
Ami a pálinkát illeti: a Gönci és a Kecskeméti barackpálinka a két leghíresebb, kajszibarackból készült pálinka, melyek hungarikumok is. Ami fontos: a régi szokással ellentétben pálinkakészítéshez csak egészséges és semmiképp sem romlott gyümölcsöt használjuk, mert csak ebből készülhet jó pálinka. A minőségi pálinka ízét és zamatát a tulipán formájú pohár emeli ki leginkább, mely a nyelv alá vezeti a párlatot, ahol a legintenzívebben érzékelhetők a gyümölcsös aromák.
