A múlt század elejéig, – mindaddig, amíg a kaszálás gépesítése nem kezdődött el –a kaszálás lassú ütemű munkafolyamat volt, ami kézi szerszámmal és emberi erővel történt. Lassan haladt a betakarítás, egy nagyobb terület esetében akár hetekig elhúzódhatott, így egyszerre voltak jelen a frissen kaszált, a le nem kaszált, illetve a különböző mértékben újrasarjadt foltok, ezzel kialakítva a legkedvezőbbnek számító mozaikosságot. Ezáltal minden állat megtalálhatta az optimális élőhelyet, és a növények is magot tudtak érlelni. Ez a természetes módszer akaratlanul is garancia volt az élővilág változatosságának megőrzésére.
Védett területen a kaszálás bejelentés- illetve engedélyköteles – fotó: pixabay.com
Napjainkban, a gépesített mezőgazdaság korában már teljesen más a helyzet. Annak érdekében, hogy a száz évvel ezelőtti természetes állapothoz hasonlót elérjünk, nagy odafigyelés kell mind a természetvédelem, mind a gazdálkodók részéről is – olvasható a nak.hu cikkében.
Mindent a maga idejében
Arra a kérdésre, hogy mikor kaszáljunk számos tényező befolyásolhatja a választ. Ezt elsősorban a fű érettsége és az időjárás határozza meg, de fontos természetvédelmi tényezők is árnyalhatják a gazdálkodók elképzelését, ilyen például a gyep aktuális állapota, az ott élő fajok igényei stb. Éppen ezért védett területen a kaszálás bejelentés- illetve engedélyköteles (lásd a mellékelt táblázatokat). A természetvédelmi szakembernek így lehetősége van felülvizsgálni egy adott terület állapotát a kaszálás előtt, hogy annak feltételeit és idejét meghatározhassa.
Az alábbi táblázat ezekről ad vázlatos tájékoztatást.
A kaszálás időbeli korlátai – forrás: NAK
Natura 2000 területeken a kaszálás bejelentés köteles
Gyakori probléma a kaszálás bejelentők beküldésének módja és ideje. Fontos, hogy nem 5 naptári, hanem 5 munkanappal a kaszálás előtt kell a kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt bejelenteni! A bejelentést írásban kell megtenni a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság (NPI) felé. Ha nem tudjuk, melyik NPI illetékes a területen, segítséget nyújthat az interneten szabadon elérhető OKIR web alkalmazás. Az alkalmazásban Nemzeti Park Igazgatóságok működési területe dobozt bejelölve a térképen megjelenik az NPI-k országos kiterjedése.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén gazdálkodók számára a kaszálás bejelentéséhez szükséges formanyomtatvány és a beküldéssel kapcsolatos hasznos információk ide kattintva érhetők el. A gyorsabb ügyintézés érdekében javasolt az elektronikus beküldési módot előnyben részesíteni – olvasható a NAK cikkében.
Élni és élni hagyni
A kaszálás a gyepterületeken végrehajtott drasztikus beavatkozás a fűben élő élőlények szempontjából. Éppen ezért az sem mindegy, milyen kaszatípust alkalmazunk. Az erre, és a következőkben tárgyalt vadriasztó láncra vonatkozó kötelezettségeket és ajánlásokat az alábbi táblázat tartalmazza.
A kaszálás eszközei – forrás: NAK
Védett természeti területen betartandó előírás a kaszálást végző gép haladási sebessége (maximum 4-5 km/h). A gép kezelője így észlelheti a talajon lévő fészekről megugró, felrepülő madarat (pl. túzok), és ezáltal ki tudja kerülni a fészket vagy a fiókákat, másrészt, ha a munkagép tempója lassabb, akkor az erre képes állatoknak több esélyük van kitérni előle.
Az alkalmazott kasza típusának megfelelően vadriasztó láncfüggönyt is szükséges a gépre szerelni. A megfelelő sebesség betartásával együtt ez már jelentősen növeli a kasza útjában lévő élőlények túlélési esélyét. Az országos védett és Natura 2000 területeken a vadriasztó lánc használata minden esetben kötelező (használata ugyancsak kötelező apróvadas vadászterületen található táblák kaszálása során is).
Mióta van velünk ez az eszköz?
A legelső prototípusok leírása még a lóvontatású fűkaszákhoz készültek. Érdekesség, hogy Pennsylvania (USA) államban már 1937-ben a „Game News” magazinban leírták és lerajzolták a műszaki paramétereit, sőt egyes helyszíneken kötelezték is a gazdálkodókat a használatára.
A legelső prototípusok leírása még a lóvontatású fűkaszákhoz készültek – forrás: NAK
Maga az eszköz paraméterei és annak leírása 87 éve változatlan! Azonban manapság az eszköz felszerelésének módja kiemelt figyelmet érdemel. A nem megfelelően felszerelt láncok nem töltik be funkciójukat és a legtöbb esetben balesetveszélyesek is.
Mivel ilyen feltét – szabvány hiányában – kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kapható, a gazdálkodó feladata ennek helyes kivitelezése és felszerelése. Ebben segít a következő magyarázó ábra:
A gazdálkodó feladata a láncfüggönyös vadriasztó felszerelése – forrás: NAK
Nagyobb tábla esetén ökölszabály, hogy 60-100 méterenként kaszálatlanul kell hagyni egy-egy 6 m széles sávot – fotó: pixabay.com
Talpalatnyi menedék – búvósávok kialakítása
A kaszálás térbeli menete meghatározó a gyepen élő állatok biztonsága szempontjából. Legkedvezőbbnek a terület középpontjától kifelé haladó kaszálás számít, mert ebben az esetben az állatok a kaszálatlan részek felé tudnak menekülni. Ezt nevezzük kiszorító kaszálásnak.
Ha egy időben nagy területen végzünk a munkát, azzal búvóhelytől és táplálkozási helytől fosztjuk meg az állatokat. Ezért lényeges a kaszálatlan részek, az úgynevezett búvósávok meghagyása, hiszen ezek menedéket tudnak biztosítani a gyepek állatvilágának a kaszáláskor és azt követően. A kaszálatlanul hagyott területek aránya Natura 2000 esetén 5-10%, magas természeti értékű területek (MTÉT) esetén 10-15% kell legyen.
Nagyobb tábla esetén ökölszabály, hogy 60-100 méterenként kaszálatlanul kell hagyni egy-egy 6 m széles sávot. Kisebb, keskenyebb táblák esetében viszont a búvósávokat a terület adottságai szerint kell kialakítani. A kaszálatlan terület akkor fejti ki legjobban a hatását, ha a búvósávok összefüggő hálózatot alkotnak a kaszált területen. Bizonyos fajok (pl. haris) jelenléte esetén a kaszálatlanul hagyandó területet célzottan kell kijelölni az illetékes természetvédelmi őr útmutatása szerint – olvasható a cikkben.
20 hektárnál nagyobb területek esetében a búvósávok fennhagyása helyett/mellett célszerűbb a mozaikos kaszálás alkalmazása. Ebben az esetben a kaszálandó területet nem egyszerre, hanem időben eltolva, 2-3 részletben kaszálják le a kaszálások között legalább egy hónap időt hagyva, annak érdekében, hogy az elsőként lekaszált területen a növényzet újra sarjadhasson, mielőtt a fennhagyott rész kaszálása megkezdődik. Bővebben a hagyássávokról itt tájékozódhat.
A kaszálási és legeltetési módokkal kapcsolatban, valamint a jogszabályi értelmezési kérdésekben további információkat a Gyepvédelmi Tanácsadói Szolgálat, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaitól kaphatnak az érdeklődők!
_jpg_fill_540x300_0.webp "Mit kell tudni a tulajdonosi erdőgazdálkodásról?")
