Ezt Dr. Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) ügyvezetője mondta az Agroinformnak adott exkluzív interjújában. A szakemberrel az Agrárminisztérium, az IFOAM Organics Europe és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet társszervezésében megvalósult Európai Ökogazdálkodási Kongresszuson beszélgettünk.
– Nagyon örülök annak, hogy sikerült elnökségi eseményként és ilyen szép helyszínen, a Vigadóban megrendezni ezt a konferenciát – bocsátotta előre Dr. Drexler Dóra. – Ezt megelőzően legutóbb tizenhárom évvel ezelőtt rendezhettük meg Magyarországon az Európai Ökogazdálkodási Kongresszust. Az esemény mindig az elnökséggel "vándorol". Hagyományosan mindig szeptemberben kerül sor rá.
Dr. Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) ügyvezetője – fotó: Agroinform.hu
– Különösen aktuális a mostani találkozónk, ugyanis egy hosszú-hosszú folyamat is pont most ért véget a konferencia előtt: az európai agrárvilág szereplőinek bevonásával elkészült az EU közös agrárpolitikájával kapcsolatos stratégiai párbeszéd és annak záródokumentuma. Úgyhogy ez a konferencia pont tud erre reflektálni és a jövőbe is tekinteni, így amikor elkezdi az Európai Parlament a következő uniós periódust tervezni, akkor már az asztalán lehetnek a szakmai javaslatok, hogy melyek legyenek az irányvonalak. Erről szólt az első panelbeszélgetésünk is, és én örülök, hogy azt látom: van konszenzus, tehát vannak olyan témák, amelyekben mindenki egyetért. A fenntarthatóság is ilyen, de természetesen az is, hogy a gazdák számára egyszerűbbé kell tenni a közös agrárpolitikát.
Jan Plagge, az IFOAM Organics Europe elnöke is benne volt a stratégiai párbeszédet készítő csoportban, ahol minden érdekelt és ellenérdekelt felet próbáltak asztalhoz ültetni. Ez szerintem külön élmény volt, azt gondolom neki is, hogy azokkal ülhetett tárgyalóasztalhoz, akikkel általában vita van és akik gyakran teljesen ellentétes álláspontot képviselnek; velük is sikerült most jó emberi kapcsolatot kialakítani.
Dr. Drexler Dóra hozzátette: egyébként az is volt a cél, hogy a fennálló polarizáció mérséklődjön és a nézetkülönbségek valamennyire elsimuljanak.
"A biogazdálkodásé a jövő" – fotó: ÖMKI
– Az egyik legfőbb vád a bizottság felé a gazdatüntetésekkor az volt, hogy a gazdák feje fölött olyan döntéseket hoztak, amelyek nem biztos, hogy megvalósíthatók vagy jók. Ennek folyományaként indították ezt a dialógust és nagyon nagy a valószínűsége, hogy lesz folytatás, feláll egy kvázi tanácsadó testület ugyanezekkel a szereplőkkel, így folyamatos lesz az egyeztetés a szakma és az Európai Bizottság, illetve természetesen, ami nem kevésbé fontos: egymás között.
Az ÖMKI ügyvezető igazgatója úgy véli: a biogazdálkodásé a jövő, amit szerinte ma már egyre többen látnak az agrárium szereplői körében is. Mint rámutatott: mára minden tekintetben meghaladtuk azokat a határokat, amiket a természet, vagy a Föld még elvisel hosszú távon.
– A pusztulás, ami akár a biológiai sokféleségben, akár a talajainkban, akár a környezetszennyezés által megvalósul, szerintem ma mindenki számára evidens, ha máshogy nem, a nyári hőség és a szélsőséges időjárásváltozások okán, amiért a klímaváltozás a felelős. Ma már mindannyian a saját bőrünkön érzékeljük, hogy ez egyre nehezebbé teszi a fennmaradásunkat ezen a bolygón. Az ökológiai gazdálkodásnak az a lényege, hogy az említett határokon belül maradva állítson elő egészséges élelmiszert. Tehát ugyanúgy az élelmiszertermelés a célja, mint általában a gazdálkodásnak, viszont olyan módszerekkel, amelyek garantálják, hogy élhetünk ezen a Földön még több tíz generáció múlva is.
Arról szokott vita folyni, hogy ha egy ideális világban csak biogazdálkodással termelnénk, akkor ezzel mennyire lehetne ellátni az emberiséget élelmiszerrel. Az mindig felmerül az ökológiai gazdálkodás kapcsán, hogy alacsonyabbak a hozamok és nagyobb terület kell ugyanannyi élelmiszer megtermeléséhez. S ez igaz is, azonban akik ezt előhozzák, megfeledkeznek arról, hogy ma a szántóterületeink körülbelül kétharmadán állati takarmányt állítunk elő. Ha nem intenzív állattartásban gondolkozunk, akkor itt szabadulhatnak fel újabb területek a növénytermesztés számára. Ezt elősegítendő: szerintem nem a vegán és a húsfogyasztó életmód között kellene választanunk, elég volna az is, ha csak egy kicsivel kevesebb húst fogyasztanánk. Azt viszont fenntarthatóbb, szabadtartásban előállított állatokkal állítanánk elő.
Utoljára tizenhárom évvel ezelőtt adott otthont Magyarország az Európai Ökogazdálkodási Kongresszusnak – fotó: Agroinform.hu
Ott van még az élelmiszerpazarlás is, amiről szintén meg szoktunk feledkezni, pedig az is jelentős mennyiség – fogalmazott Dr. Drexler Dóra. A szakember szerint a hibát ott követjük el, hogy az olcsó ipari élelmiszerből adott esetben megveszünk olyat többletet, amire valójában nincs is szükségünk, aztán egyszerűen megy a kukába. Ez az összélelmiszer-mennyiségnek csaknem az egyharmada. Ha ennek a kiküszöbölésére nagyobb figyelmet fordítanánk és csak egy kicsit is lejjebb tudnánk szorítani, akkor rengeteg földterület szabadulna fel, amin lehetne fenntartható módon termelni. Vagy esetleg visszaadni a természetnek, hogy egy kicsit jobban egyensúlyba kerüljünk.
De vajon mennyibe kerül, ha egy konvencionális módon termelő gazda át szeretne állni biogazdálkodásra, és mi tartja vissza azokat, akik idegenkednek tőle?
– Az emberi természet alapja, hogy mindenfajta változástól félünk, mert nyilvánvaló módon, van kockázata. De ez így természetes – válaszolt a szakember. – Az igaz, hogy minden váltásban benne van a bukás, ami sokakat visszatart – nekik azt tudom mondani, hogy szerencsére az átállás időszakára magasabb támogatás igényelhető, ami a felmerülő többletköltséget vagy a veszteséget – ahogy mondani szokták – "betakarja".
Az Agrárközgazdasági Intézet adataiból kiderül, hogy az AKI tesztüzemi hálózatán belül ma már több mint 200 olyan üzem működik Magyarországon, melynek van valamilyen bioágazata és körülbelül 60 üzem teljes egészében biológiai módon termel. S azt is tudjuk, hogy az ő gazdasági mutatóik jobbak, mint a konvencionális módon termelő átlagé. Ezt sokan nem tudják. Nem feltétlen csak a támogatás az oka annak, hogy jobbak a mutatóik, hanem hogy egyszerűen kevesebb inputanyaggal dolgoznak, szintetikus növényvédő szert, műtrágyát pedig egyáltalán nem vásárolnak. A tápanyag-utánpótlást szervestrágyával, zöldtrágyával, körforgás alapú komposzttal oldják meg. A másik oldalon, a mérleg serpenyőjében pedig ott van, hogy a biotermékek ára magasabb. S van egy harmadik pozitívum is: a biogazdálkodók általában stabilabb üzleti kapcsolatokkal is rendelkeznek.
Dr. Drexler Dóra arra is rámutatott: ezzel együtt arról is kell szót ejteni, mennyire fontos, hogy a termékpálya igazságos legyen. Mert azt nem szabadna hagyni, hogy a gazda kapja a legkevesebbet, miközben a boltok akár a hagyományos termékek árának a dupláját is elkérik a biotermékeknél, miközben a termelőnek csak egy kicsivel adnak többet, vagy rosszabb esetben ugyanannyit.
– Hála Istennek, itthon is növekszik a bioáru iránti kereslet, ugyan nem készült teljeskörű adatgyűjtés, de a kereskedelmi, forgalmi adatok alapján 2021-ről 22-re 15%-os piacbővülést láttunk, ami nem kicsi – fogalmazott az ügyvezető. – Ugyan a növekedés a háború kirobbanásakor megtorpant, de 2023-ban újra elindult. Azt gondolom, ez biztató, de azért nagy hangsúlyt kell fektetnünk a tudatosság erősítésére. Nagyon fontos, hogy a vásárlók itthon is felismerjék a biojelölést és tudják, hogy ez mit jelent.
