A mezőgazdasági területek faállománnyal való borítottsága nemcsak esztétikai, hanem ökológiai és gazdálkodási szempontból is kulcsfontosságú. Erdők, fásítások, ligetek és fasorok nélkül a táj kiszolgáltatottá válik a szélsőséges időjárási jelenségekkel szemben. A fák és bokros mezsgyék szerepe felértékelődött a klímaváltozás okozta kihívások árnyékában – a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás egyaránt sokat nyerhet ezek integrálásával.

A fás vegetációk hozzájárulnak a mikroklíma javításához, növelik a talaj vízmegtartó képességét, csökkentik az eróziót, valamint lehetőséget adnak új, alternatív jövedelemforrások – például faanyag – előállítására is. Az agrárerdészeti rendszerek, amelyek a fás növényzet és a mezőgazdasági kultúrák együttes, tudatos elrendezését jelentik, különösen a mediterrán országokban terjedtek el, de hazánkban is egyre több gazdaságban látnak bennük jövőt.

A Közös Agrárpolitika jelenlegi ciklusa már nagyobb rugalmasságot biztosít a mezővédő fásítások támogatására: pályázatok segítik fasorok, fás legelők kialakítását, valamint az új erdőtelepítések megvalósítását is.

Nem csupán mezőgazdasági, hanem társadalmi értelemben is jelentőséggel bírnak ezek az elemek. A zárt erdők közé beékelődő tisztások és ligetek nemcsak a biodiverzitás szempontjából értékesek, hanem új típusú hasznosításokat – közjóléti célokat, gombatermesztést, erdei legeltetést – is lehetővé tesznek.

Az örökerdő-gazdálkodás például a különböző korosztályú fák folyamatos jelenlétét és a természetes szerkezet megőrzését célozza. Ez a modell egyaránt szolgálja az erdő megújulását, a klímavédelem ügyét és a társadalmi elfogadottságot is.

Forrás: Fataj.hu

Indexkép: Shutterstock